A 'csúnya vagyok' betegség
Szendrei Judit
2005/01/29 08:00
961 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A jó megjelenés egyre fontosabbá válik mai világunkban. Már nemcsak a partnerkeresés, de a szakmai előmenetel vagy társasági népszerűség záloga is sok esetben. S hiába tudjuk, hogy a szépség nem minden, a belbecs is számít, a személyiség ereje, no meg a belső kisugárzás, önbecsülésünk egyre inkább a külsőnkkel való elégedettség függvényében alakul.

Ki ne szeretne jól kinézni egy randevún, vagy egy fontos szakmai eseményen, miért ne áldozhatnánk némi időt és pénzt arra, hogy szebbnek, fiatalabbnak, egészségesebbnek érezzük magunkat? A képes újságok és reklámfilmek gondoskodnak is róla, hogy mindig találjunk még javítani valót magunkon, hogy sohase higgyük azt, éppen elég vonzóak vagyunk már úgy, ahogy kinézünk. Ennek ellenére a legtöbbünk azért képes napirendre térni testsúlya, hajszíne vagy orrformája fölött, ha nem is gondolja, hogy mindene tökéletes, azért alapvetően boldog embernek érzi magát, vagy ha maradéktalanul nem is, azért nem gondolja, hogy ennek elsősorban a kinézete az oka. Vannak azonban olyanok, - mai testcentrikus kultúra hatására egyre többen, - akik meg vannak győződve róla, hogy minden bajuk és sikertelenségük oka előnytelen külsejük. Csúnyának érzik magukat, s szent meggyőződésük, hogy ezzel mindenki tisztában van, olyannyira, hogy az utcán megbámulják őket, és a hátuk mögött gúnyosan összesúgnak. Léteznek persze valóban igen előnytelen megjelenésű emberek, a furcsa mégis az, hogy ebben a "képzelt csúnyaság betegségben" leginkább teljesen átlagos emberek szenvednek.

Az egyiknek talán valóban eláll egy kicsit a füle, a másiknak talán az orra nagyobb, vagy a bőre szeplősebb, de alapvetően nem térnek el nagyon társaiktól. Mégis, kényszeres megszállottsággal foglalkoznak képzelt szépséghibájukkal, az életben alapvetően sikertelennek és boldogtalannak érzik magukat, amiért egyértelműen csúnyaságukat okolják. Az anorexia, vagyis a testsúllyal való folyamatos, irreális elégedetlenség csak egyik fajtája ennek a betegségnek. A testképzavar, szaknyelven testdiszmorfia, szinte bármelyik testrész tulajdonságára vonatkozhat. A leggyakoribb panaszok a fül mérete vagy elállósága, az orr alakja és nagysága, a haj színe, sűrűsége, nőknél a mell, férfiaknál a pénisz mérete, a bőr szépséghibái, esetleg a különböző testrészeken növő szőrszálak léte, nem léte, sűrűsége, stb. Ahogy egy hipochondriás, "képzelt beteg", meg van győződve arról, hogy valamilyen súlyos betegsége van, a testképzavaros meggyőződése, hogy az ő külsejével nem lehet emberek közé menni. Hosszúnadrágban és pulóverben ül a strandon, nehogy meglássák valamelyik előnytelen testrészét, olyan frizurát, erőteljes sminket visel, mely elrejti, amit szégyellnivalónak vél. De akadnak olyanos is, akik megszállottan igyekeznek a fejüket, testüket mindig úgy fordítani, hogy csak az előnyös oldal látszódjon.

A "normál" illetve beteges hiúság határai persze sokszor nehezen elválaszthatók, a testképzavar alábbi orvosi diagnosztikai jegyei azonban, minél nagyobb számban fordulnak elő, annál inkább azt valószínűsítik, hogy a külsejével elfoglalt illetőnek valószínűleg inkább nagyon is belső problémái lehetnek.

  • Képzelt fogyatékosságát, szépséghibáját megszállottan hasonlítja össze másokéval
  • Indokolatlanul sokat nézi magát (ill. a csúnyának vélt testrészét) a tükörben. (Mások épp ellenkezőleg: irtóznak saját képmásuktól, menekülnek a tükrök elől.)
  • A vélt szépséghibát minden erővel leplezni kívánja (ruha, kalap, smink, testtartás)
  • Orvosi, kozmetikai, vagy plasztikai sebészeti beavatkozást sürget, holott a szakemberek szerint erre nincs oka.
  • Környezetével folyton vitatkozik, mindenáron igyekszik meggyőzni őket arról, hogy megjelenése valóban elfogadhatatlan.
  • Szakkönyveket olvas a hibásnak vélt testrészről, mérőeszközökkel vizsgálgatja, hogy objektívebb bizonyítékot nyerjen fogyatékosságáról.
  • Kerüli az olyan társas eseményeket, ahol szépséghibájára fény derülhet.

A felsorolt tünetek egyike - másika persze bárkivel előfordulhat, különösen kiskamaszokkal, akiknek meg kell barátkozniuk hirtelen felserdült, megváltozott testükkel, el kell fogadniuk, és fogadtatniuk magukat olyannak, amilyenek. A csúnyaságba vetett túlzott hit azonban sokszor nem egyszerű hiúság, butaság, a "szőkék" felszínessége. Komoly pszichiátria zavar lehet, ami veszélyes orvosi, kozmetikai beavatkozásokhoz (ld. Michael Jackson), társas elszigetelődéshez, depresszióhoz, sőt végső soron öngyilkossághoz is vezethet. Ha a fentebb felsorolt tüneteket tapasztaljuk, a plasztikai sebészet előtt talán érdemes először egy pszichológust felkeresnünk.

Képek

  • www.beauty-operation.de/ code/suche/eintraege/...
  • www.kdm-online.de/site/ html/de/pages/page.php...