Pünkösd
2012/04/13 00:00
1288 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A pünkösd a húsvéthoz kapcsolódó mózgóünnep, mely május 10-e és június 13-a közé esik. A kifejezés a görög pentekosztész szóból származik, melynek jelentése „ötvenedik” utalva a húsvétot követő ötvenedik napra.

punkosdirozsa Az ünnepet a keresztény egyház Jézus mennybemenetelét követő Szentlélek apostolokra történő alászállásának emlékeként tartja számon. Az ötven napnak az eredete a zsidó vallásra vezethető vissza, akik a Pészach utáni ötvenedik napot az aratás, a az első gyümölcsök és a későbbiekben a tízparancslat adományozásának ünnepeként tartják.

A magyar pünkösdi szokásokban keveredtek az ősi pogány elemek, amikre a későbbiekben a keresztény szokások épültek, majd olvadtak egybe.

Apostolok nyelve

Krisztus mennybemenetelét az apostolok és Mária, illetve a legközelebbi tanítványok közösen ünnepelték. A keresztény hagyományok szerint ekkor hatalmas szél támadt, mely az egész házat betöltötte, majd kisvártatva lángnyelvek jelentek meg, melyek szétoszlottak és leszállva a helyiségben tartózkodók mindegyikét betöltötték a Szentlélekkel.

Az apostolok ez követően nyelveken kezdtek el beszélni, ahogyan a lélek adta nekik, hogy szóljanak. A jeruzsálemiek meglepődve tapasztalták a jelenséget, miszerint az apostolok által kiejtett szavakat midenki a maga nyelvén megértette. Ekkor Szent Péter előállt és prédikálni kezdett, kinek beszédét sokan megértették; belőlük alakultak az első keresztény gyülekezetek. Ez azt jelentette, hogy pünkösd egyben az egyház születésének napja is lett.

A középkori keresztény hagyományokban a Szentlélek eljövetelét megelőző szél zúgását kürtökkel és harsonákkal utánozták, míg a megjelenő lángnyelveket égő kócok jelképezték, melyeket a templomok padlásáról eresztettek alá a hívek közé.

Ősi szokások, keresztény elemek

A pünkösd szombatja is félig ünepként jelent meg a múlt századi hagyományokban, mikor még hajnalban az emberek megfürödtek a Tiszában, hogy elkerüljék a betegségeket. Ugyanígy tettek a lányok is akik a folyóra indulva és abban megmártózva egy szót sem szóltak, ami hitük szerint távol tartotta tőlük a rontásokat.

Korabeli szokások szerint már ősszel koszorúba font gesztenyét tettek a vermekbe, hogy pünkösd eljövetelekor a ház előtt, illetve az utcán elfogysszák őket. Akkoriban egyes helyeken a pünkösd hagyományos étele a rántott csirke volt, melyet azévi uborkasalátával fogyasztottak. Juhtartó gazdágnál szokásos volt a bárányból készült ételek, ugyismint báránysült, báránypaprikás tálalása. Volt ahol édes tésztákat ettek, hogy a kender sárga legyen, és némely tésztát eperrel, cseresznyével töltöttek meg.

Pünkösd jelképeként ismeretes a pünkösdi rózsa, melyet a mosdóvízvbe szórtak, hoyg egészségesek legyenek. A legények pünkösdi rózsát tettek annak a lánynak az ablakába akinek udvaroni szándékoztak. Sok helyen a Szentlélek jelképeként fehér galambokat engedtek a szabadon a templomokban. Az is ismeretes volt, hogy gyümölcságakat és a bodzát tettek a házakra, istállókra, hogy távol tartsák maguktól az ártó, gonosz szellemeket. A jelképek is erősen utalnak a néphagyomány archaikus elemeinek, a természeti szokásoknak és a keresztény ünnepekhez kapcsolódó jellegzetességek keveredésére.