Mikor leszáll az este...
2007/12/16 08:00
668 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

... pöttöm, táncoló fények gyúltak a falvak ablakaiban. Telente pedig ott ropogott a kemence meg a kályha vörös torka, s ontotta kicsikre és nagyokra melegét. Mert a tűz nagy ajándék: bölcs melegséggel és fénnyel tölti meg az urak és szegények hajlékát egyaránt...

vilagossag Egykor a tűzhely volt a családi élet központja. Itt ücsürügtek, beszélgettek, étkeztek, fényénél végezték a házimunkákat. A családi tűzhely az összetartozásnak és magának e legkisebb és legbensőségesebb közösségnek lett szimbóluma. S hogy testünk-lelkünk mennyire emlékszik ezekre az időkre? Máig is szívesen üldögélünk a konyhában, s a kandallók lélekmelengető szépsége újra divatba jött. Ahogy a tűz az élet, a családi meleg szimbóluma lett, úgy a halottas házaknál kialudt a tűzhely lángja, s a hagyomány tiltotta, hogy a gyászolók konyhájában tüzet gyújtsanak. Csak a gyertyák gyenge fénye pislákolhatott a ravatal körül.

Ám miféle fény világított a gyertyák előtt? A kezdet kezdetén minden bizonnyal a tűz, illetve a tűzből kiemelt faág szolgált világításra. A gyorsan elhamvadó ágakat később fáklyákká alakították, hogy tovább éghessenek. Ehhez szurokkal, gyantával kellett bekenniük az ág hegyét. A fáklya egyik, sok helyen használt változata a fokla volt. A fokla lucfenyőből készült, mégpedig úgy, hogy a fából hosszú szilánkokat hasítottak, majd néhányat összefogtak, és közéjük szurkot öntöttek. A foklához később állványt is készítettek.

A fenyőfa mellett gyertyánfából is hasítottak szilánkokat a foklához - feltehetően a gyertyán elnevezése is az gyertya szavunkkal rokon. És most lássuk magát a gyertyát! A legősibb gyertyák nyírfakéregből készültek oly módon, hogy a háncsot összesöndörgették, esetleg összefonták, majd viaszba mártották. A mai értelemben vett gyertya a rómaiaknál jelent meg: itt már a kanóc papiruszháncsból vagy kenderkócból készült. Ezeket a kanócokat viaszba mártogatták, így készült a gyertya.

A viasz a méhészkedés mellékterméke. Nem csoda hát, hogy sokáig a mézzel dolgozó mézeskalácsosok készítették a gyertyákat. Faluhelyen azonban többnyire házilag gyártották a gyertyákat - mégpedig faggyúból. A legjobb gyertyafaggyút birka- vagy marhafaggyúból nyerték. A megtisztított faggyút felforralják, olvasztják, majd kendőn átszűrik. A gyertyamártást cserépből készült mártóedényben végezték. Ebbe az edénybe került faggyú, amibe belemártogatták a gyertyabelet, azaz a lenfonalat. Mikor a gyertya egészen megkövéredett, hagyták kihűlni. Gyertyaöntésnél öntőformába került a gyertya.

Próbáld ki te is otthon a gyertyaöntés mesterségét!