Moldvai Csángó
2003/04/02 21:01
2595 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Románia keleti területén, Moldvában jelentős számú magyar származású népesség él. A történeti források a XIII. századtól tesznek említést róluk. Eredetükről, elnevezésükről sokáig folyt a vita a történészek és nyelvészek körében.

Egyes feltevések szerint a csángó szó a "kószál", "csavarog", "vándorol" jelentésű csáng szó származéka, mely utal a népcsoport vándorló, telepes mivoltára. Csángónak nevezik még a Gyimesi szorosban és Hétfaluban élő magyar származású népességet is. /gyimesi csángók, hétfalusi csángók/

A legutóbbi kutatások eredménye arra enged következtetni, hogy a moldvai csángók ősei nem keletről, hanem nyugatról, a Kárpát-medencéből, tervszerű áttelepítés következtében kerültek Moldvába. Az első települések az 1241-42-es Tatárjárás után keletkeztek, majd a XIV. században tovább bővült a betelepültek száma. Az áttelepítés célja a középkori magyar királyság keleti határainak védelme. Elsődlegesen növénytermesztéssel foglalkozó síkvidékre települt csángók zárt etnikai, vallási közösségben éltek.

A falvak lakói eredetileg szabadparasztok voltak, később azonban sokan eljobbágyosodtak. A román görög-katolikus környezetben ezek a falvak mindmáig megőrizték nyelvüket, katolikus vallásukat. Mivel az anyaországtól távol éltek, a történelem hazánkat érintő, nyelvünket befolyásoló tényezői, eseményei nem hatottak rájuk. Természetesen kultúrájuk egyes területein, szókincsükben érezhető némileg a román hatás, az általuk beszélt magyar nyelv megőrizte régi archaikus vonásait.

A XV. században tovább emelkedett a csángók száma, a Dél-Magyarországból idemenekült huszitákkal.

A XVI. és XVII. században a háborúk, az asszimiláció miatt a magyarság száma erősen megcsappant a területen.

Gyarapodás következett be a XVIII. században, amikor Csikból és Gyergyóból, Háromszékből székelyek települtek ide nagy számban. Ekkor keletkeztek az ún. székelyes csángó falvak többségben. A Moldvába érkező székelyek jobbára a hegyi vidékekre költöztek. Itt kevés lehetőség adódott a földművelésre, de állattartásra és erdőgazdálkodásra alkalmas volt a terület.

A moldvai csángók területileg 3 részen élnek.

  • Északi csángók: Románvásártól Északra, legnagyobb településük Szabófalva és Kelgyes.
  • Déli csángók: Bákótól délre, legnagyobb településeik Bogdánfalva, Trunk, Nagypatak.
  • Székely csángók: A Tatros, Tázló, Beszterce folyók mentén Pusztina, Magyarfalu, Szászkút, Gorzafalva, Tartos, Onyest, Bogáta stb.

A moldvai csángók népzenéje önálló dialektusnak számít. Híven őrzi régi hagyományait, régi stílusú népdalaink száma jóval jelentősebb az új stílusúakhoz képest. Jellemző rá a gazdag díszítettség, szöveg és dallamfordulatokban az idegen hatás (főleg román) jelenléte. Népdalkincsük legszebb darabjai a balladák a keservesek.

Tánchagyományukban is jelen van a délkelet-európai hatás;-körtáncok, lánctáncok. Nyugat-európai hatást tükröznek a páros és négyes táncok. Ritka a szóló férfitánc, amit ciganyászkának neveznek, és a csárdás, ami új keletű.

Tánczenéjük is megőrizte régies jellegét. Legfontosabb hangszereik a sültü (6 lyukú furulya), a kobza (koboz), a doromb és a duda.

Viseletükben a legősibb ruhadarabok nyomai és román paraszti viselet hatása érzékelhető. A lányok és asszonyok nem viselnek kötényt, hosszú ingükre lepelszoknyát öltenek (katrinca, fáta, rokolya) fejükre tulpánt (virágos kendőt) kötöttek. A férfiak viselete hosszú vászoning, szőttes övvel. A vászoning fölé vállon gombolt bőrmellest télen szűrköpönyeget (szokmány) vettek. Nadrágjukat gyapjú háziszőttesből varrták (icár), eleje, hátulja azonos szabású. Nyáron vászon gatyát viseltek. Lábukon bocskort v. csizmát hordtak. Nemezkalapot, vagy fekete báránybőr kucsmát tettek fejükre.