A Dakar-rali története
2005/01/14 08:00
776 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Hiába, mindig az élet produkálja a legizgalmasabb történeteket, teremt hagyományokat, ír jó forgatókönyveket. Így volt ez a népszerű sivatagi-show, a Dakar-rali esetében is.
Thierry Sabine

Az első kaland huszonhét évvel ezelőtt, 1977-ben kezdődött. A résztvevők száma lényegesen kevesebb volt, és az eredeti cél is eltért a mostanitól. Mondhatni, alkalom szülte a tolvajt, vagyis a véletlen produkálta az egész színjátékot. Történt ugyanis, hogy egy milliárdos fiatal Thierry Sabine, egy autóverseny során kissé eltévedt a líbiai sivatagban. Ez majdnem az életébe került, de több embert próbáló kaland után mégis sikerült visszajutnia "az életbe és Franciaországba". Akkor határozta el, hogy élményében másnak is osztoznia kell, és a sivatag különleges világa mást is megérinthet. Egy olyan versenyt álmodott meg, mely Európából indul és Dakarban végződik, és keresztülvezet a fantasztikus és rejtélyes sivatagon is. Ezen a viadalon bárki indulhatott, akinek volt valamilyen motorral hajtott, kerekeken guruló járgánya.

Gyorsan tett követte az elhatározást, mert 1978-ban már el is indult az első Párizs-Dakar-rali. S ahogy az ígérve volt, rengeteg kaland és kihívás várt az akkor még csak saját szórakozásukra indult versenyzőkre. Nem kellett hozzá sok idő (mindössze néhány kurta esztendő), és már rangos gyári csapatok (Porsche, DAF, japán márkák) is indították márkáikat. A legsikeresebb időszak a nyolcvanas évek végére, és a kilencvenesek elejére tehető, amikoris özönlöttek a részvevők: a motorok között gyári alakulattal indult a Yamaha, a BMW, a Honda, a Cagiva, az Aprilia, míg az autóknál a Porschék, Peugeot-k, illetve Citroenek és a Mitsubishik versengése jelentett látványos küzdelmet. Még a kamionok között is nagy volt a harc, a DAF, majd a Perlini, a Kamaz és a Tatra is két-három egységgel, győzelmi esélyekkel indult. A Párizs-Dakar rali nem csak a legváltozatosabb, de a legveszélyesebb verseny hírében is állt, mivel nem csak ösvényeken, sziklákon és homokdűnéken keresztül vezetett az út a győzelemig, hanem közben időről-időre az afrikai törzsek belharcaival, a helyi terroristák támadásaival is meg kellett küzdeniük a résztvevőknek. Az út hossza sokszor meghaladta a tízezer kilométert is, volt, hogy a verseny három hétnél is tovább tartott. Sőt, 1992-ben Párizsból nem is Dakarba, hanem Dél-Afrikába, Fokvárosba ment a mezőny.

Szinte minden évben meghalt legalább egy ember, volt aki balesetben, volt aki homokviharban veszett oda, de akadt olyan is, akit terroristák mészároltak le. Ezért időközben a francia főváros rajtjáról és a dakari végállomásról is lemondtak a szervezők. De mindmáig érvényes maradt a verseny jelmondata: "Kihívás azoknak, akik elindulnak. Egy álom a háttérben maradóknak." Az álom 1985-ben mégis majdnem összetört. Az ötletgazda Thierry Sabine ugyanis egy helikopterszerencsétlenség következtében életét vesztette a sivatag felett. A verseny folytatása végakaratának köszönhető, melyet édesapja teljesített, és átvette a Dakar-rali szervezését. A kilencvenes évek közepén azonban már nem bizonyult túl jó reklámnak a versenyzők elvesztése, amit csak fokozott a csapatok finanszírozásának egekbe szökő költsége, mert bizony valós dollármilliókat vitt el a viadal. A század végére már csak a Mitsubishi maradt az autóknál, a motoroknál meg a BMW és a KTM, de a német márka is eltűnt az új évezredre.

A szervezők új útvonalak kijelölésével próbálták vonzóvá és izgalmassá tenni a versenyt. Volt hogy Párizsból Dakarba, majd vissza is kellett mennie a mezőnynek, majd a rajt már nem a francia fővárosban, hanem Granadában volt, és Egyiptomot tűzték ki végcélul. A legnagyobb motorosok, Eddy Orioli, Stephane Peterhansel, Jordi Arcarons visszavonultak, majd az autósok között tértek vissza, így a kétkerekűek között is csökkent a versengés. Az utóbbi négy évben mindig KTM nyerte a viadalt, ezért a 2005-ös eseményre már a kategória szabályait is megváltoztatták, hogy több márka is csatlakozzon a versenyhez, de hiába, másik cég nem indít gyári csapatot. Az autóknál sokkal jobb a helyzet, a Mitsubishi öt pilótát is nevezett, és külön a terepralira tervezett autóval indul a Volkswagen is. A Nissan nem épített ennyire speciális autót, de sztárpilótákat szerződtetett, négyszeres győztes, korábban rali-világbajnok Ari Vatanent, és Colin Mcrae-t, aki szintén nyert már rali vb-t.

Jelenleg ismét emelkedőben van a Dakar-rali csillaga, mert az utóbbi évekhez képest nőtt az indulók száma, és közel ötszáz autós, motoros és kamionos vesz részt a küzdelemben. Mi magyarok a sivatagi autózás terén nem jártunk az élvonalban, de versenyzőink egyre ígéretesebben szerepelnek. Az idei viadalon összesen kilenc magyar egység indult a Dakar-ralin. Négy autós, három motoros és két kamionos. Így tehát Kis Sándornak, Czeglédi Péternek, a mérnök Szalay Balázsnak, a bölcsész közgazdász Bunkoczi Lászlónak, a karosszérialakatos Darazsi Zsoltnak, Palik Lászlónak, Varga Ákosnak, Nagy Péternek, Liszi Lászlónak, Rack Györgynek, Szaller Zoltánnak, Hermann Henriknek, valamint a színész Laklóth Aladárnak drukkolhatnak az érdeklődők.