Nagy Katalin cárnő, a drámaíró
2002/04/30 08:00
717 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Már többször kiderült, hogy egyáltalán nem áll távol az uralkodóházaktól az írói tehetséggel megáldott családtag. Sőt, nem egy jutott közülük végül trónra. Természetesen mindegyiküket más-más ok késztetett írásra. Nagy Katalin cárnőt több dolog is vezérelte, amikor versírásra adta a fejét.


Sophie Friderike Auguste von Anhalt-Zerbst német hercegnő 1729-ben született, 1745-ben feleségül ment III. Péter orosz cárhoz. Hitesurát 1762-ben megölette és maga lépett az orosz trónra. Első nagyon helyes lépésként felvette a Katalin nevet a Sophie Friderike Auguste helyett. A történelembe is így - Nagy Katalinként - vonult be.
Uralkodása alatt Nagy Péter reformtörekvéseit követte és próbálta megerősíteni. Míg elődje mindezt erőszakkal, fegyverrel tette, addig ő inkább meggyőzni próbálta alattvalóit, a nyugati szellemet hozta be az országba. Magát humanistának és felvilágosultnak tartotta, levelezett Diderot-val, Voltaire-rel, Grimm-mel. Az ő uralkodása alatt kezdte az egész orosz nemesség a franciákat utánozni. Szinte kötelező volt rendszeresen Franciaországba utazni és otthon is franciául beszélni. Próbálta a nemesek minél nagyobb rétegét maga mellé állítani, ezért újabb jogokkal ruházta fel őket. Például megszűntette a nemesek megkorbácsolásának gyakorlatát - ez igazán elképzelhetetlen volt nyugaton. Egy nemest minden további nélkül le lehetett fejezni, de megkorbácsolni - soha! Ezek az intézkedések persze a parasztság jogfosztását eredményezték, szabadon lehetett őket adni-venni, száműzni, kényszermunkára küldeni.
Humanizmusa azért nem akadályozta meg abban, hogy igazán keménykezű uralkodó legyen. Nem véletlenül robbant ki az ő uralkodása alatt a legnagyobb parasztfelkelés. Vezetőjét, Pugacsovot - miután a felkelést leverte - 1775-ben vaskalitkában szállíttatta Moszkvába, ahol kerékbe törték, lefejezték és elégették. Ragyicsev írót kritikus hangvételéért Szibériába száműzte. Mindezt a humanizmus nevében!

Érthető, hogy szüksége volt kikapcsolódásra, nyugalomra, amikor elfeledkezhet az uralkodás nehéz terheiről. Ez volt az egyik oka annak, hogy tollat ragadott. Gyönyörűségét lelte abban, nagyon erős késztetést érzett. " ...egy új penna láttán viszketni kezd az ujjam..."
Írt verset, regényt és színdarabot, németül, franciául és oroszul. Német volt az anyanyelve, francia a felvilágosult világ köznyelve és orosz mindennapjainak nyelve, egyre inkább sajátjává váló kifejezési eszköze. "Amit írok, mindig suta, ha nem oroszul vetem papírra."
Leginkább vígjátékokat írt. "Azt kérdezi tőlem - írja Grimm-nek -, vajon mért írok annyi vígjátékot. Három oka is van: először azért, mert szórakoztat. Másodszor azért, mert szeretném lendíteni a nemzeti színjátszást, amely új darabok híján valamelyest elhanyagolódott, harmadszor pedig azért, mert egy kicsit orrukra kellett koppintanom a szellemidéző látnokoknak, akik az utóbbi időben bátorságra kaptak..." Hát igen, egy igazi uralkodó semmit nem tehet pusztán saját maga gyönyörűségére!

X. jelenet A Fiatalasszony és (a túlsó oldalról fut be) a Leány
Leány (beszalad) Hol van? Hol van? Hol a kérő? Jaj, kérő! De hát miért nem jön? Ó, be örülök! Megkérik a kezemet!
Fiatalasszony: Éppen most távozott.
Leány: Távozott anélkül, hogy találkozott volna velem? De hát mit csinál?
Fiatalasszony: Apánkurunkhoz és anyánkasszonyhoz ment, hogy beszéljen velük.
Leány: És velem mikor fog beszélni?
Fiatalasszony: Természetesen csakhamar.
Leány (örömében körbefut a színpadon): Kérőm van, kérőm!... De hát merre van? Milyen bosszantó ez!
Fiatalasszony: Te, ne futkoss így! Nem állhatnál csendesen egy helyben?
Leány: Egy helyben!...csendesen... Majd bepanaszollak anyánkasszonynak, csak köss belém. Ő mondta, hogy kérőm akadt, és meghagyta: örvendezzek, mert megkérték a kezemet. S talán bizony ne engedelmeskedjem anyánknak?
Fiatalasszony: Azt azonban nem hagyta meg neked, hogy így futkoss és kiabálj! Ez ugyanis nem illedelmes viselkedés.
/részlet a Vesztnyikovné úrasszony, famíliástul című egyfelvonásos komédiából/