Schéner György geometra (1791-1849)
2014/07/30 08:00
333 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Schéner György geometra (1791-1849) az Institutum Geometricumban szerezte diplomáját és ötéves gyakorlat után, 1820-ban nyerhette el a "vármegye mérnöke" megtisztelő hivatalt. Legjelentősebb munkája Hódmezővásárhely tágas határának finomívű felmérése, de megyei mérnökként sűrűn megfordult Szentes határában is. Közreműködött a Böldi-rév töltéseinek felújításában, a mindszenti réteket és legelőket különítette el a szántóföldektől, és ismeretesek a Maros folyó szabályozásakor készített átvágás-tervezetei is.

Nevét az utókor főként a nyomtatásban is megjelent (1831) megyetérképe miatt ismerhette, hiszen azt még a 19. század végén is használták. Ez a kőnyomatos térképlap szinte közkézen forgott, bár előttünk már ismeretlen a régi kiadó és forgalmazó, és az egykori példányszámot is csak sejthetjük. Legvalószínűbb, hogy mindezzel maga Schéner foglalkozott, mint ahogy saját keze munkája a térkép litográfiája is.

foldmeres-3 Hátrahagyott munkái sokrétűségéhez méltó, teljes életet élt. Több mint valószínű, hogy ő az első mérnök, aki Shakespeare-t magyarította, még ha éppen nem is eredetiből, csak németből a Makrancos hölgy műkedvelő előadása számára, melyben maga is fellépett. A németen és latinon kívül beszélte még az angol és francia nyelvet is, több társaságnak aktív tagja, volt egyleti elnök is és mindemellett példamutató gazdálkodó. Hivatalánál fogva a megye táblabírája, olykor még Csanád megyében is, majd a szabadságharc idején első számvevőnek is megválasztották. Nemzetőrként eljutott Szenttamásig, az ott szerzett betegsége okozta korai halálát.

A Tekintetes, Nemes Csongrád Vármegye Kereskedő, Posta és más Ország Útjait s Vizeit képező Abrosza óriási méreteivel (170x115 cm) a 4 évvel később nyomtatásban megjelent megyetérkép előtanulmánya lehetett. Címében vállalt tartalmát tökéletesen ábrázolja: az utakon minden egyes hídra, töltésszakaszra, révhelyre, postakocsi- és lóváltó állomásra, útmenti csárdára kiterjed, ezeket, mivel fontos elemek és az utas leglényegesebb információi, a fekete tusrajzon sárga színnel hangsúlyozza. Feltünteti az utak közkeletű neveit (pl. Posta út, Császár Útja, Nagy Aradi út stb.), sőt még számozza is, hiszen az itináriumszerű részletes műszaki leírás, az Abrosz Magyarázó Táblája a sok lényeges körülményt e számok sorrendjében tartalmazza. A táblázatra, mely igen nagyméretű, folio alakú kilenc hasábos kéziratos munka, fél évszázada Zalotay Elemér hívta fel a figyelmet a Csongrád megyei Könyvtár 4. számában, amikor forrásként ajánlotta a Szentes földrajzával megbirkózni kívánó kutatók számára. Bízunk benne, hogy rövidesen már feldolgozva közkézre adhatjuk e nagy értékű helytörténeti-műszaki alkotást. A térkép első pillantásra vizeink, a folyók, erek, holtágak, a mélyárterek vizenyős rétjei és mocsarai, valamint a Kiskunság szélvájta Székes Tóinak szemléletes tömörséggel megrajzolt foltjaival ragadja meg a néző figyelmét. A részletes és pontos ábrázolásra több okból is szükség lehetett: a járt utakat elhagyni bátorkodó utas előre megtudhatta, mire vállalkozik, és ugyanúgy a vízen járó kereskedő hajós is megtervezhette a térkép segítségével a szigetek kerülését, a vontatók átkelését és az éjszakai kényszerű pihenőhelyeket. Schéner a Tisza, Maros és Körös folyók megyei szakaszaira kidolgozta a T. N. Csongrád Vármegye Hajózható és más Folyó Vizeinek Leírását is, mely az utak foliánsánál kisebb méretű hat hasábos munka. (Zalotay i.m. 12. o.)

Az eddig elsoroltak nem tennék különlegessé ezt a térképművet, hiszen azok mind el is várhatók egy korabeli munkától. De ha meg gondoljuk, hogy abban a korban, amikor az ún. katonai felmérések féltve őrzött anyagaihoz magyar embernek közelébe sem sikerült jutnia, továbbá az uradalmak saját mappációi kizárólag az invesztáló földesúr saját érdekeit védték, s főként csak határperek esetén kerültek a megye mérnöke elé, egy egész megyét "képező Abroszt" csak szorgos munka árán és kiterjedt helyismerettel lehetett megszerkeszteni. Lehet, hogy Schéner ismerte a korábbi atlaszokban megjelent megyetérképeket (Korabinszky 1804, Görög 1811 stb.), de ezek rendkívül kis méretarányukból következően csak sematikusan, minden részlet nélkül ábrázolhatták megyénket is. Kutatásaink szerint - nem számítva Mikoviny Sámuel 1750 körül készült, de elkallódott térképét - mégiscsak Schéner Györgyé az érdem: az egész területet valamennyi összefüggésében és a választott 1:57.600 méretaránynak megfelelő topográfia tartalommal ő ábrázolta először.

Végül is nézzük meg, mi teheti ezt a térképet a ma muzeológusa számára műtárggyá? Feltevésünk szerint Schénert zavarta a sok fehér folt, ezért igyekezett megtölteni: az utakon, határokon és vizeken kívül felszerkeszti a dombos-hátas kertészeteket, de feltünteti azokat a több ezer éves tell-telepeket is, ahová dohánykertészek még nem költöztek.

Megtaláljuk - nevükkel vagy nélküle - az ún. kurgánokat, vagy temetkezési halmokat, a Szőlősi (vagy Nagy Tatár) Sáncot, valamint több ismert és egy talán eddig ismeretlen középkori templomrom jelét is. A térképmű önállóan is értékelhető díszítése az ÉNy-i "üres" sarokban elhelyezett címerdíszes-epigrammás allegorikus tusrajz. Szignója szerint: "Festette Nagy Ferencz T:N: Csongrád Vmegye Fő Ügyésze", akiről viszont tudjuk, hogy Schéner apósa volt, tehát a térkép befejezésére, az utolsó simításokra talán az otthoni téli unalmas esték adtak alkalmat a két jeles férfinak. A kép előterében címerpajzsot támasztó honleány modellje akár Nagy Ferencz Uram Rozália leánya, Schéner fiatal hitvese is lehetett. A középtér pihenő aratóinak ruházata híven tükrözi a kor igényes divatját, valószínű, hogy Zyilinszky Mihály megyei monográfiájában is csak ezzel a céllal közli ("Régi czímlap, régi népviselettel". III. kötet 486. oldal).

Az allegorikus kép középpontjában a szeri monostor idealizált romjai láthatók, előttük SURUNGURAD, BEULDU és CUERTUELTOU (Csongrád, Böld és Körtvélytó) hármas ciklopkövén ZER (Szer), az első országgyűlés színhelyének sziklatömbje nyugszik, példázva ezzel Csongrád megye nemzeti történelmi jelentőségű színtereit. Ennyi lokálpatriotizmust a nagyváradi születésű mérnöknek is megbocsáthatunk abban a korban, amikor Kölcsey négy évvel előtte írta a Himnuszt, s még tart az 1825-ben 14 éves szünet után összehívott ún. reformországgyűlés, amikor Széchenyi felajánlását a Magyar Tudományos Akadémia megalapítására a karok és rendek színe-java tetézi, amikor tudósításaival feltűnik Kossuth Lajos. Innen már csak újabb tízegynéhány év - Schéner megyei mérnöki működésének legtermékenyebb időszaka - telik el, mely a magyar nemzet történetének egyik legfényesebb és egyben legszomorúbb végű fejezete. 

Rózsa Gábor
földmérő mérnök, muzeológus

Kép forrása.