Szent Miklós kultusza
Szabó Éva
2002/12/03 10:14
870 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A Mikulás a hagyomány szerint fehér szakállú, piros köntösű, püspöksüveges, jóságos öregember. Akárcsak a legendák szerint Myrai Szent Miklós, aki a Kr.u. 270 és 350 között élt, és Kis-Ázsia püspökeként szolgálta a korai keresztény egyházat.

A Mikulás névadója középkor leginkább tisztelt szentje volt: a halászok, révészek, kereskedők, a folyók mellé épült bencés apátságok, a házasság és az anyaság, a gyermeke és később a polgári élet védőszentje. Kultusza Bizáncból kiindulva egész Európában, illetve az angolszász világban elterjedt. A XIII. századból ered az első feljegyzés, amely megemlíti a gyerekek vizsgáztatásának, büntetésének és jutalmazásának Miklós-napi szokását. A Mikulás név a XIX. században bukkan fel (nálunk egészen pontosan 1856-ban), az ajándékozás mai formája pedig újabb keletű, osztrák eredetű szokás.
A Mikulás angol neve, a Santa Claus egy holland nyelvjárási alakból (Sante Klaas) származik, angol nyelvterületre a név és az ajándékozási szokás is a hollandoktól került át, a New York-i angolok közvetítésével. Napjainkban, az angolszász országokban a Mikulást karácsonykor ünneplik meg.