Menyháza – Egy elfeledett fürdő felemelkedése, tündöklése és bukása
2015/04/21 08:09
4803 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Arad vármegye egyetlen fürdőtelepe a Béli hegység szívében a Dézna kies völgyében fekvő Monyásza település mellett alakult ki. A 290 m tengerszint feletti magasságú fürdőhelyen az egykori vulkáni tevékenység utóhatásaként öt gyógyforrás buzog.

Menyháza környékén már a 18. sz. elejétől bányásztak vasércet, amit a mai fürdőteleptől északra elterülő településrészen dolgoztak fel. Volt itt kohó és a Monyászai patak vízi erejét hasznosító hámor is. A bányászat fellendülése 1760-ban következett be, amikor Bohus Imre német bányászcsaládokat telepített le a környéken. A falu a 19. sz. közepétől a borossebesi uradalomhoz tartozott. Ezt az uradalmat vásárolta meg 1891-ben Wenckheim Frigyes. 1887-ben kezdték meg a vörös márványbánya üzemeltetését. 1893-ban indult meg a Borossebest Monyászával összekötő 22 km-es keskeny nyomközű vasút, Wenckheim Frigyes finanszírozásával és az ACsEV (Arad Csanádi Egyesített Vasút) irányításával. A vasút elsősorban nyersanyagszállítás céljából épült meg, de a fürdőélet fellendítésében is kiemelt szerepe volt. A vasútvonal megépítése 300.000 Ft költséggel járt.

menyhaza1 A Wenckheim fürdő régen

A helyi gyógyforrásokat már 1597-ben is említik, a törökök is használják. 1886-ban szerez gyógyfürdő minősítést. Az igazi fejlődés azonban 1895 után következett be, amikor Wenckheim Frigyes gróf fejlesztésekbe fogott. Megépíttette a gyönyörű Wenckheim fürdőt (Tavirózsa villa), melynek tavába Félix fürdőről tündérrózsákat (Nymphae thermalis) telepített, azt a fajt amely ott túlélte a jégkorszakot és csak napjainkban az ész nélküli vízkitermelés hatására pusztult ki. A fürdőben vörösmárvány medencékben fürödhettek a vendégek, ahol artézi kút fúrásával biztosították az elegendő mennyiségű meleg vizet. Wenckheim Frigyes gróf szabadtéri medencéket, fürdőházat is építtetett. A közvilágítást ő építtette ki, és parkosított is (az akkoriban ültetett fák egy része még látható). A Monyászai patak felduzzasztásával csónakázótavat létesített.

menyhaza2 A Wenckheim fürdő ma

A fürdőépítést a tehetős aradi családok és az Arad-Csanádi Egyesült Vasút villaépítési hulláma követte. Ekkor épült a fürdőtelep központjában a Csanádi villa, mellette a Paradeyser – később Czárán villa, az Andrényi telep szecessziós villái, a Mayer –., a Csiky villa és a Központi Szálló. 1896-ban a gyönyörű, új fürdőtelepet Menyháza néven vették nyilvántartásba, majd 1907-ben a falut is átkeresztelték.

menyhaza3 ACsEV villa

Az 1895 és 1918 közötti időszak volt az itteni fürdőélet virágkora. Leghíresebb vendége Czárán Gyula volt, aki Paradeyser Lajos borossebesi főszolgabíró villáját bérelte. Emléktáblája ma is a villa homlokzatán látható. Czárán egész vagyonát az Erdélyi Szigethegység feltárására fordította. 1906-ban itt is halt meg, a helyi temetőben van eltemetve. Híres még a báró Andrényi család, amely aradi nagykereskedő család volt. A báróságot csak a Monarchia utolsó éveiben kapták. Óriási összegeket fordítottak jótékonyságra, ezért és szerény életvitelükért nagy népszerűségnek örvendtek Aradon. Ma már csak emlékük él.

menyhaza4 Andrényi villa

Az első világháború után kezdődött a fürdő igazi kálváriája. A visszavonuló román csapatok gyakorlatilag mindent kifosztottak. Az ACsEV minden motorkocsiját román földre szállították. A villák tulajdonosait meghurcolták. A két világháború között megkopva bár, de még úgy ahogy érezhető volt a régi pompa. De 1961-ben a vasutat fölszedték, a parkok sétányait leaszfaltozták, több régi épületet lebontottak. A ’70-es években új, oda nem illő szállodák épültek és megkezdődött a mindent lepusztító tömegturizmus kora. A ’80-as évek végére gyakorlatilag az egész telep leamortizálódott. Végül 2007-ben a patinás Wenckheim fürdőt is lebontották.

Kis képzelőerővel szezon előtt vagy után még érezhető a Monarchia megkopott, azóta tönkretett eleganciája de aki nyáridőben látogat erre, csak a balkáni népek nyüzsgő, zajos életével, a tömegturizmus értékek iránti igénytelenségével találkozhat. Czárán Gyula tündérvilágára már csak kopott kövek és talán igaz sem volt regék emlékeznek.

Kovács Attila