Mózes-kút Rómában
2014/09/12 08:00
719 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A zsidók Rómában Pompeius Magnus (Kr.e. 106-48) konzul korában telepedtek le. A hellenisztikus korban pedig folytatódott a zsidók római bevándorlása. Ekkor a zsidó vallásban két nagy irányzatot figyelhetünk meg. Az egyik a diaszpóra zsidóságé, a másik a rabbinikus zsidó vallásban élt tovább. A római zsidóság a szombat megtartásában rendkívüli pedánsságot tanúsított. Sok zsidó került rabszolgaként is Rómába, de hamarosan felszabadították őket. A principátus korára (Kr. e. 1. sz. 20-as éveitől Kr. u. 3. sz. utolsó évtizedéig) kb. 15 ezer zsidó élt Rómában.

A Városban a termelés és az árucsere általában kisüzemi keretek között folyt. A zsidók lenszövéssel, gyapjúkészítéssel foglalkoztak, kovácsműhelyben dolgoztak, kézműves termékeiket árulták. Az l. században a Circus Maximus mellett, a Porta Capena környékén szépszámmal laktak, dolgoztak, de műhelyeik, boltjaik fellelhetőek voltak a Fórumtól néhány lépésnyire, a Subura sikátoraiban. A Campus Martius Tiberis folyó felőli szélén is építettek maguknak házakat, üzleteket.

Titus császár diadalívét testvére, Domitianus (81-96) állíttatta a judeai hadjárat (Kr. u. 70.) emlékére, amikor a római légiók Jeruzsálemet is elfoglalták. Titus diadalívének pentelikoni fehér márványtömege még ma is elkápráztatja a nézőt. A diadalív kapun belül elhelyezett domborművei a győztest és a diadalmenetben hajtott zsidó hadifoglyokat ábrázolja, amint a jeruzsálemi templomból elhurcolt frigyláda és hétágú gyertyatartók súlya alatt görnyedeznek.

A Baumhorn Lipót (1860-1932) által tervezett és 1903-ban megnyitott szegedi új zsinagógában a szintén hétágú bronz menórát ószövetségi leírás és Titus császár diadalívének domborműve alapján készítették el. A római zsidótársadalom különleges státuszát jellemzi, hogy a diadalívet évszázadokig a zsidóknak kellett feldíszíteniük ünnepélyes alkalmakkor. A középkorban a zsidóknak tiltották a diadalív alatti áthaladást. A római zsidóság hol kedvező állapotban, hol kirekesztettségben őrizte meg mindmáig identitását, vallását és szokásait.

A Rómában feltárt katakombák a zsidók Kr. e. 2. századi jelentős számú letelepedéséről tanúskodnak. Már a Bibliában is olvashatunk ősi zsidó temetkezési módról. Ábrahám feleségét, Sárát földalatti barlangban temette el. Az őskeresztények is üldöztetésük idején katakombába temetkeztek. A keresztény katakombák közvetlen közelében találjuk az ókori zsidók földalatti sírjait. A Transteverén lakó zsidók a Porta Portese közelében temetkeztek. A Via Appián több zsidó katakombát tártak fel. "A zsidóság számára is kegyelet helye az ősök temetője, s a zsidó katakombákban is találtak művészettörténeti szempontból igen jelentős leleteket."

A síremlékek görög, latin és néhol héber feliratai kilenc zsinagógát említenek, tehát az ókori Rómában élő zsidók ugyanennyi közösségbe tömörültek. Az egyik zsinagógát Augustusról (Kr.e. 27-Kr.u. 14) - Sinagoga Augustiensis -, a másikat Marcus Vipsanius Agrippáról (Kr.e. 63-12), vagy éppen Nagy Heródes(Kr.e. 37-4) unokájáról, aki éppen a római udvarban nevelkedett, Heródes Agrippáról - Sinagoga Agrippiensis - nevezték el. A római zsidók hálával viseltettek Augustus iránt, Marcus Agrippa a zsidókat a görögökkel és az egyiptomiakkal szemben megvédte. Josephus Flavius (37 k.-100 k.) megemlíti, hogy Heródes híres palotájának egyes részeit Augustusról és Agrippáról nevezte el.

Sok zaklatás érte az európai zsidóságot a 16. század közepén. Spanyolországból, Portugáliából, Franciaországból és Angliából kiűzték őket, Németország egyes államaiban egymást követő véres pogromok folytak. Csak Németalföld, a Török Birodalom és Itália egyes államai mutattak emberséges megértést.

A 16. század második negyedében a magyarországi zsidók sorsa is rosszabbra fordult. A budai zsidóság szétszóródásáról tesznek említést a források. A Tiberis mentén is telepedtek le magyar zsidó családok. József ben Ábrahám, római rabbi magyar születésű és a római rabbitanács tagja volt. Héber és olasz nyelven levelezett Egidio di Viterbo érsekkel, akinek kéziratokat gyűjtött. Fia Semarja, szintén rabbi volt Itáliában.

A pápának a zsidósághoz való viszonya minden korban befolyásolta a zsidóság helyzetét Rómában. A 16. század végétől Olaszország nemzeti egyesítéséig, 1870-ig állt fenn a falakkal, kapukkal körbezárt gettó, melyet a Santa Maria del Pianto-templom - a Via Arenulán - közvetlen közelében és a Tiberis-parton rekesztettek el. Kényszertartózkodási helyük, elkülönített városrészük északi bejárata a Piazza Mattein volt, ahol ma a Fontana delle Tartarughet csodálhatjuk meg. A gettó területén hajdan különböző rítusú templomok állottak. Itália zsinagógáit "scuola"-nak, tanháznak nevezték. A gettókban élő zsidóknak nem engedték meg, hogy középületnek tekinthető díszes istenházát emeljenek. Éppen ezért a régi zsidó templomok külseje egyszerű, dísztelen. A pompa, a díszítés, a dekoratív elemek a téglaalakú belső térben lelhetőek fel. Messze földön ismerték a rómaiak híres zsinagógáit. Mára már a római zsidó múlt emlékeit egykori hídelnevezés, Pons Judeorum - a gettó és az Isola Tiberina között -, utcák - Via Tenspio -, ahol ősi zsinagógák állottak, őrzik.

01mozes A Mózes-kutat Domenico Fontana tervezte

A mártír-, memor- és anyakönyveket is korán elkezdték vezetni. A római zsidókat sokszor érték a megalázás órái, de minden megnyomorítás és kísértés dacára hűek maradtak vallásukhoz és hittársaikhoz.

A zsidólakta városrész falait IX. Pius pápa (1846-1878) bontatta le 1871-ben. A Via Portico d'Ottavia és a Lungotevere dei Cenci között épült fel 1904-ben a sátorkupolás, asszír-babilon motívumos zsinagóga Osvaldo Armanni és Costa építészek tervei szerint.

A San Pietro in Vincoli-bazilika Rómában nap mint nap zarándokok és turisták sokaságát fogadja. Itt találjuk Michelangelo carrarai márványból kifaragott monumentális Mózes-szobrát, amely II. Gyula pápa (1503-1513) síremlékének egyik szoboralakja. Azt a pillanatot ábrázolja, amikor a Törvényhozó Mózesmegtudja, hogy népe bálványimádatra adta magát, Mózes tekintete haragos és megvető. Az emberi és isteni érzések összességének a szintézise ez, Michelangelo képes volt kifejezni az ember legrejtettebb lelkivilágát. Mózes szilárd testtartásban ül, fejét keményen oldalra veti, sötét tekintete a távolt kémleli. A jobbkar erőteljesen szorítja a törzshöz a törvénytáblákat, miközben a kéz szinte játékos öntudatlansággal nyúl bele a szakáll fürtjeibe. A hatalmas testet fenyegetőn oldalra vetett fej koronázza, melyen a dús szakáll s a homlok fölött sarjadó kis szarvak a természeti őserő kifejezései. Michelangelo ebben a szobrában Mózes életének nem csupán egyetlen mozzanatát, hanem a próféta egész lényét faragta márványba: világtörténelmi jelképet alkotott.

Piazza di S. Bernardón nemcsak Carlo Moderno gyönyörű barokk templomát, a Santa Susannát és a Santa Maria della Vittoria-templomot csodálhatjuk meg, hanem V. Sixtus pápa rendeletére készült Mózes-kutat is.

02mozes A Mózes-kút a 2010-es restaurálás után

profán szobrászat kedvelt műfaja a cinquecentóban a köztéri kútszobrászat, de ez még inkább jellemzője a barokk kornak. V. Sixtus pápa építésze volt Domenico Fontana (1543-1607), akit manierista művészként is emlegetnek. A Comóból származó Fontana már korán Rómában dolgozott a Palazzo del Quirinalén és a Santa Maria MaggiorénMint a pápa városrendezője, formálta Róma arculatát. Ekkor helyezték el véglegesen a Dioszkuroszokat (Lószelídítőket) ábrázoló híres ókori márvány szoborcsoportot a Piazza del Quirinalén. Nagy munkálatokat végeztek, hogy az Örök város bőségesen kaphasson vizet a húsz kilométeres"Aqua Felice"-nek nevezett vízvezeték-rendszerből, és rövid idő alatt a nagyméretű városi kutak száma is megsokszorozódott.

Rómában több művészi Mózes-kutat láthatunk, köztük talán az egyik legszebb a Pincióna kedvelt városi parkban, melynek ritka hatását a környezet szépsége is előmozdítja. A kút tiszta vizének tükrében ringatózik a márványsajka a csecsemő Mózessel, anyja szobor alakja aggódva hajlik föléje.

03mozes Józsua a sereget a Vörös-tenger felé vezeti

  04mozes Mózes, a nagy népszabadító a kút főalakja

Domenico Fontana Mózes-kútja a Piazza di S. Bernardón pazar díszletként tárul a sétálók elé. A Mózes-kút hármas szárnyú oltárra emlékeztet, akárcsak a San Pietro in Vincoli-bazilikában a II. Gyula pápa síremléke, melynek fő alakja a híres Michelangelo-szobor, az ülő Mózes. Fontánia Mózesén a homlok fölött sarjadó kis szarvak szintén a természeti őserőt kívánták kifejezni. Talán ebből a külső hasonlatosságból virágzott ki az a legenda, hogy a kút alkotója, Domenico Fontana fogadást kötött, hogy művével felülmúlja Michelangelo Mózesét, és minthogy ez nem sikerült neki, öngyilkos lett. Bárhogy is történt, lenyűgöző alkotása kifejezi azokat az eszméket, amelyeket a zsidó vallás és hagyomány őriz a mai napig.

A nagy népfelszabadító, törvényalkotó Mózes egyaránt megihlette az írókat, költőket, szobrászokat, zeneszerzőket. Se szeri, se száma ezeknek az opusoknak.

Szigeti János
tanár