Olümpia - az ókori torna
2012/06/12 08:00
4454 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Zeusz isten tiszteletére rendezték meg az első olimpiai játékokat, a fennmaradt történelmi források alapján időszámításunk előtt 776-ban. 

birkozok_520

Az olümpiai játékokat a pánhellén torna részeként az éliszi Olümpiában rendezték meg minden negyedik évben. Az olümpia nemcsak a sportolók teljesítményének összeméréséről szólt, hanem komoly vallási presztízst is képviselt. Zeusz a görög mitológia legfőbb istene, így a torna egyfajta tiszteletadás is volt. Az első olimpiától nevezték a görögök időszámításuk kezdetének tovább emelve az olümpia jelentőségét. A két olimpia között eltelt időt olimpádnak nevezték.

Mítoszok

diszkoszveto_200 Egy mítosz szerint az olimpiai játékok Olümpia királyának, Pelopsz temetésének tiszteletére kezdték megrendezni. Más forrásokban azonban szintén Héraklész szerepel, aki megnyert egy versenyt a városban, majd úgy rendelkezett, hogy győzelmének tiszteletére a versenyt négyévente meg kell ismételni. A fennmaradt írásos emlékek egyike szerint Héraklész azért rendeztette meg a játékokat, mert legyőzte Augeiasz éliszi királyt. De létezik olyan verzió, mely szerint a főisten Zeusz találta ki a játékokat, hogy így ünnepelje meg Kronosz legyőzését. Létezik egy olyan monda is, mely szerint Iphitosz éliszi király megkérdezte a delphoi jósdát, hogyan mentheti meg népét. A jósnő úgy felelt, ha a király játékokat rendez az istenek tiszteletére, a spártaiak nem támadnak majd. A játékokat olümpiának nevezték az istenek lakhelye, az Olümposz hegye után.

Hagyományok

Az első, 776-os játékokon mindössze stadionfutáson lehetett részt venni. A stadion hossza 192,27 méter volt, mely méret Héraklész lábának négyszázszorosa. A sportolók általában meztelenül játszottak, mely hagyomány a monda szerint Orszipposz időszámításunk előtt 720-ban egy verseny közben még az ágyékkötőjét is elhajította, hogy megnyerje a tornát.

Az olümpiára a résztvevőknek kilenc hónappal a verseny előtt meg kellett kezdeniük a felkészülést. Az utolsó hónapban már Olümpiában folyt a felkészülés.
Az első versenyre valószínűleg 776 előtt került sor, ám ez az első játék, melyről fent maradt írásos dokumentáció.

Egészen i.e. 724-ig csupán egy napig tartott az olimpia, melynek egyetlen versenyszáma a stadionfutás volt. A 14. olimpián megrendezték a kettős stadionfutást is, mely a mai 400 méteres síkfutás elődjének felel meg. A következő évben bekerült a versenylistába a dolikhosz, avagy a hosszútávfutás, mely hét stadiontávot jelentett.

gerelyhajito_200 A 18. olimpiai játékokon már az öttusa (pentathlon) is szerepelt. Ez a szám a stadionfutást, a távolugrást, a diszkoszvetést, a gerelyhajítást és a birkózást tartalmazta. Az öt sport közül azonban elég volt háromban nyerni az első helyezésért. Fontos megemlíteni, hogy a győztesen kívül több helyezettre nem is voltak kíváncsiak, azt vallották ugyanis, hogy a győztesen és a győzelmen kívül semmi más nem számít.

Időszámításunk előtt 688-ban az ökölvívás (pügmé) bővítette az olimpiai kínálatot, mellyel az olimpiai játékok is kétnaposra bővültek. Az ökölvívást kezdetben bőrbe csavart ujjakkal végezték, ám később fémmel nehezített bőrt használtak a sokszor brutális sporthoz.

Időszámításunk előtt 680-ban már lehetett nevezni a négyesfogat-hajtásra (tethrippón) is, melyhez külön hippodrom s épült. (Talán érdemes megemlíteni, hogy a győztes fogathajtó nem részesült elismerésben, azt a lovak tulajdonosa kapta.)Ezt követte 648-ban a lovasverseny (hipposzkelétikón) és az azzal együtt felvételre került pankráció, mely ötvözte a pankrációt és az ökölvívást.

Időszámításunk előtt 520-ban az utolsó ókori olimpiai versenyszám is bekerült a tornába: ez volt a fegyveres futás (hoplitodromosz), mellyel egy időben az olimpia öt naposra bővült.

A győztes olimpikonok olajkoszorút kaptak és városukban szobrot állítottak tiszteletükre. Természetesen a dicsőség mellé busás pénzjutalom is járt, nevüket pedig énekesek szőtték dalaikba.

Ekkoriban még csak egyéni versenyszámok léteztek, a csoportos versenyzés még nem volt ismert.

Időszámításunk előtt 261-ben jegyezték fel az utolsó olümpiát. A kerezténység elterjedésével minden pogány rendezvényt, így az ókori olimpiát is betiltották, hiszen az részben Zeusz tiszteletéről szólt.

A leghíresebb olimpikon az időszámításunk előtti hatodik században élt krotoni birkózó, Milón volt. A férfi volt az egyetlen versenyző, aki hat olimpián is győzelmet szerzett.

Így zajlottak az ókori olimpiák:

  • Az első nap a versenyzők esküd tettek, majd a Zeusz-szobor előtti szertartáson vettek részt.
  • Második nap került sor a kocsiversenyekre, majd az öttusára.
  • Harmadik nap újabb szertartásokra és felvonulásra került sor, majd a versenyzők áldozatot mutattak be a Zeusz szobor előtt. Ezt követően a fiatal fiúk mérték össze tudásukat és erejüket birkózásban, ökölvívásban és stadionfutásban.
  • A negyedik napon lezajlottak a futószámok: stadionfutás, kettős stadionfutás, hosszútávfutás. Ezt a küzdősportok követték: ökölvívás, birkózás, pankráció, fegyveres futás.
  • Az utolsó napon megtartották a záróünnepséget, melyet istentisztelet, majd lakoma kísért. Ebből az alkalomból 100 ökröt áldoztak Zeusznak.