Maja város az esőerdőben
2003/05/29 00:00
634 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A közép-amerikai Guatemalában van egy kétszeresen is csodálatra méltó nemzeti park. Egyrészt itt található Közép-Amerika legnagyobb összefüggő esőerdeje, másrészt az egyik legjelentősebb maja város, amelyről elnevezték a parkot. A Tikal Romváros és Nemzeti Park összterülete 59200 hektár. Különleges élővilága és egyedülálló régészeti emlékei miatt 1979-ben felvették a Világörökség listájára.

A nemzeti park központját a régészeti leletegyüttes alkotja, amely mintegy 1600 hektáron terül el, körülötte élettől burjánzó dzsungellel. A mai állapotában látható romvárost a maják építették, akiknek civilizációja i.sz. 300 és 900 között érte el tetőpontját. Tikal városa azonban már jóval korábban létezett. Egyike a kontinensen elsőként létrehozott kultikus központoknak, abból a korból, amikor a környék lakói még apró, elszórt falvakban éltek. Az első kőépítmény - egy lépcsős piramis - elkészítése körülbelül i.e. 600-ra tehető. Úgy tűnik, hogy már ebben a korai időszakban létezett a majákra jellemző társadalmi szerkezet: a szétszórtan élő lakosság és a nagy kultikus központok, amelyekben a kiváltságos papság végezte vallási és tudományos tevékenységét. A társadalomnak ez a két rétege szorosan kapcsolódott egymáshoz.

A maják sokáig éltek a környező népek befolyása alatt, ám a 6. századtól kezdve már tisztán maja kulturáról beszélhetünk. Ekkor fejlesztették a maják naptárukat, hieroglifikus írásukat és művészeteiket - építészet, festészet, szobrászat -, amelyek majd a későbbiekben bontakoznak ki teljesen. Érdemes megemlíteni, hogy a maják csillagászati ismeretei messze túlhaladták korukat. Tanulmányozták az égitestek, köztük kiemelten a Vénusz mozgását, ismerték a napéjegyenlőséget és pontos naptárakat készítettek.

A 7. század végétől egy ismeretlen okból sötét évszázad következett, amikor egyetlen követ sem faragtak meg. Ennek minden bizonnyal komoly oka lehetett egy olyan civilizációban, ahol minden jeles eseményt kövekbe faragva örökítettek meg. Aztán hirtelen vége lett a hanyatlásnak. Kifejlesztették öntözési rendszerüket, amely lehetővé tette, hogy a vallási központokból valódi városok váljanak. Ezek élén nagyhatalmú uralkodók álltak, akiknek rangja apáról fiúra szállt. Ami napjainkban Tikalban látható, az gyakorlatilag ebben a virágzó időszakban készült. A mintegy 4000 templom, palota és többemeletes lakóház urbánus (városi) jólétről tanúskodik. Itt található a Kolumbusz előtti Amerika legmagasabb épülete, a 70 méter magas IV. piramis. Ez a nagyszerű város az 1000. év körül teljesen elnéptelenedett. A maják a Yucatán-félszigeten, a mai Mexikó területén tűntek fel újra. A régi dicsőséget csupán egy legendájuk őrizte meg, Tikal hosszú álomba merült, egészen a múlt század közepéig, amikor a nagyszabású feltárások megkezdődtek.

A történelmi emlékek mellett a nemzeti park növény- és állatvilága legalább olyan jelentősséggel bír. Az itt elterülő esőerdők 54 emlős állatfajnak, köztük olyan ragadozóknak adnak otthont, mint a puma, az ocelot és a jaguár. Továbbá olyan különleges fajok találtak otthonra a parkban, mint a csuklyásmajmok, a pókmajmok, a közép-amerikai tapír, a pézsma és örvös pekari, a kilencöves tatu, a sörényes és törpehangyász és a háromujjú lajhár. A madarakat nem kevesebb, mint 333 faj képviseli, köztük a vörös arapapagáj. A növényvilág olyan gazdag, hogy itt alakult ki Közép-Amerika egyik legváltozatosabb ökoszisztémája. A több mint 2000 növényfaj között 300 fafajtát találhatunk, például mahagónit és szapotilfát.