Ne féld, ismerd a konfliktust!
2014/09/17 14:53
855 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Mivel társas, közösségi lények vagyunk, ezért természetes, hogy különböző szintű és jellegű kapcsolatot tartunk egymással. Ennek a társas létnek természetszerű velejárója az is, hogy ütközünk egymással, hogy különféle értékek kereszttüzébe kerülünk, vagyis akár konfliktusokba keveredünk. Ezeknek persze, megvan a jótékony hatása is, ám morális szempontból veszélyeket is hordoz magában – sőt önveszélyes is lehet. Mire érdemes figyelnünk konfliktusok esetén?

A konfliktusok természetéről

A konfliktusok egymásnak ellentmondó törekvéseknek, szándékoknak olyan viszálya, illetve összeütközése, mely az emberi élet természetes velejárója. Egy bizonyos szintig az emberi fejlődésnek pszichológiailag is szükséges feltétele, mert ezen ellentétek, összeütközések során alakíthatja ki önmagát az adott egyén. Belső konfliktusról akkor beszélünk, amennyiben egyidejűleg jelentkezik két vagy több nagyjából azonos erősségű belső késztetés, vagy több dolog csábít vagy taszít egyszerre, avagy valamilyen objektum irányában ambivalens érzelmeink támadnak. A feldolgozatlan konfliktusok a pszichológia egyes irányzatai szerint elfojtáshoz, ezen keresztül pedig neurotikus megbetegedésekhez vezethetnek.

konflikt1

Az összeütközések másik típusa a kollektív/szociális (interperszonális) konfliktus, melynek esetén csoportos szinten jelentkeznek ellentétes magatartáskésztetések. A társadalomban (egyének, eltérő társadalmi szerepek, etnikai, vallási, társadalmi csoportok, szervezetek, államok stb. között) óhatatlanul jelennek meg érdek- és értékellentétek, amik adott esetben társadalmi változásokat idéznek elő. A konfliktusok meg-, adott esetben feloldása az együttélés szükséges feltétele ugyan, de a konfliktusokat nem felszámolni kell, hanem hatékony ésszerű elvek által szabályozni, egészséges mederbe terelni, egyúttal korrekten ellenőrizni. Ehhez természetesen közös fellépésre, az alapértékekben való megegyezésre, toleranciára és a konfliktusban érdekelt felek részéről kompromisszumkészségre van szükség. Ez annál is inkább indokolt, hiszen maga a konfliktus is arra vezethető vissza, hogy a társadalmi szolidaritás meggyengült, és az érdekelt felek közötti konkurencia (ideiglenesen) háttérbe szorította az együttműködés kívánalmát.

konflikt2

De nem mindig oldódik meg egy konfliktus, gyakran fordult elő a történelemben is, hogy az adott társadalmi, politikai kereteket szétfeszítette, akár erőszakos módon (pl. háború, forradalom, tüntetéssorozat) formálta át az adott társadalmat. A konfliktus megoldásának ilyen erőszakos módja is lehet indokolt, amennyiben a kialakuló új társadalmi szituáció kiegyensúlyozottabb, hatékonyabb társadalmi berendezkedést eredményez.

konflikt3

Az erkölcsi konfliktusokról

A konfliktus kifejezés a latin conflictus (confligere), vagyis vita, viszály, összeütközés szóból ered. Ellentéte a konszenzus, vagyis az egyetértés, amely a közös célért való együttműködés minimuma. Viszont minden embernek meg kell, hogy legyen a maga szükséglete, a maga értékrendje, a maga személyisége, amely nem minden esetben áll összhangban a közösség normáival, érdekeivel. Erkölcsi konfliktushelyzet ily módon akkor alakul ki, ha két vagy több egymásnak ellentmondó érték vagy norma jelentkezik egyidejűleg, ebből adódóan a morális konfliktus személyek, eszmék, értékek és cselekvések között egyaránt kialakulhat. Ugyancsak morális konfliktust szül, ha egyes személyek vagy társadalmi szereplők egyszerre két kötelességnek kellene, hogy eleget tegyenek, miközben csak egynek tudnak megfelelni. Ezek megoldására nem állnak rendelkezésre kész elvek, szabályok, törvényszerűségek, a megoldás alapja a felelősségteljes cselekvés, ugyanis csak a konkrét helyzetben hozott releváns döntés képes eliminálni a konfliktushelyzetet.

Vannak azonban olyan társadalmi csoportok vagy egyének, akik mindenáron konfliktushelyzeteket generálnak, és minden formában akadályozzák a konszenzus létrejöttét, miközben mások épp ellenkezőleg mindenképpen igyekeznek betagozódni, alkalmazkodni a fennálló feltételekhez (opportunizmus). Ez utóbbi viszonyulás a karrieristákra és a politikai széljárásokat meglovagolókra jellemző.

A játékelméleti megközelítés is azt bizonyítja, hogy a konfliktusok létrejötte nem a társadalmi kapcsok teljes felszámolására irányul, ugyanis a kölcsönös együttműködésnek valamilyen szintjében minden részvevő fél érdekelt. A konfliktusok inkább a társadalmi változásokra való igényt jelzik, valamint azt, hogy a társadalmi együttműködés új módjának megtárgyalására, megteremtésére van igény és szükség.

A konfliktusok megoldására irányul a konszenzusteremtés, ami csak úgy valósítható meg, ha egy adott közösség rendelkezik megfelelő alapértékekkel, olyan alkotmányos formákkal, melyekben nincs helye a konfliktusoknak.

További érdekes oldalak:

• George Kohlrieser: Túszok a tárgyalóasztalnál – Konfliktuskezelés mesterfokon
Háttér K. Bp. 2013
• Gerhard Schweppenhäuser: Grundbegriffe der Ethik
Junius Verlag GmBH, Dresden, 2006

Farkas Zoltán cikke