Szokások, nemek, történelem
Farkas Zoltán
2002/11/05 11:58
1655 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Társadalomismeret sorozatunk második részében az aktuális emberi szokásokról beszéltünk. Most ennek történelmi vonatkozásait vizsgáljuk.

Házasság a görögöknél

(Részlet a Kr.e. IV. században élt Xenophón művéből, melyben Iszomakhosz elmondja Szókratésznek, hogyan beszélgetett a házasságról feleségével.)

"Iszomakhosz így fogott beszámolójába:


- Hogy mivel kezdtem el, Szókratész? Nos, amikor már kellően feloldódott irányomban és eléggé megszokott ahhoz, hogy elbeszélgessünk, így kezdtem faggatni:
- Mondd, asszony, elgondolkoztál már azon, miért vettelek feleségül, és szüleid miért adtak hozzám? Tudom, előtted is világos, hogy nem azért, mintha nem lett volna más, akivel ágyunkat megosszuk. De mert én magammal kapcsolatban, a szüleid viszont veled azon töprengtek, ki lehetne a legjobb házastárs és szülőtárs, én téged, a szüleid pedig - mint látod - engem választottak ki azok közül, akik számításba jöhettek. [...] - Erre a feleségem, Szókratész, így szólt:
- De miben lehetnék én a segítségedre? Mire van nekem hatalmam? Minden hatalom a te kezedben van! Anyám azt mondta, az én feladatom az, hogy meggondolt legyek!
- Zeuszra mondom, asszony - válaszoltam - atyám ugyanezt kötötte az én lelkemre. Csakhogy a megfontoltság férfiben és nőben egyaránt azt jelenti, hogy minden meglevő vagyonunkat igyekszünk a legjobban megőrizni, sőt tisztességes és igazságos úton a lehető legtöbbel gyarapítani is.
- A feleségem itt félbeszakított: Csakhogy milyen munkával járulhatok hozzá én is vagyonunk gyarapításához?
- Zeuszra - válaszoltam - próbáld minél tökéletesebben elvégezni azt, amire az istenek teremtettek, és amit a törvény is szentesít! [...] Az emberek élete nem a szabad ég alatt folyik, mint az állatoké, hanem köztudomásúlag lakás védelmét igényli. Ha pedig azt akarjuk, hogy legyen mit házunkba betakarítanunk, olyasvalakire van szükségünk, aki elvégzi a szabad ég alatt adódó feladatokat. Hiszen a szántás - vetés, az ültetvényezés és a legeltetetés mindmegannyi szabad ég alatt folytatott munka! És az életünk fenntartásához szükséges dolgokat így szerezzük meg! Ha viszont e dolgokat már fedél alá hordtuk, szükség van valakire, aki gondjukat viseli, és amellett elvégzi a nélkülözhetetlen házimunkákat. A házimunkák közé tartozik például az újszülött gyermek gondozása, de házimunka a behordott termények étkezésre való elkészítése éppen úgy, mint a gyapjú feldolgozása ruhává. És mert mindkét területen, házon kívül és belül egyformán munkára és törődésre van szükség, elképzelésem szerint az isten már jó előre ennek megfelelően alakította a nő természeti adottságait a házi, a férfi adottságait pedig a házon kívül adódó munkáknak és foglalatosságoknak megfelelően.

Nem alkotta-e olyanná a férfi testét és lelkét, hogy fagyot és hőséget, az utazást és a katonáskodást könnyebben tudja elviselni? Éppen ezért szabta ki rá a házon kívül elvégezhető munkákat is! És ugye az asszony testét úgy teremtette meg, hogy mindezekre kevésbé alkalmas? Nos, véleményem szerint rá ezért rótta a házi teendők ellátását az isten. De jól tudván, hogy az asszonyra bízta a csecsemők táplálását, sőt őt tette testileg is alkalmassá rá, több szeretetet is oltott belé az újszülött gyermekek iránt, mint a férfiba."

A nőkről - az egyházak nézőpontjából

A bűnös nem

Geoffroy de Vendôme francia klerikus művéből, XI. század
"Ez a nem [ti. a női nem] megrontotta ősapánkat, aki férje és apja is volt [ti. Évának Ádám], megfojtotta Keresztelő Szt. Jánost, halálra juttatta a hős Sámsont. Sajátos módon megölte a Megváltót is, hiszen ha hibája [ti. Éváé] nem kényszerítette volna rá, akkor nem lett volna szükség arra, hogy a Megváltónk meghaljon. E nemnek - melyben sem félelem, sem jóság, sem barátság nincs - a hibái félelmetesebbek, ha szeretik őket, mint ha gyűlölik. [...] Ez a nem valóságosan megtévesztette az első férfit rábeszélésével, és sarokba szorította kérdésével Péter apostolt. Az egyiket a törvényszegésbe, a másikat az istentagadás bűnébe taszította. Emiatt ez a nem, teljesítve hivatását szolgálólány módjára, mindenkit, akit elcsábít, kizár az életből, ahogy Pétert Krisztusból, vagy bezár a halálba, ahogy Ádámmal tette a Paradicsomban."

Hildeberd de Lavardin, Tours püspöke írásából, XII. század

"A nő gyarló lény, amely csak a bűnben állhatatos, folyvást önkéntelenül is kártékonykodik. A nő falánk láng, házon belüli ellenség, megtanul és megtanít mindent, ami árthat. A nő [...] azért született, hogy rontson, akkor hiszi magát sikeresnek, ha vétkezhet. Elemészt mindent az erkölcstelenségben, és maga is elemésztődik, férfiak rablója, aki maga válik zsákmánnyá."
2. Egyenlőség?

Szent Anzelm canterbury érsek művéből, XI. század

"Hogy a nők ne essenek kétségbe üdvözülésüket illetően, lévén, hogy egy nő egykor ilyen hatalmas rossznak volt okozója [ti. Éva az eredendő bűnnek], és hogy visszakapják a reményt, kellett egy másik nő [ti. Mária], aki ugyanilyen hatalmas jónak okozója."
Aquinói Szent Tamás A teológia összegzése c. művéből, XIII. század

"Az Apostol mondja: "Az asszonynak nincs hatalma teste fölött, hanem a férfiúnak." (1Kor 7,4): ezért még a szüzességet sem őrizheti meg a férj hozzájárulása nélkül. Ha tehát házasságot tör, árulást követ el, mivel magát más úr rendelkezésére adja át. [...]

Ám a férjek nem kevésbé vétkeznek [ha házasságot törnek], mint a feleségek, jóllehet olykor magukat kedvező színben tüntetik fel. Ez három dologból nyilvánvaló. Először az egyenlőségből, amely fennáll, ugyanis "a férfiúnak sincs hatalma teste fölött, hanem az asszonynak", amint az 1Kor 7,4 mondja, és ezért egyik sem tehet semmit a másik beleegyezése nélkül, ami a házasságra vonatkozik. És ehhez meg kell jegyeznünk, hogy Isten nem a lábból vagy a fejből, hanem az oldalból alkotta meg az asszonyt. Ezért a házasság sohasem érte el a tökéletes állapotot, csak Krisztus törvényében: hiszen egy zsidónak több felesége volt, míg az asszonynak nem volt több férje, ezért nem volt meg az egyenlőség. Másodszor a férfi erejéből, mivel az asszonyok sajátos szenvedélye a vágyakozás. [...]

Harmadszor a tekintélyéből, mivel a férfi az asszony feje: ezért ne beszéljenek az asszonyok a gyülekezetben, hanem a férjüket kell otthon megkérdezniük, ahogy az 1Kor 14 mondja. A férfi tehát az asszony tanítója és ezért Isten a parancsot a férfinak adta. Inkább vétkezik tehát a pap, mint a laikus, és inkább a püspök, mint a pap, ha nem tartják meg, amit kell, mert mások tanítása a feladatuk. [...]"

A nőkről - a reneszánsz udvar nőideálja

Részletek Baldassare Castiglione, az urbinoi herceg udvarában élő humanista Az udvari ember című művéből (1508-1516), melyben Juliano herceg vezetésével számos itáliai lovag és udvarhölgy beszélget a helyes udvari viselkedésről.

"IX. [Juliano azt mondta, fontos, hogy az udvari hölgynek] legyen tudomása mindama dolgokról, amelyeknek tudását az urak az Udvari Embertől megkívánják és azokról, melyekről azt mondtuk, hogy hozzá nem illők. [...]

Azt kívánom, hogy a palotahölgy az irodalom, a zene és a festészet terén művelt legyen és tudjon táncolni és mulatni, azzal a mértékletes szerénységgel kísérve minden tudását, melyre az Udvari Embert tanítottuk, úgyhogy mindig jó véleményt keltsen önmagáról másokban. És ilyen lesz a beszélgetés, nevetés, játék, élcelődés közben, egyszóval minden cselekedete legyen csupa báj - társalgása időszerű, olyan tréfákkal és szójátékokkal fűszerezve, melyek egyaránt illők őhozzá és ahhoz, akivel beszél. És jóllehet a tartózkodás, a nagylelkűség, a mértékletesség, a lelki erő, az óvatosság és a többi erény nyilván nem tartozik a társalgás keretébe, azt kívánom, hogy mindezekkel ékes legyen.

X. Csodálkozom - szólt ekkor nevetve Gasparo úr -, hogy mivel a hölgyeket megajándékozza az irodalommal és a tartózkodással és a nagylelkűséggel és a mérsékletességgel, nem kívánja még azt is, hogy ők kormányozzák a városokat, hozzák a törvényeket és vezessék a hadseregeket; és a férfiak maradjanak a konyhában vagy a fonóban. - A nagyságos herceg szintén nevetve így válaszolt: - Talán ez sem ártana - aztán hozzátette: [...]

Jól tudom, hogy Kegyed hallgatagon ismételni szeretné azt a hamis rágalmat, mellyel tegnap Ottaviano úr a nőket illette: vagyis, hogy "tökéletlen állatok", nem alkalmasak erkölcsös cselekedetre, kevés értékűek és nincs bennük semmi méltóság a férfiakhoz képest, de valóságban ő is, Kegyelmed is nagyot tévedne, ha így gondolkodnék. [...]

Mert amint a nő gyengéd tehetetlensége miatt kevésbé bátor a férfinál, ugyanezen oknál fogva azonban sokkal óvatosabb nála: ezért is az anyák táplálják a gyermekeket, az apák pedig nevelik azokat; viszont azt, amit erejükkel kint szereznek, a nő gondossága megőrzi a házban, ami nem kevésbé dicséretes. Ha továbbá a régi történeteket figyelemmel kíséri (bár a férfiak írásaikban mindig fukarkodtak a nők dicséretével) és a jelen történelmet is, azt fogja találni, hogy az erény állandóan és egyaránt élt a nőkben éppen úgy, mint a férfiakban; és hogy akadtak köztük olyanok is, akik háborút indítottak és dicsőséges győzelmeket arattak: birodalmakat kormányoztak bölcsességgel és igazsággal, és mindenben úgy jártak el, akárcsak a férfiak. A tudományok területén nem emlékszik, hogy sok olyan nőről olvasott, aki a filozófiához értett? Másokról, akik a költészet terén voltak kiválók, ismét másokról, akik pereket vittek és ékesszólással vádoltak és védtek a bírák színe előtt? [...]

XVI. A szegénykék nem azért óhajtanak férfiakká lenni, hogy tökéletesebbekké váljanak, de hogy felszabaduljanak és menekülhessenek az alól a járom alól, mely alá őket a férfiak saját tekintélyük alapján kezdettől fogva - s véleményük szerint joggal - hajtják. [...]

LII. Nem látja Kegyed, hogy a nők elismerésének áhítása az indító oka majdnem minden bájos és kellemes szokásnak? Könnyedén táncolni nem azért tanul-e meg a lovag, hogy a hölgyek tetszését elnyerje? Ki írna verseket, legalábbis olasz nyelven, hacsak nem azért, hogy kifejezze azokat az érzelmeket, melyeket a nők benne ébresztenek? Képzelje csak, mennyi nemes költemény hiányoznék a görög és latin irodalomból, ha a költők nem becsülték volna nagyra a nőket! [...]

LIII. A herceg később azt mondta:
[a hölgy soha] ne tegyen úgy, mint azok, akik [...] mindjárt az első szónál elfogadnak minden dicséretet, vagy olyan módon utasítják vissza, amely inkább felszólítás a szerelmeskedésre, mint visszavonulás. Ezért is kívánom, hogy az én Palotahölgyem, amikor szerelemről van szó, úgy viselkedjék, mintha sohasem hinné, hogy aki vele szerelemről beszél, őt szereti. [...] Szerintem az Udvari Ember, aki Hölgyével észre akarja vétetni szerelmét, inkább modorával igyekezzék ezt bizonyítani, mint szavakkal, mert valóban néha nem szerelmi szenvedély rejlik egy sóhajtásban vagy a tisztelet megnyilvánulásában vagy a zavarban, mint ezerannyi szóban.

[...] Azt hiszem, az eszközök, amelyekkel elnyerjük kegyeit, hathatósak arra is, hogy megőrizzük azokat; mindez pedig abban áll, hogy tetszésében járjunk a szeretett hölgynek anélkül, hogy valaha is megsértenők; mégis nehéz volna ezt pontosan szabályba foglalnom; mert aki nem tapintatos, számtalan módon oly tévedéseket követ el, amelyek csekélyeknek látszanak, mégis súlyosan megsértik a hölgy lelkületét; ez pedig olyanoknál fordul elő leggyakrabban, akik a szenvedély rabjai, inkább, mint másoknál."

Kérdések, feladatok

  1. Milyen munkamegosztásról árulkodik a részlet?
  2. Hogyan értelmezhető a két dőlt betűvel szedett mondat?
  3. Milyen párválasztási szokások sejthetők a szöveg alapján?
  4. Keresd ki a szövegekből a nők szerepére vonatkozó kulcsszavakat!
  5. Milyen női szerepekre utalnak ezek - gondolj az egyes területeken élő népek életmódjára is!
  6. Mi lehet a magyarázata a középkoron belüli és a reneszánsz szemléletváltásnak?
  7. Mennyiben érthettek egyet a világiak a fenti egyházi emberektől származó állásfoglalásokkal?
  8. A reneszánsz korából származó részlet mennyiben tükrözhet általános, a különböző társadalmi rétegekre egyformán igaz véleményt?
  9. Milyen irodalmi, képzőművészeti, filmfeldolgozásokat ismersz, amelyek Évára vagy Szűz Máriára vonatkozó fenti értékfelfogást tükrözik?
  10. Keress példákat a középkori világi szerelem témakörét feldolgozó művekre! Ezek szemlélete mennyiben illeszthető a fenti szövegekéhez?

Forrás

  • Lőrinc László: Életmódtörténet I. k. AKG Kiadó, 1997