Nemzetiségeink ételei - Jellegzetes szlovák ételek
Simon Tamás
2003/06/29 12:58
13494 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A hazánkban élő nemzetiségek kultúrkincse mélyen beleívódott a magyar nép kultúrájába. Népdalaink hangzásvilágába beleszövődtek a szerb, román, szlovák, német dallamok, hangközök. Hamisítatlanul magyarnak tartott tánclépésekben felsejlik egy-egy szláv mozdulat, vagy viseletünk őriz néhány jellegzetes motívumot.

Ételeinkről sem tudjuk pontosan, melyik az amit még a Vereckei hágón át hoztunk magunkkal, s melyik került hozzánk a történelem sodrásában más nemzetektől.
Vannak, akik súlyos ezreseket áldoznak azért, hogy külföldön megkóstoljanak egy-egy jellegzetes nemzeti ételt. Nálunk fél Európa konyhája kínálja magát.

Például a szlovák nemzetiség ételei is a magyar konyhát gazdagítják. Az a tény, hogy némelyik étel számunkra is nagyon ismerős, csak azt bizonyítja, hogy nagyon régen élünk már együtt.

A magyarok között is ismert és kedvelt ételük a sztrapacska. Elkészítéséhez krumpligaluska szükséges. Öt-hat jókora krumplit meghámozunk, majd megreszelünk. Hozzáadunk egy kevés sót, egy tojást és annyi lisztet, amennyit felvesz. A nokedli sűrűségű masszát vágódesztáról, vagy nokedliszaggatóval lobogó forró vízbe szaggatjuk. Nagyon hamar megfő.A kifőtt sztrapacskát cseréptálba rakjuk, zsírral bőven megöntözzük, majd bőven megrakjuk túróval, juhtúróval, esetleg pirított káposztával. Nagyon jó libatepertővel. A sztrapacskáról azt tartották, hogy reggelire remek, ebédre kitűnő, vacsorára csodálatos. Megmelegítve, ropogósra sütve még a frissen készültnél is jobb.

Hagyományos karácsonyi böjtös étele a szlovákoknak a guba.Rendkívül egyszerű és olcsó tészta. A karácsony előtti kenyérsütéskor, nagy mennyiségben készítették, hogy az új esztendőig kitartson. Sokáig eláll. Élesztőt pici cukorral, langyos tejjel felfuttatjuk, összedolgozzuk a liszttel és egy óra hosszáig pihentetjük. Ezután hosszú, vékony rudakat sodrunk belőle (ez a nudli), majd felszeleteljük diónyi darabokra.
A tisztára söpört kemencébe, vagy kizsírozott tepsibe szórva jó szárazra sütjük.

Étkezés előtt forró vízben tetszőleges mennyiségben kell kifőzni. Mákkal, mézzel, túróval egyaránt nagyon izletes. A karácsonyi gubának mágikus erőt tulajdonítottak, s az állatok gyógyítására használták.
Kukoricalisztből, annak is a durvább szemcséiből készül a ganza. Úgy főzik mint a tejbegrízt, csak vízben. Állandó kevergetés közben szórják a vízbe, hogy össze ne csomósodjon. Jó fél óráig kell főzni, egy csipetnyi sóval. Ha megfőtt, olvasztott zsírba mártott kanállal falatkákra szaggatják. Pirított hagymával, apró tepertővel, vagy valamilyen túróval tálalják. Hidegen, aludttejjel is nagyon finom, laktató étel.
Szintén durvább szemű kukoricaörleményből készül a szeri kása. Disznóöléskor, az abálólében főzték, a ganzához hasonlóan. Apróhússal fogyasztották, ami a disznóölésnél maradt úgynevezett semmirekellő hús. Manapság is készítik, de a kukoricát felváltotta a rizs.

A szlovák falvak asztalára ritkán került friss hús. Baromfit is csak akkor vágtak, ha a jószág, vagy a gazda volt beteg. Étkezésük szerény volt. Ha ízesebbé akarták tenni ételeiket, egy kis füstölt oldalassal, vagy pár karika kolbásszal bolondították meg. Feltétnek sokszor használtak túrót. Általában a legszegényebb gazdának is volt néhány juha. A juhtúrót brindzának nevezték. A brindzánakvalót és a vajat a juhásztól kapták. A juhsajtot lereszelték, meggyúrták, sóval és vajjal finomították majd fabödönben érlelték. Így pikáns, érdekesen csípős ízt kapott.