Tudnivalók az EU-ról - Intézmények
2004/02/19 07:34
1683 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A cikksorozat következő írásában az unió legfontosabb intézményeit és azok feladatait mutatjuk be. Megismerkedhetünk az Európai Parlamenttel, a Bizottsággal és a Tanáccsal és bemutatjuk az Európai Ombudsmant is.

Európai Konvent

A Konvent egy Európai Alkotmány létrehozásán munkálkodik, előkészíti az Európai Unió jövőjét meghatározó intézményi reformokról meghozandó döntéseket. A testületben Magyarország lényegében teljes jogú tagként vesz részt.
Az Európai Konvent fő feladata az Európai Unió intézményi reformjának előkészítése. Ez magában foglalja az Unió és tagállamai közötti feladatmegosztás egyszerűsítését és átláthatóvá tételét, az Unió eszközrendszerének egyszerűsítését. A Konvent munkájának eredményét egy újonnan létrehozandó "Európai Alkotmányban" kívánják rögzíteni. Az uniós állam-és kormányfők hozzák majd meg a végső döntést Európa most születőben lévő Alkotmányáról.

Európai Bizottság

Az Európai Bizottság az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament döntéseit készíti elő és hajtja végre, az Európai Tanács által rögzített fő irányvonalak mentén. Elnöke: Romano Prodi.
A Bizottság az Európai Unió döntés-előkészítő és javaslattevő szerve, amely ellenőrző és bizonyos esetekben döntéshozói, illetve végrehajtó feladatokat is ellát. A Bizottság a tagállami kormányoktól függetlenül, az Európai Unió nemzetek feletti, közös érdekét kell képviselnie. Vezető testülete a Bizottság Kollégiuma, amelynek tagjai között a feladatokat szakterületenként osztják fel. A Kollégium tagjainak mandátuma öt éves időszakra szól. Magyarország a csatlakozás napjától kezdve - a többi tagállamhoz hasonlóan - egy magyar állampolgárságú tagot (biztost) jelölhet a Kollégiumba.
A Bizottság alapvetően három feladatot lát el. Jogszabályokat kezdeményez, őrködik a közösségi jog, illetve a Szerződések betartása felett, és végrehajtja az uniós politikákat. Ezeket negyedik alapfunkcióként kiegészíti a közösségi pénzügyek kezelése. Bizonyos közösségi, illetve uniós politikák, legfőképpen a versenypolitika és a kereskedelmi politika, valamint a belső picai politika tekintetében kiterjedt hatáskörrel bír, más területeken, leginkább a közös kül- és biztonságpolitikában (CFSP). A Bizottság feladata az Európai Unió jogkörének bővülésével aranyosan nőtt. A Bizottság részt vesz a Tanács és az Európai Parlament határozatainak kialakításában, a szerződésekben meghatározott különböző eljárásoknak megfelelően.

Európai Tanács

Az Európai Tanács (EiT) az EU állam- és kormányfőinek testülete, amely meghatározza az Unió fejlődésének általános politikai irányvonalát. 1974 óta ülésezik, s bár konkrét feladatot csak a maastrichti Európai Uniós Szerződésben kapott, fokozatosan az Unió csúcsszervévé, a legjelentősebb politikai döntések fórumává vált. Elnöke: a soros elnökségi funkciót ellátó ország miniszterelnöke.
Az Európai Tanácsot (vagy európai csúcstalálkozót) az Európa Unió tagállamainak állam-és kormányfői évente általában négyszer (két formális + két informális ülés) hívják össze. Az európai integráció történetét áttekintve jól látható, hogy az Unió működése az utóbbi 2-3 évtizedben alapvetően a csúcstalálkozók köré szerveződik. Az állam- és kormányfők ekkor véglegesítik a legfontosabb döntéseket, és határozzák meg az előttük álló időszak fő teendőit és menetrendjét. Jó példát adnak erre a szerződések és intézmények reformjáról, az európai költségvetés finanszírozásáról, az Európai Unió bővítéséről, az egységes valutára való áttérésről, stb. hozott döntések.
Az Európai Tanács főszerepet játszik a politikai, gazdasági, szociális és külpolitikai iránymutatás és ösztönzés terén. Válsághelyzetekben is közbelép, megoldásokat, illetve kompromisszumokat próbál meg kidolgozni a tagállamok közötti nézetkülönbség esetén. Az Európai Tanács mára a tényleges politikai döntéshozatal központjává vált, de tulajdonképpen továbbra sincs konkrét jogszabályalkotó funkciója. Döntéseinek az általános uniós döntéshozatali mechanizmus segítségével szerez érvényt. Sajátos jogi státusza ellenére az Európai Unió három pillére közötti koordináció végső biztosítójának szerepét is betölti, és fontossága egyre növekszik.

Európai Unió Tanácsa (Miniszterek Tanácsa)

Az Európai Unió Tanácsa az Európai Unió fő döntéshozó szerve. Tagjai, a tagállami kormányok képviselői ennek keretében juttathatják érvényre országuk érdekeit, de ennek során tekintettel kell lenniük az Unió közös céljainak megvalósítására is. Főtitkára: Javier Solana.
Az EU öt fő szerve közül a Tanács a tagállami vélemények és érdekek kifejezésének legközvetlenebb fóruma, többszörösen összetett, multifunkcionális intézmény. Egyszerre tárgyalási színtér és döntéshozatali szerv, a közösségi jogszabályalkotás elsődleges, bár nem kizárólagos felelőse, valamint a különböző nemzeti és ágazati érdekek találkozásának metszőpontja.
A Tanács évente mintegy száz hivatalos ülést tart, és a lehető legszélesebb konszenzus kialakítására törekszik a tagállamok között. Ha nem sikerül teljes konszenzust kialakítania, számos területen minősített többséggel is dönthet. A csatlakozási tárgyalások során Magyarország számára a hozzá hasonló népességű jelenlegi tagállamokkal azonos számú szavazatot állapítottak meg. Ez a csatlakozás napjától, 2004. május 1-től kezdődően 5 magyar szavazatot jelent.

Európai Parlament

Az Európai Parlament az Unió polgárai által közvetlenül választott képviselőtestület, amely a Tanács mellett fokozatosan bővülő szerepkört tölt be a közösségi jogalkotás folyamatában. A döntéshozatalban való közreműködése révén az állampolgári érdekek közösségi szintű érvényesítésének letéteményese. Emellett jelentős kinevezési és ellenőrzési jogosítványokkal bír, valamint részt vállal a költségvetés meghatározásában is.
Az Európai Parlament szerepe, feladat-, és hatásköre - az Unió mélyülésével párhuzamosan - alapvető változáson ment keresztül. A kezdetben vitafórumként működő, kizárólag tanácsadói, felügyeleti jogosítványokkal felruházott szerv az évtizedek során valódi társjogalkotóvá nőtte ki magát, és mint ilyen mára nélkülözhetetlen tényezője a közösségi döntéshozatalnak.
Az Európai Parlament mandátuma öt évre szól. A választásokon minden felnőtt, választójogosultsággal rendelkező uniós polgár választhat és választható abban a tagországban, amelynek területén állandó lakóhelye van. A nemzeti képviselők megválasztása - kötelezően irányadó közösségi elvek keretei között - az egyes tagországokban érvényes választási szabályok szerint megy végbe. Az egyes tagállamokra jutó képviselői helyek számának meghatározásánál az alapvető kiindulópontot a népességszám jelenti, a konkrét elosztásban azonban államközi politikai kompromisszumok, a kisebb tagországok javát szolgáló arányosítási törekvések is szerepet játszanak. A Parlament jelenlegi létszáma 626 fő, amely a következő Parlament megalakulásától 732-re fog emelkedni: hazánk 24 képviselőt állíthat majd.
Az európai parlamenti képviselők nem tagországok szerint, és nem is a nemzeti parlamentekre jellemző kormány-ellenzék határvonal mentén szerveződnek, hanem elsősorban az azonos értékeket valló, eltérő tagországbeli pártok önkéntes összefogása alapján létrejött, európai szintű politikai csoportokba tömörülnek.

Európai Központi Bank

Az 1998-ban felállított Európai Központi Bank, illetve az Európai Központi Bankok Rendszerének fő feladata a monetáris unióban bevezetett közös pénz, az euró kibocsátása, működtetése és stabilitásának megőrzése. Elnöke: Wim Duisenberg
Az EKB fő feladata, hogy részt vegyen a tagállamok pénzügyi politikájának összehangolásában, hogy támogassa a Közösség általános gazdaságpolitikáját az árstabilitás fenntartása érdekében, vagyis hogy antiinflációs politikát folytasson. Egyéb fontos feladati közül kiemelendő, hogy meghatározza és végrehajtja a közösségi monetáris politikát, kezeli a tagállamok pénzügyi tartalékait, lebonyolítja a külföldi deviza ügyleteket, és előmozdítja a fizetési rendszerek zavartalan működését.

Európai Ombudsman

Ombudsman: Nikoforosz Diamandurosz. Székhelye: Strasbourg.
Az uniós polgárok ombudsmanhoz fordulásának jogát a Maastrichti Szerződés
intézményesitette 1992-ben. Az intézmény tényleges működése ezt követően az első Európai Ombudsman, Jacob Söderman megválasztásával 1995-ben vette kezdetét.
Az Ombudsman megválasztása és kinevezése az Európai Parlament hatásköre. A két intézmény szoros összefüggését mutatja, hogy mind megbízatásuk időtartama, mind pedig tevékenységük székhelye azonos.
Az Ombudsman fő feladata a hozzá beérkezett egyéni panaszok kivizsgálása. Egyéni panasszal bármely uniós polgár, valamint az Unió területén lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező bármely természetes vagy jogi személy élhet, ha megítélése szerint valamely közösségi intézmény - a Bíróságok kivételével, amelyeknek a tevékenysége (éppúgy, mint a jogvita tárgyát képező, és a jogerősen lezárt ügyek kezelése) értelemszerűen kívül esik az Ombudsman hatáskörén - helytelenül járt el vele szemben. Az egyéni panasz benyújtásának további feltétele, hogy a panaszos kifogását előbb az eljáró szervnél jelezze.
Eljárása során az Ombudsmant széleskörű vizsgálati jogosítványok illetik meg az esetleges intézményi szabálytalanságok (eljárási szabálysértés, tisztességtelen eljárás, hátrányos megkülönböztetés, hatalommal való visszaélés, információ hiánya illetőleg az információközlés megtagadása, méltánytalan késedelem) felderítése érdekében. Az egyes közösségi szerveknek, testületeknek és a tagállamoknak egyaránt kötelessége, hogy az eredményes eljárásához szükséges információt rendelkezésére bocsássák.
Ha az Ombudsman helyt ad a panasznak, elsősorban arra törekszik, hogy a sérelmes helyzet orvoslását megegyezéses alapon érje el. Ennek sikertelensége esetén jelentést készít, amelyben ajánlást fogalmaz meg az érintett intézmény részére. Amennyiben a helytelenül eljáró szerv ezt követően sem szünteti meg a feltárt szabályellenes helyzetet, az Ombudsman rendkívüli jelentésében az Európai Parlament elé tárja a történteket.