Szent karácsony éjjele
2012/12/20 08:00
625 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Egészen a XVIII. századik még a Húsvét volt a legszentebb ünnep, de mára a karácsony került az első helyre szerte Erópában. Az idők folyamán Krisztus születésének ünnepére egyre több réteg és szokás halmozódott, melyek közül néhány eltűnt, néhány megmaradt vagy átalakult. Mára az ünnep együtt jelenti a szeretetet, a békét, a családot és a világosságot.


szenteste A karácsonyi ünnepkör legkiemelkedőbb, legáhitatosabb eseménye a szenteste. Családonként, régiónként, országonként küllönféleképpen ünneplik a szentestét. A legtöbb helyen ez a legszűkkörűbb eseménye a családoknak. Az ünnepi estét, a szent estét hazánkban jellemzően december 24-én tartják. Ez egyben a téli napforduló idejére is esik, mi után az éjszakák rövidülnek, a nappalok pedig hosszabbak lesznek. Ez az oka annak is, hogy a karácsony egyben a fény ünnepe is, melyhez számos néphagyományunk is kapcsolódik.

A fény diadala

A néphit szerint ez a fény diadala a halál és a sötétség felett, mint ahogyan egy fényes csillag vezette a háromkirályokat is a kisdedhez, akit magát is az igazság és a fény hordozójának tartottak és tartanak.

Szintén kiemelt helyet kapott ekkor a víz, a tűz és (a mára lecsendesült ünnepen érdekes módon) a zajkeltés. Még az egyszerű kútvizet is gyógyító és varázslatos hatásúnak gondolták, amibe gyakran pénzt és piros almát is dobtak. Egyes falvakban a nyírfaseprűt gyújtották meg, amelyekkel nagy ostorcsapások közepette mentek az éjféli misére, így űzve el az ártó erőket.

Szentmise


A gonoszt eltántorító zajcsapások többnyire a pásztorok feladata volt, akiknek kitüntetett szerepük volt ekkor a betlehemi pásztorok kapcsán. Galgamácsán a mise alatt körbejárták a templomot és kürtöltek, trombitáltak, csattogtattak, hogy a gonosz szellemeket, boszorkányokat távol tartsák a tempomtól. A székesfehérvári parasztpolgárság hitte, hogy a karácsony éji harangszóra megnyílik az ég, élők és holtak találkoznak egymással, egészen az éfjéli miséig. A néphagyomány szerint ekkor még az istállóban pihenő jószágok is talpra állnak.


Lukácsházán azt a szép hagyományt táplálták, hogy misére indulás előtt vizet és friss kalácsot tettek az asztalra, ha jön a kis Jézus tudjon mit enni. A hagyományok még az állatokra is gondoltak, így Nyitra környékén az állatok ivótáljba szentelt ostyát, almát és zöld petrezselymet tettek, ezzel kívánva újévi jóegészségüket.

Az ajándék

Az ajándékozás az újabb időkben terjedt el, melynek eredete a napkeleti bölcsek történetére vezethető vissza, akik ajándékaikkal hódoltak Betlehemben az újszülött Jézusnak. Korunkra jellemző, hogy a karácsony valódi üzenete elveszik az ajándékok és a vásárlás körüli tébolyban.

Ó szép fenyő...

Az ajándékozáson túl a szenteste egyik „fénypontja” a karácsonyfa, mely beragyogja a frissensült ételek és az ünnepi gyertyák illatával megtelt szobát. A karácsonyfát hazánkban először a hazai óvoda megalapítója, Brunswick Teréz grófnő állította 1824-ben Aszódon. A fa díszítése sokat változott az idővel. Manapság az új fény eljövetelét szimbolizáló gyertyákat felváltották a színes égősorok, a dió, ostya és mézeskalács figurák helyét pedig a törékeny színes gömbök (a paradicsomi almát szimbolizálja), angyalkák és az elmaradhatatlan szaloncukor vette át.

Csakúgy, mint az ajándékozás, a karácsonyi ének is a szenteste része, az ehhez kapcsolódó szokások napjainkban szintén változóak családonként. Német eredetű magyarított dalok keverednek klasszikus művekkel, de vannak olyan házak ahol a hagyományos népdalok csendülnek fel.

Mákos-diós

A karácsonyi vacsora az azt megelőző böjti napok után a bőséget kell tükrözze, ezért az asztalok tele vannak minden jóval, mi szem-szájnak ingere. A sok változatos étel mellett azonban mégis van egyfajta hasonlóság a hazai családok terített asztalai között. Leggyakrabban ekkor halételeket, halászlevet vagy káposztalevest esznek, míg a édességként szinte mindenhol a mákos- és diósbejglit fogyasztják.

A korunkra jellemző individualizálódás (egyéniesedés) következtében más-más szokások alakultak ki mindenhol, ennek példájaként az is változó, hogy hol, mikor állítják fel a fát, mikor tartják a vacsorát, mikor teszik a fa alá az ajándékokat.  Az új kor és a családok elszakadása a nagyobb közösségektől, „saját hagyományokat" hozott létre, amiket lehet kicsit megváltoztatva, de minden gyermekből lett felnőtt továbbvisz leendő kis családja körébe.