Régi idők hobbija - Lovagi torna, avagy a paintball elődje
2002/02/13 00:00
1189 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Régen is sokan voltak, akik igazi háború híján mű összecsapásokkal múlatták az időt. A XI-XIII. században például Dunát lehetett volna rekeszteni a lovagokkal. Főleg olyan nemes ifjakból lett lovag, akik nem elsőszülöttek voltak, tehát nem örökölték a birtokot. Ők ezért háborúról háborúra jártak, és bizonyították vitézségüket általában a keresztény vallás védelmében. De mit csináltak, amikor senki és semmi sem fenyegette a keresztény világot? Lovagi tornákat rendeztek maguknak!

Ezek a tornák nem csak unaloműző célt szolgáltak. Miután divatba jöttek ezek a rendezvények, a királyoknak és a főhercegeknek is kedvelt szórakozása volt ezekre ellátogatni. Tehát az a vitéz, aki ki tudott tűnni bátorságával, erejével, az bizton számíthatott rá, hogy gazdag pártfogót talál magának. Esetleg gazdag menyasszonyt, magas kinevezést is szerezhetett. Sok főúr fogadott fia mellé lovagot nevelőnek.
A középkorban a lovagi megmérettetés három formája terjedt el: - Buhurt: Talán ez hasonlít legjobban a paintballra. Itt egy kijelölt, nagy területen két csapat mérte össze erejét. Tulajdonképpen szelídített háború volt ez, amit tompa fegyverekkel vívtak. Az a lovag számított legyőzöttnek, aki leesett lováról. A legyőzött legyőzőjének adta teljes fegyverzetét, páncélzatát, lovát és még váltságdíjat is fizetett. - Párviadal: Ez a forma hasonlít leginkább a ma bennünk élő lovagképhez. Ebben az esetben két lovag rontott egymásnak kopjával. Ha több roham után is mindketten nyeregben maradtak, akkor a földön folytatódott a küzdelem karddal. Itt nem volt ritka a rendes, éles kard használata sem. - Torna: Ez az előbbi két harcforma közti átmenetet jelentette. Két csapat küzdött egy viszonylag kicsi behatárolt területen lándzsákkal. Az a csapat győzött, aki több ellenséget tudott kiütni a nyeregből.

Persze ezek a lovagi játékok nem voltak veszélytelenek. Kifejezetten gyakoriak voltak a halálesetek! A buhurt hevében a földre került harcost nemegyszer halálra taposták, esetleg a nyergéből kizuhant lovag eltörte gerincét. Még a tompa kard vagy a lándzsa is okozhatott komoly, akár halálos sérülést, ha rossz helyen talált célba. 1240-ben például egyetlen kölni lovagi tornán 40 lovag és fegyvernök vesztette életét. Ezek a tragédiák természetesen a színfalak mögött zajlottak. Az esti mulatságra mindenki (már aki életben maradt) összeszedte magát, szépen kiöltözött és táncolt, udvarolt hajnalig. Éppen úgy, mint a Lovagregényben!