Noé bárkájának nyomában 2.
2002/03/03 00:00
957 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A törökországi ál-Noé bárkáról kiderült, hogy egy közönséges geológiai képződmény. A Dogubayazit közelében talált hajószerű képződmény feltételezett vas gerincének mikroszkópos vizsgálata bebizonyította, hogy az mállott, vulkanikus eredetű ásványokból származik.

Mégsem Noé bárkája!

Lorence Gene Collins, a California State University geológus professzora és a néhai David Fasold egykori munkatársa alapos vizsgálatokkal megcáfolta utóbbi elhamarkodott kijelentését Noé bárkájának megtalálásáról, amelyről az előző rész végén volt szó. A törökországi ál-Noé bárkáról kiderült, hogy egy közönséges geológiai képződmény. A Dogubayazit közelében talált hajószerű képződmény feltételezett vas gerincének mikroszkópos vizsgálata bebizonyította, hogy az mállott, vulkanikus eredetű ásványokból származik.

A horgonykőnek vélt képződmény A korábbi feltételezésekkel ellentétben nem vasmerevítésű falakat találtak, ezek csupán a limonit és magnetit természetes felhalmozódásai voltak a meredeken megdőlt üledékes rétegekben, amelyek egy duplán lejtő szinklináris főágaiban helyezkednek el. A goferfa fosszilizált kérgének hitt anyagról kiderült, hogy összegyűrődött periodit. A talált mészkövek sem származhatnak az özönvíz korának üledékeiből, mivel koruk fiatalabb, mint maga a "bárka". A hajó lerögzítéséhez használt horgonykövekről, amit Kazanban találtak bebizonyosodott, hogy nem Mezopotámiából származnak, hanem helyi keletkezésű andezitnek tekinthetők.

Fasold az alábbi "bizonyítékok" alapján tételezte fel a képződményről, hogy az elveszettnek hitt bárka maradványait találta meg.

  1. Az alakzat kiterjedése megegyezett a Bibliában leírtakkal (300 x 50 sing; 1 egyiptomi sing = 0,5236 m).
  2. A befedett alakzat csakúgy 9 rekesztékre tagolható, ahogy az a Gilgames eposzban van említve.
  3. A fém detektorok 5000 ponton jelezték vas jelenlétét a képződmény csúcspontja és kerekded vége között, szimmetrikus elrendezésben. Mindez Tubalkainra, mindenféle réz és vasszerszámok kovácsolójára utalt (Mózes I. 4.22.).
  4. A környéken, 24 km-rel odébb elszórva 11 hatalmas, 4-10 tonnás követ találtak, amelyek egyik végén körkörös lyuk volt látható. Ezek lehettek Fasold szerint a Koránban említett "horgonykövek".
  5. A környék ősi helységnevei is az özönvíz történetére utalnak.

Eredmények:

Mikroszkópos vegytani vizsgálatok

A feltételezett vas váz limonit szemcsékből áll, amelyek mérete és alakja megegyezik a vizsgált képződménynél talált magnetit kristályos andezitjével. Ezek a granulátumok egy kalcitból, agyagból és kvarcból álló mátrixba vannak beágyazva. Sok limonit szemcse ritmikusan koncentrálódó rétegekbe rendeződött.

Magyarázat

A Fasold által üregkitöltésnek hitt, iszapban talált kövek andezit és bazalt kavicsok, amelyek jellemző anyagai a vulkáni területek konglomerátumos sárfolyásainak. Azokon a részeken, ahol a hajó bordázatának fémes megerősítésére következtetett, elemi vasdarabkák kerültek elő. A fekete, fényes felület egyébként a goetitre (kristályos limonit, hidratált vas-oxid) is jellemző. Ez az ásvány szerkezetében is összekapcsolható azokkal a fekete magnetit szemcsékkel, amelyek félrevezették a fém detektorokat és így a vizsgálatot végzők tévesen rozsdás vas jelenlétére következtettek. Ha a hajó építői, ezeket a vas merevítőket egy primitív olvasztóműhelyben készítették volna, akkor a vázban lévő vas nem tartalmazna agyag, kvarc, kalcit és antofillit részecskéket. A megolvasztott vasban ezek ugyanis kiválnak vagy elroncsolódnak.

A bárka feltételezett falai

A feltételezett oldalfalak mentén észlelt lineáris limonit koncentráció vizsgálatára három különböző módszert is alkalmaztak, amelyek ugyanarra az eredményre jutottak. Tizenhárom hosszanti és kilenc keresztirányú limonit vonal volt kimutatható. Ez elég gyanúsan emberalkotta formációnak tűnt. Egy duplán megdőlt és erősen erodált üledékgyűjtőben azonban természetes körülmények között is kialakulhat ez a ritka szimmetria. A keresztirányú limonit vonalak, amelyeket a "bárka" rekeszeinek gondoltak, eredetileg repedések voltak, melyekben a lefolyó vizek a pirit szemcsékkel érintkezve limonit koncentrációt hoztak létre. Ezen kívül semmilyen faanyag, vagy elemi szén maradványai nem kerültek elő a fúrásmintákból.

Geológiai események

A "bárkát" felépítő kőzetek, amelyek ma U-alakban helyezkednek el, eredetileg vízszintesen ülepedtek le. Ezek a kövek apró agyag, kvarc, kalcit, antofillit és magnetit szemcsékből, valamint enyhén osztályozott bazalt és andezit kavicsokból álltak. A környező hegyek vulkáni képződményeinek aprózódásával és eróziójával keletkeztek és a lefolyó vizek szállították a medencébe. Később ezek a rétegek kőzetté kompaktálódtak és egy duplán lejtő szinklinárissá gyűrődtek. A tengerelöntés csatornát vágott a kőzetbe, amelybe később fosszilis mészkő rakódott le. Ezt kiemelkedés követte, majd további erózió, amely a mészkő nagy részét eltávolította és a kőzetet hajó alakúra dörzsölte. Végül a környék iszapjában található duzzadó agyagok (bentit) átnedvesedve hatalmas talajcsuszamlást idéztek elő. A történet végén, a nem is olyan távoli múltban, egy újabb kiemelkedés után kialakultak a limonit konkréciók ("vasváz") a szinklináris belső és külső oldalán egyaránt. Amint a talajvíz és az olvadó hó reakcióba lépett a magnetit és a pirit szemcsékkel a beágyazott lapok és a repedések mentén, a limonit szimmetrikusan és lineárisan halmozódott fel.

A nádhajó elmélet

Fasold értelmezésében, mivel Mózes Egyiptom földjéről érkezett, ezért a bárka hosszát egyiptomi singben adja meg a Biblia. Ugyanakkor figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a nádhajó építésének vannak gyökerei Mezopotámiában és az ősi sumér birodalomban is (mint ahogy az özönvíz történetének is vannak nyomai a sumér legendákban ld. például a Gilgames eposzt). Fasold mérései alapján 164x42 m nagyságúnak találta a képződményt, ami egyiptomi singben számolva nem felelt meg tökéletesen a Bibliában leírt 300x50 sing = m nagyságnak. Ha viszont a sumér singet vesszük mértékegységnek, ami 50,3 cm (szemben az egyiptomi 20,62-vel) akkor 151 métert kapunk, ami közelebb jár ahhoz a hosszúsághoz, amit más kutatók mértek ki a Durupinar dombon található képződményen.
Ha most Thor Heyerdahl kutatásait vesszük alapul (Tigris expedíció), akkor megtudjuk, hogy az ősi sumér nádhajók (ma-gur) standard mérete 120x300 gur volt. Ha a gur szó helyett singet használunk, akkor 198x495 láb =m-t kapunk, vagyis a Bibliában szereplő bárka ugyanolyan kiterjedésű lehetett, mint a sumérek gigantikus nádhajói.
A sumérek özönvíz legendájában Isten így szól az emberhez:

"Nádkunyhó és a falak hallgatnak,
Rombold le a házadat és építs hajót.

Ebből esetleg arra következtethetünk, hogy a ledöntött nádházak szolgálhattak alapanyagul a hajó megépítéséhez. Egyébként a területen mind a mai napig fennmaradt ez az építkezési forma a Mars arabok körében. Thor Heyerdahl Tigris nevű hajója két szorosan egymáshoz összevert nád cilinderből készült. Szerinte az egykori gazdák egész csordányi jószágot hajthattak fel bátran a fedélzetre. Elszállították, majd a visszaúton faanyagot és akár 18,5 köbtonna rezet is hozhattak. Amikor Heyerdahl a Tigrist építette, elutazott Bolíviába, hogy tanulmányozza a Titicaca-tó partján élő őslakosok, az Aymara indiánok nádhajó-építési technikáját, amelyet napjainkban is használnak halászhajók építésére. Heyerdahl Ra II hajójával sikeresen demonstrálta, hogy nádból készült vízi jármű is képes átszelni az Atlanti-óceánt. Ezzel igazolta azt a feltevést, hogy már az ókorban is áthajózhattak az Óvilágból az Újvilágba. De az igazi kérdés az, hogy "Ki volt a legelső, aki áthajózta az óceánt?". Kiindulva abból, hogy az eredetileg Amerikában őshonos koka és dohány nyomaira bukkantak az Ősi-Egyiptomban, III Ramszesz fáraó idejében (1200 Kr.e.), elképzelhetőnek tűnik, hogy a korabeli kereskedők átkelhettek az óceánon. A kérdés csupán az, hogy keletről nyugatra vagy pedig nyugatról keletre történt-e mindez.

Felhasznált irodalom:

Lorence Gene Collins: Bogus Noah's ark from turkey exposed as a common geologic structure. Journal of Geosciences Education, v. 44, 1996, p. 439-444
Jim Allen: Noah's ark was a reed ship