Történelem a föld alatt
2002/10/31 00:00
1052 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Az észak-franciaországi Arras közelében egy nagy ipari park létesül. Megvalósítása előtt azonban a beruházó 18 hónapot és 3,8 eurót adott a föld mélyében lévő nemzeti kincsek felkutatására. A lelőhelyeket ugyan már 1976-tól kezdve becserkészték repülőgépről, de a tényleges ásatások eredményei így is meglepték a régészeket. A 300 hektáros területen néhány méterre a talaj szintje alatt az időszámítás előtti IV. századtól az I. világháborúig terjedően emlékek sokaságát találták meg.

Kr. e. IV-III. században egy gall törzs tagjai, az atrébatok éltek ezen a vidéken. A régészek egy nagy birtok maradványait tárták fel. Ez magába foglalt egy központi épületet, amelynek érdekes módon kijáratai voltak mind a négy égtájra. A gazdasági épületek és silók sokasága azt mutatja, hogy mezőgazdasággal foglalkoztak. Egyetlen műhely létezésének megmagyarázása ütközik csak nehézségbe: a műhelyben ugyanis kisebb sótömböket, úgynevezett "sókenyereket" állítottak elő. Megfejtésre vár, hogy honnan szerezték hozzá az alapanyagot, mert sem sós tó, folyó, sem tenger nincs a közelben. Megtalálták az atrébatok temetkezési helyét is és a sírokban a mindennapi élettel kapcsolatos tárgyakat, például sok piros-fekete kerámiát, bútorokat, különböző ékszereket, fibulákat.

Kr.e. 40-30 körül azonban a rómaiak meghódították ezt a vidéket is és ez jelentős változást hozott a gallok életébe. Értékes lelet ebből a korból egy faerőd maradványa, amely becslés szerint ötször öt méteres alapterületű volt és mély árkok vették körül. A régészek szerint egy rendfenntartó római egységnek szolgált. A birtokon lévő lakóépületek római villákká változtak. Megváltoztatták az állatállomány szerkezetét is, például a lovakat messzi földről hozták ide a gallok pónilótermetű lovai helyett. A mezőgazdasági termelés azonban tovább folyt, mivel a rómaiak Arras ősének, Nemetacumnak a létrehozásán fáradoztak, és a leendő város ellátásáról gondoskodni kellett. A rómaiak megjelenését a feltárt sírokban is lehetett érzékelni. Megjelentek bennük a hadiélet jelképei, sok lándzsahegyet, sisakot találtak, sőt, az egyikben egy curulét, egy összehajtható vasszéket, amelyre ráült a római tisztviselő vagy magasabb rangú római személyiség, amikor Róma nevében szólott.

Megtalálták annak az útnak a nyomait is, amely a birtkról az etruni oppidumhoz, a katonai táborhoz vezetett. Háborúskodásnak azonban nyoma sincs a környéken. Az atrébatok ugyanis behódoltak a rómaiaknak, akiktől földeket kaptak és lassan elrómaiasodtak. Ez az állapot kb. Kr. u. V. századig maradt, aztán a birtok elnéptelenedett, lakói valószínűleg leköltöztek a folyóvölgybe.

A további leletek már az I. világháborúról szólnak. A frontvonal a régi birtok központjában emelkedő domb közelében húzódott, és a dombot keresztül-kasul szelték a lövészárkok. 1971. április 9-én 24 ezer brit katona indult itt rohamra. Ők kezdték a csatát, amely több hétig tartott. A régészek legalább 600 nyomát találták meg. A legmegkapóbb az a közös sír volt, amelyben húsz katona különös módon eltemetve, mindegyik jobb karja szomszédja bal karján pihent. A feltárás után a közeli brit katonai temetőbe helyezték át őket.

(gluck)