Télbúcsúztatás Mohácson
2005/02/07 10:57
2707 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Ismét ellepték a busók Mohácsot, hogy szőrös-szarvas jelmezeikkel elijesszék végre a (valójában csak most érkező) telet.

A busójárás hagyománya régen Farsangvasárnap reggelétől tartott Húshagyókedd estéjéig, míg a gyerekeké a Farsang utolsó csütörtökjén lett a főszerep, ők akkor öltöztek maskarába, hogy elijesszék a hideg telet. Ma már a busójáráshoz inkább a tavaszi napfordulót követő első holdtöltét veszik figyelembe. Ám állítólag nem csak ez indokolja a város lakóinak maskarába öltözését. Elevenen él az a legenda, melynek eredete még a török időkben gyökeredzik. Azokra a rossz napokra, mikor a helyiek már nem bírták tovább a törökök sanyargatását, ezért a Mohács-szigeti mocsárvilágba menekültek, rémületet keltő álarcok mögé rejtőzve, maguk készítette zajkeltő eszközökkel hangoskodva, és az éj leple alatt csónakokkal keltek át a Dunán, hogy kizavarják a törököket Mohácsról. De ez inkább felel meg kedves mesének, mint valósághű történetnek.

Az azonban annál valószínűbb, hogy a balkáni eredetű sokácok korábbi hazájukból hozták magukkal a busójárás szokását, ami aztán Mohácson nyerte el most is ismeretes alakját. Hiteles feljegyzéseket a XVIII. század végéről őriznek először. A jelmez nem változott sokat az elmúlt századok során, akkor is, most is szőrével kifordított bunda jellemzi a busózó viseletét, aki még szalmával kitömött gatyát is magára ölthet, amire színes, gyapjúból kötött cifra női bütykös harisnyát húz, lábán bocskort visel. A szőrös bundát öv vagy marhakötél fogja össze a derékon, erre lehet akasztani a zajkeltő eszközt, a marhakolompot. Emellett még kereplő vagy a soktollú, fából összeállított buzogány is van a kézben, az arcot pedig fűzfából faragott (hagyományosan állatvérrel), festett birkabőrcsuklyás álarc takarja. A busók csapatostól jártak házról-házra járva, hogy jókívánságaikat fejezzék ki a ház népének, és varázslatokat végezve részesüljenek azokban az étel-ital adományokban, miket sehol sem tagadtak meg tőlük.

A mai busójárás már a látványosságra is sokat ad, ezért a menet a Kóló térről indul, ahonnan a beöltözött busók, jankelék, maskarák csónakokkal átkelnek a Dunán. A régi elöltöltős busó ágyú dörejére a különböző csoportok a főutcán át bevonulnak a város főterére, ahol elkezdődik a szabad farsangolás. Amikor leszáll az est, visszatérnek a főtérre és a meggyújtott óriási máglya körül táncolnak, dévajkodnak az emberekkel. A hivatalos Farsangvasárnap ezzel ér véget, de a mohácsiak nem hagyják abba, ők még Húshagyókedden is farsangolnak, amikor is az újabb főtéri máglyára helyezett telet jelképező koporsó elégetésével és körül táncolásával búcsúznak a hideg évszaktól s köszöntik a tavasz eljövetelét. A busójárás más népek hiedelemvilágában is megtalálható. Télbúcsúztató, tavaszköszöntő, oltalmazó, termékenységet varázsló céllal tartják életben a hagyományt. A busójárás éppúgy rokonságot mutat a riói és a velencei karnevállal, mint az afrikai népek szokásaival.