Merényletek Szerbia történetében
2014/07/21 11:44
846 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az I. világháborúhoz vezető szarajevói merénylet 100. évfordulója kapcsán sok cikket lehetett olvasni Gavrilo Principről és arról a szerb nacionalista csoportról, amelynek tagjai Ferenc Ferdinánd trónörökös meggyilkolásában részt vettek. Ez az oka annak, hogy mi most nem e témát járjuk körbe, hanem megvizsgálunk néhány olyan, a szerb nép történelmében kulcsfontosságú merényletet, amely nem vagy kevésbé került eddig a média érdeklődési körébe.

1817. július

A szerbek életét nagyban megváltoztatták a XVIII. század végi orosz-török háborúk, hiszen bár a függetlenséget nem érték el, de a szultán (III. Szelim) fermánjai egyrészt megfékezték a belgrádi pasalikban a janicsárokat, másrészt kiváltságokat adtak az ottani lakosoknak. A fermánok hatására olyan gazdasági és társadalmi folyamatok indultak el, amelyeknek köszönhetően kitermelődött egy egyre gazdagodó szerb vállalkozói réteg. Ez a csoport állt az újra megerősödő és kegyetlenkedő janicsárok elleni harc élére, amikor a fegyveres felkelés előkészületei 1802-ben megkezdődtek. A janicsárok azonban tőrbe csalták a felkelés vezetőit és kb. 70 embert kivégeztek. A vérfürdő nem érte el célját, a megfélemlítés helyett felkorbácsolta az indulatokat. 1804 januárjában Orašac faluban összegyűltek a szerb vezetők, és fegyveres felkelést hirdettek.

800px-Paja_Jovanovic-Takovski_ustanak

Céljuk a janicsárok elleni harc volt, amitől nem csupán a kegyetlenségek megszüntetését, hanem a janicsárvezérek uralmának a végét is remélték. Ezt a felkelést a törökök leverték, az elfogott vezetőket kivégezték. A harcok két kiemelkedő vezetője: Miloš Obrenović és Djordje Petrovič-Karadjordje azonban túlélte a mészárlást. Az előbbi megadta magát a töröknek és megpróbált kompromisszumokat elérni, amivel nagyban megnövelte befolyását a tartományban. Karadjordje azonban emigrált, így kíméletlen politikai harc kezdődött a két politikus között. 1817-ben a skupština Szerbia fejedelmévé választotta Obrenovićet. Hatalmának biztosítása érdekében orvul megölette az emigrációból hazatérő Karadjordjet, levágott fejét pedig lojalitása jeleként elküldte a szultánnak.

Karađorđe_Petrović,_by_Vladimir_Borovikovsky,_1816 Djordje Petrovič-Karadjordje

1868. június 29.

1858-ban a skupština lemondatta az 1842-től hatalmon lévő Karadjordjević Sándort, és a trónt az a Miloš Obrenović foglalta el újra, akit 1817-ben választottak fejedelemmé először. Obrenović második uralkodása is a központosítás jegyében indult, majd 1860-ban bekövetkezett halála után fia, Mihály apjáénál szelídebb eszközökkel folytatta ezt a politikát. Mihály tervei azonban éles ellenkezést váltottak ki mind belföldön, mind a külpolitikában, hiszen a rendőri-bürokratikus államapparátusra építő központosítás, a török birodalomtól való függetlenedés és a családja vezetése alatt egyesülő délszláv állam eszméje többek érdekeit sértette. Belső ellenzékének egy csoportja követett el sikeres merényletet ellene, a hadsereg segítségével azonban az Obrenović család kezében maradt a szerb trón.

513px-Coat_of_Arms_of_the_Obrenovic_Royal_Family Az Obrenović -dinasztia címere

1903. június 11. (Görögkeleti naptár szerint május 29.)

1869-ben és 1888-ban életben lépő alkotmányok lényeges pontokon megváltoztatták a szerbiai politikai rendszert. 1888-ban a király (1882-től beszélünk királyságról) jogát jelentősen korlátozták, a skupština ekkortól valóban törvényhozó szervként működött. A polgári szabadságjogok terjedése ellen hatott viszont, hogy a hadsereg és a hivatalnoki rendszer olyan mértékben az Obrenovićok irányítása alatt állt, hogy ezekre építve a despotikus hatalomhoz való visszatérés biztosított volt. I. Sándor 1901-ben az újabb alkotmányreformmal egy olyan politikai rendszer alapjait tette le, amellyel visszatért az 1869-es szabályozáshoz, s így megtagadta az 1888-as demokratikusnak nevezett alkotmány eredményeit. Az ellenzéki csoportok és pártok tiltakozása miatt Sándor visszatért a nyílt önkényuralomhoz, ami ellen 1903-ban több tüntetést szerveztek. Sándort nem csupán politikai, hanem magánéleti problémák miatt is támadták ellenfelei. Házassága komoly megbotránkozást keltett, hiszen beleszeretett egy nála tíz évvel idősebb, igencsak laza erkölcsűnek tartott özvegyasszonyba.

Aleksandar_Obrenovic I. Sándor és felesége

A pletykák szerint az asszonynak gyermeke sem lehetett, s a történelem során ez a tény az uralkodói dinasztiák esetében nem volt tisztán magánéleti kérdés. A feleség rokonai ráadásul látványosan visszaéltek a befolyásos rokon támogatásával, sorozatos botrányaik nem erősítették Sándor hatalmát. Az ellenálló csoportokat támogatta a trónra pályázó Karadjordjević-dinasztia is, így amikor 120 összeesküvő tiszt részvételével végrehajtott katonai puccs során június 11-én brutálisan meggyilkolták Sándort és feleségét a királyi palotában, az uralkodóváltás átmenetileg dinasztiaváltást is eredményezett.

Karađorđević A Karadjordjević-dinasztia címere

További érdekes oldalak:

Farkas Judit cikke