Vérvörös csütörtök
2012/05/23 16:17
1356 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Ma száz éve, 1912. május 23-án a munkásmozgalom tüntetni kezdett az általános választójog bevezetéséért és az első világháborús hadi felkészülés ellen. 

május23_520

A tüntetést egy felhívás indította, melyet az ellenzékben lévő Szociáldemokrata Párt intézett az ország munkásaihoz. A demonstráció azonban nem csak a munkásosztály érekeinek érvényesítéséről, hanem az ellenzéki pártok programjának népszerűsítéséről is szólt. Ehhez jó eszköznek tűnt az országszerte elégedetlenséggel és rossz anyagi körülményekkel küzdő pesti és vidéki munkásosztály. Az eredetileg Budapestre tervezett tüntetéshez több város is csatlakozott: Kaposváron, Miskolcon, Győrött, Kecskeéten, Pécsett, Szolnokon, Pozsonyban, Kassán, Aradon és Temesváron, valamint a kisebb városokban is megindult a tiltakozás.

A százezresre duzzadt munkástömeg útját a rendőrök zárták el. Lukács László miniszterelnök és gróf Tisza István házelnök tízezer fős hadsereget vezényelt ki a békésen demonstrálók megfékezésére. Mikor a rendőrség és a katonaság számára nyilvánvalóvá vált, hogy nem tudják megfékezni az útjukat folytatni kívánókat, géppuskával a tömegbe lövettek. A munkások barikádokba szerveződtek és visszalőttek a rendőrökre. Öt ember és egy rendőr vesztette életét az összecsapásokban. A tüntetést kezdeményező Szociáldemokrata Párt visszavonulásra szólították fel az utcán harcolókat, ám eddigre már elveszítették a tömeg feletti irányításukat. Az általános, titkos és egyenlő választójogért, valamint a haderőreform elleni békésnek indult tüntetés véres összecsapásba fordult át. A hat halálos áldozat mellett 162-en sebesültek meg az utcákon.

Az esemény nyomán több irodalmi mű is született. A változás szele a társadalom egészében érezhető volt. Az ellentétek kezdtek elhalványulni, az emberek közeledtek egymáshoz. A pesti polgári irodalom képviselői munkájában a munkásosztály helyzete a századforduló után hangsúlyossá vált. A szolidaritás és ügyeik támogatása fontos és állandó téma lett. A nyugat szerzői rendszeresen publikáltak az Olvasótár című mellékletbe, mely a Népszava gondozásában jelent meg. Révész Béla főszerkesztésében a lap igyekezett a munkásolvasók számára érdekes és érthető írásokat és műfordításokat megjelentetni.

A forradalom szele és a május 23-i események nagy hatással voltak az irodalmi életre is. Ady Endre Rohanunk a forradalomba című versében így fogalmaz: „Egy Isten se tudná lefogni / Ereinkben ma már a lázat.” Egy másik verse, melyet az események hatására írt a Rengj csak, Föld. Babits Mihály költőnk verse: Május huszonhárom Rákospalotán, Kaffka Margit: Állomások című regénye, és Kosztolányi Dezső Emlék 1912. május 23-ról című írása mind-mind a véres csütörtököt dolgozzák fel.

A kép forrása itt.