Túrázzunk a Balaton-felvidéken!
2003/05/12 08:00
1188 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A táj arculatát zamatos borokat termő domboldalak, szőlők, hegybe vájt pincék, középkori műemlékek, templomromok, évszázados parasztházak határozzák meg, s tavak, források, kőtengerek, bazaltsziklák, kialudt vulkánok kúpjai teszik izgalmasan változatossá. Tehát: itt az ideje, hogy beleugorjunk a bakancsunkba, és meglátogassuk a Balaton - felvidéket!

A Balaton-felvidéket átszelő, Badacsonytól Pétfürdőig húzódó turistaút 94 kilométeres hossza nem teszi lehetővé, hogy a változatos természet adottságokkal rendelkező térséget egyetlen nap alatt bejárjuk, érdemes ezért egy-egy kisebb területet magában foglaló, rövidebb szakaszát kiválasztani.
A térség különleges értékeit őrző Balaton-felvidéki Nemzeti Park egyik legszebb és legértékesebb gyöngyszeme a Káli-medence. A táj legfőbb látnivalóit egy egynapos túra alatt bőségesen megtekinthetjük, sőt, túránkat a nyári hőségre való tekintettel akár egy balatoni strandolással is koronázhatjuk. A 10-15 kilométeres barangolás során garantáltan marad időnk a nézelődésre, az apróbb felfedezésekre, a kényelmesebb tempójú gyaloglást pedig még a gyerekek sem érzik majd fárasztónak.

A Káli-medence legjellegzetesebb, egyben legmeghökkentőbb természeti látnivalói a kőtengerek: a Szentbékkála, Kővágóörs és Salföld melletti maradványok Európa-szerte híres geológiai értéknek számítanak. A tájból kitüremkedő, kisebb-nagyobb homokkövek valaha a Pannon-tenger alját képezték. A bizarr sziklaszirtek ma szanaszét hevernek, mintha óriások hajigálták volna szét őket; hasadékaikban madáritatóknak nevezett apró tavak bújnak meg, cserjék, kisebb fácskák nőnek szeszélyes girbegurbaságban. A szikladarabok különlegessége, hogy megőrizték az egykori élőlények (csigák, kagylók) elmeszesedett maradványait, felületükön ezek ma is jól kivehetők.

A térség sajátos földtani képződményei a táj síkjából több helyütt kiemelkedő bazaltkúpok is, amelyekre felkapaszkodva csodálatos panoráma terül elénk: a lankás-dombos vidék látványa mellett a távolban a Balaton megcsillanó hullámai is láthatók.

A honfoglalás körül itt letelepedett Kál nemzetség emlékét őrző medence kapujának őre a Zánka és Monoszló között 337 méterre magasodó Hegyestű. A Balaton felől szabályos kúp alakot mutató hegy északi felét az egykori kőbánya lefejtette, a visszamaradt közel 50 m magas bányafal azonban 5-6 millió évvel ezelőtt működött bazalt vulkán belsejét fedi fel. A vulkán kráterében megdermedt láva a kihűlés folytán sokszögletű, függőleges oszlopokra vált el: a látvány nemcsak hazánkban egyedülálló, de európai viszonylatban is ritkaság számba megy. A helyreállított bányaépületekben kiállítás látható a Balaton-felvidéki Nemzeti Park térségének földtani felépítéséről, természeti értékeiről, illetve a bazaltbányászat hagyományairól.
A bányából leereszkedve érdemes megtekinteni a letűnt századok emlékét őrző sóstókáli templomromot, majd a Kis-hegyestű tövében elnyúló kőtenger mellett elhaladva Kővágóörsön található társait is. A romokat körülvevő területen jelenleg ásatások folynak: a halmok alatt az egykori jobbágyfalu házai rejtőznek, feltárásuk után ez lesz az első korhű Árpád-kori magyar falu a Balaton partján.

A következő település, Köveskál helyi nevezetessége a református templom bejárata előtt álló, hazánkban egyedüli ritkaságnak számító szégyenkő. Erre állítva vezekeltek egykoron kisebb bűneikért a község megtévedt lakói. A templom előtti horpadásban csörgedezik a Város-kút, mely fölé mosóházat állítottak, ennek épülete ma már szintén népi műemlék.

Északi irányba indulva a Fekete-hegyi Eötvös-kilátóba jutunk, ahonnan nemcsak a még előttünk álló útra vethetünk egy pillantást, de az egész Káli-medence gyönyörűen belátható. A kilátó mögötti bazaltfennsíkon több kisebb-nagyobb krátertó fekszik, a medence leghíresebbje a Kővágóörs és Köveskál között található 15 hektáros, kristálytiszta vizű Kornyi-tó.
A hegyről leereszkedve a Burnót-patak völgyében megbújó Árpád-kori településre, Balatonhenyére jutunk, amelynek északi határában érdekes, karszt-fennsíkon tehetünk egy pihenőt.
A Káli-medence Balaton felől nyíló kapujában egy szinte mesebeli falu, Salföld helyezkedik el takaros házaival, tiszta virágos portáival. A népi építészeti hagyományokat elevenen őrző kis község határában található a nemzeti park központi bemutatóhelye, a természetvédelmi major, amelyben őshonos magyar háziállatfajták, rackajuhok, bivalyok, szürke marhák és lovak láthatók. A falu melletti erdőben román-gótikus pálos kolostor pusztulásában is tiszteletet parancsoló épületegyüttesének romjai terülnek el. A település utcáin honoló mérhetetlen csend és nyugalom éles kontrasztban áll a tóparti települések nyüzsgésével.


Salföldtől alig néhány kilométerre fekszik a forrásáról, karakteres ízű, enyhén szénsavas ásványvízéről ismert Kékkút település. A bizánci Theodóra császárnő kedvenc italát adó, róla elnevezett savanyúvíz forrás a falu határában ered. A csordogáló kincsre ma már komoly üzlet épül, a bő hozamú kútnál azonban az arrajáró természetesen ingyen olthatja szomját; töltheti meg kulacsát, kannáját.


Az cikkek elkészítéséhez az anyagokat a Magyar Turizmus Rt. bocsátotta rendelkezésünkre.

A képek a Balatonfelvidéki Nemzeti Park: www.bfnpi.hu, illetve a Balatonfelvidéki Kistérségi Társulás: www.balatonfelvidek.celodin.hu hivatalos honlapjáról származnak.