Szegedi paprika – Horgosi paprika I.
2015/02/17 08:00
1716 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

A dolgozatíró - Bálint Sándor paprikáról írott monográfiája által inspirálva - arra tesz kísérletet, hogy felvázolja az egykori szegedi nagytáj peremével érintkező Horgos, Martonos Magyarkanizsa és Adorján paprikakultúrájának 20. század eleji átalakulását. A vidék kapcsolathálóját és termelési szokásait a nagypolitika átstrukturálta, és a trianoni határok meghúzásának következtében felerősödtek a termesztőkörzet önállósodását ösztönző társadalmi tényezők.

paprika

Táji kapcsolatok és körzetek kialakulása, termesztés

A vidék lakossága napjainkban tizenhárom településen él. Ezek közül legnépesebb a közigazgatási egység névadó települése Magyarkanizsa (Ókanizsa, Magyarkanizsa, Stara Kanjiža, Magyarkanizsa / Kanjiža) 10200 lakosával. A volt Csongrád vármegyei falu. Horgos (Horgoš) 6325, a Bács-Bodrog megyei Oromhegyes (Sipossfalva, Kishegyes, Tetőhegyes, Uzunovičevo, Trešnjevac) 1868, Kispiac (Mala Pijaca) 1988, Martonos (Martonoš) 2183, Orom (Orom) 1561, Adorján (Nadrljan, Adorjan) 1128, Völgyes (Doline) 516, Újfalu (Novo Selo) 211, Vojvoda Zimonjić (Ilona kertváros, Zimonić) 340, Tóthfalu (Totovo Selo) 709, Kishomok (Mali Pesak) 115, Velebit (Fogadjisten, Velebit) 366 lelket számláló település.A paprika termesztést az egész község területén ismerik ugyan, de a táji adottságoknak megfelelően, csak a bevezetődben említett településeken foglalkoznak a fűszernövénnyel.

A kistáj, a paprika termesztés szempontjából részét képezte Szeged vonzáskörzetének. Szentmihálytelek és Röszke szoros vérségi kapcsolatban állt Horgos és Martonos kisparaszti és bérlő társadalmával. A korábban dohánykertészettel foglalkozó réteg, a vidék lakói számára a dohánytermesztés kertészeti ismeretei révén terjesztette az alapismereteket, ami jól jött a szegedi példa nyomán paprikatermesztés felé forduló kisparaszti rétegeknek. Igazából ennek a kultúrának a felfutása az új országhatárok meghúzásával indult meg. Horgos, Martonos, Magyarkanizsa és Adorján paprikatermelése ekkor kezdett ipari méreteket ölteni.

A horgosi nagyüzemi termesztést Ördög István kezdte, aki már 1915-ben 20 holdon termelte a fűszernövényt. Kisebb mennyiségben a Bende, Engi, Szántó és Geletta család is termelt paprikát. Ők fél-fél holdon nevelték a növényt. A felfűzött termést szegedi és röszkei kofák vásárolták meg. Katona Pál megjegyzi, hogy a helybeli, tehát horgosi kofák, Kis Anna, Nagy Anna és Gelettáék 30 éven át foglalkoztak a fűzött paprika felvásárlásával és szegedi értékesítésével. Ha ez valóban így van, akkor a horgosi paprikatermesztés a 19. század utolsó évtizedében, az 1890-es években kezdődhetett valójában. Beszédes Valéria viszont a falu paprikakultúráját vizsgálva megállapítja; „A horgosi hagyomány szerint röszkei menyecskék „hozták be a paprikát." Az idejét is tudják; 1900-ban a Farkas család egyik sarja Röszkéről nősült, Papp Rozáliát vette feleségül. A fiatalasszony kezdte el termelni új otthonában ezt a haszonnövényt. Kezdetben csak egy-két mérést palántáltak, de mivel kifizetődött, egyre nagyobb területet „tettek" paprika alá." Az államhatárok megváltozása után a horgosi kofákat kiszorították a piacról a paprikamalmok tulajdonosai. A vidéki fűszerpaprika termésének felvásárlását és az őrölt paprika eladását saját utazóikon keresztül bonyolították. Ördög Istvánnak több kereskedelmi utazója volt, míg a kisebb kapacitású malomtulajdonosok általában egy utazóval dolgoztak. Az 1850-es években kezdődő szegedi, Szeged környéki paprika termesztés után, mintegy negyven évvel később indult tehát Horgos környékén a paprikázás. 1916-ban Martonos is bekapcsolódott a termesztésbe. Ekkor még Ördög István paprika felvásárlással is foglalkozott. Horgos és Martonos paprikatermésének 75 %-át ő közvetítette Szegedre. 1918-ban a felvásárolt paprikamennyiséget a változások miatt - időközben a szerbek megszállták a falut -, nem tudta értékesíteni. Ekkor határozta el, hogy paprika malmot létesít. Szegedre ment, és megvásárolta az őrlő berendezést a Farkas testvérektől, ami egy 3 pár köves malom volt. 1919 után Ördög István irányításával őrölték a paprikát, hiszen korábban Szegeden paprikafeldolgozó üzemben dolgozott, ezért rendelkezett a szükséges munkatapasztalattal. Vállalkozóként tehát megindította a horgosi paprika feldolgozását. A malmot részvénytársaság üzemeltette, melynek tagjai voltak; Vas Imre, Ördög István, Fodor Miklós, Pólya Ferenc, Petrik István, Kmeti Gyula, és Vas Sándor. 1923-ban Vas Imre felvásárolta a malom részvényeit. Ördög István kivált, és létre hozta saját vállalkozását. 1923-tól működött Stevan Erdeg, proizvod i trgovina paprike na veliko (Ördög István paprikafeldolgozó és nagybani kereskedő) üzeme. A magyarkanizsai Törteli fakereskedő 2 pár kővel megindította a későbbi Merkúr-féle paprikamalmot. Azután a termesztés mind nagyobb arányúvá válásának következtében paprika malmok sorát helyezték üzembe Horgoson: Molnár János 7 pár köves malmot, Berényi Ármin 5 pár köves malmot.

Dénes Márk és Artúr 7 pár köves malmot. A felvásárló és feldolgozó kapacitások 1926-27-re kialakultak.

A falvakban és a városban a parasztgazdaságok a két háború között, és azt megelőzően is foglalkoztak paprikatermesztéssel, azonban soha nem volt olyan jelentős helye a kultúrának a földművelésen belül, hogy más növényeket kiszorítson a termelésből, vagy monokultúrává váljon. Adorjánon „Régebben nem olyan túl sok paprika vót itten. Azt nem lehet mondani, hogy de milyen sok vót. Mer ugye ez a Szabó Pista bácsi, aki nagy termelő vót, no, őneki vót egy egész lánc paprika. Azután csak olyan kisebb darabok, de nem olyan túl sok vót." (Kávai Ágoston, 1926. Adorján) „Hát vót abba az időbe dohán, paprika, minden. Még répává is vergődtünk. Úgyhogy vót 2 hold paprikánk is, meg vót 3 hold répánk is elejibe. Míg itthon vótunk mindnyájan." (Papp András, 1943. Kishomok.) „Vót 10 mérés paprika, dohány 12 mérés. Hun, hogy sikerűtt." (Dobó Imre, 1908. Magyarkanizsa) „Paprika is, meg dohány is vót, vót amikó 12 mérés vót." (Szélpál Ilona, 1923. Horgos) Az adatközlőinktől idézettekből nem tűnik ki, de a beszélgetések során elmondták, hogy egy évben csak egyféle ipari növényt termesztettek.

Martonoson azt tartják, hogy a falu előbb kezdett paprikával foglalkozni, mint Horgos. Azt sem értik, hogy az állami paprika feldolgozás központja miért Horgos lett. A martonosiak lényegében azt fájlalják, hogy a szocialista fejlesztések nem az ő falujukba kerültek. Az 1990-es években három paprikaszárító és feldolgozó üzem is épült Martonoson, Telek Istváné, Bité Istváné és Hajdin Duškoé. Mindegyik üzem több embert foglalkoztat és a feldolgozás mellett felvásárlással is foglalkozik. Lényegében a kistáj településein mindenütt megtalálható a parasztgazdaságokban a növénykultúra, de csak kampányszerűen foglalkoznak ipari paprikával. Amennyiben olyan értesülésekre tesznek szert, hogy jó ára lesz a termésnek, akkor sokan termesztenek, vagy ha előző esztendőben jól fizetett, többen nekibátorodnak. Munkaigényes volta miatt kevesen foglalkoztak vele, ugyanis szedéskor sok munkáskéz szükségeltetik, és nem mindig éri meg napszámosokkal dolgoztatni. Az összesegítés viszont a szedéskor azért nem működik, mert abban az időben mindenki a saját termésének a betakarításával van elfoglalva. Ha keveset sikerült első osztályúként eladni a fű-szerpaprikából, akkor könnyen elvitte a remélt hasznot. Mindezek ellenére azonban a vetésterület mindig megmarad egy optimális szinten. Tehát szem előtt tartják a gazdaság gabona- és takarmányigényét. Ennek függvényében határozzák meg a paprikával bevetendő terület nagyságát. A vizsgált száz év alatt bizonyos változások tapasztalhatók a termesztésben.

Klamár Zoltán
néprajzkutató

Kép forrása.