A doboz
2002/07/03 08:00
1344 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A tévé tájékoztat, okosít, föl- és megvilágosít, szórakoztat. De hogyan hat a gyermekek lelkivilágára, személyiségfejlődésére? Hasznos-e, és ha igen, lehet-e mértéket szabni a televíziózás mennyiségének. Milyen minőségi szempontok alapján válasszon egy szülő, vagy korlátozás nélkül engedheti-e gyerekének a “csodadoboz” élvezeteit?

De hogyan hat a gyermekek lelkivilágára, személyiségfejlődésére? Hasznos-e, és ha igen, lehet e mértéket szabni a televíziózás mennyiségének. Milyen minőségi szempontok alapján válasszon egy szülő, vagy korlátozás nélkül engedheti-e gyerekének a "csodadoboz" élvezeteit? Káros szenvedélynek minősül? Rengeteg kérdés felmerülhet e tárgykörben és igen szélsőségesen ellentétes válaszok születnek ezekre a kédésekre.

A média befolyásolása a mai világban igen meghatározó mindenki számára. Egy laikus tévénéző talán nem is tudja, milyen hatalmi eszköz a média, és azon keresztül miként lehet, tudják manipulálni az embereket. Embereket, embercsoportokat képes felelmelni és a sárba tiporni, igényeket, eszméket, ideálokat képes teremteni, közvéleményt, trendeket alakít. Egy értelmes, intelligens, tájékozott felnőttet is sokszor képes összezavarni. Hogyan tehet különbséget egy gyerek a való világ és a televízió által közvetített világ között?

Számos vizsgálatot végeztek az Egyesült Államokban és Belgiumban. Főként a televíziózás agresszivitásra gyakorolt hatását vizsgálták. Egy 1977-ben (!!!) végzett amerikai felmérés kimutatta, hogy egy átlagos amerikai gyerek 13 éves korára, napi 5 órás televíziózással csaknem 13 ezer (!!!) ember elpusztításának volt szemtanúja a képernyőn. (És ez egy 25 évvel ezelőtti felmérés.) A gyermek érthető módon feszültté, idegessé, ingerültté, agresszívvá válhat a látottak hatására. Manapság is rengeteg olyan filmet (legyen az dokumentumfilm, nagyjátékfilm, szórakoztató vígjáték) láthat a gyerek, melynek hatására a benne levő agresszivitás nőhet.

A tévé fokozza az agresszív indulatokat, és időt rabol az embertől - vallják egyesek. Manapság a televízió műsorainak szűrése a szülő számára igen fontos célkitűzésnek kell hogy legyen. A kereskedelmi televíziózás megindulásával egyre több olyan véleménnyel találkozhatunk, hgoy a tévé nem más, mint egy butító doboz, sok ostoba sorozattal, rengeteg agresszív, gátlástalan filmmel - mely rengeteg agressziót közvetít - és csak nagyon kevés azoknak a műsoroknak a sugárzása, amely valóban értékteremtő, tájékoztató, objektív információkat, tényeket közvetít. Magyarán, olyan, amely elé nyugodt szívvel ültethetjük le gyermekeinket.

Egészen érdekes eredménye született annak az amerikai vizsgálatnak, melyet gyerekek bevonásával készítettek a különbözö fajtájú filmek megtekintése után. A legmagassabb agressziós szintet akkor mérték, amikor a gyerek rajzfilmet nézett! Ugyanis egy gyerek belső képalkotó folyamatában nem képes megkülönböztetni a külső és a belső képet. Ugyanúgy, mint a felnőtteknek a külvilágból és a saját belső világából nyert ingerek, hatására az élményeket fel kell dolgoznia. Ha ezek az élmények nem valóságosak, például egy erőszakkal teli akciófilm, vagy akár egy több dramatikus cselekménnyel gazdagított híradó esetében, a gyerek nem tud különbséget tenni és ez természetesen megnyilvánul a viselkedésében, magatartásformája változni fog.

Nagyon kevés családban születik meg az a döntés, hogy végérvényesen kizárja életéből "a doboz" okozta élményeket. Pedig elgondolkodtató, vajon szükség van-e rá, hogy egy tárgy határozza meg és szabja meg egy család életét, rabolja idejét és vegye el élete értékes pillanatait, megszünteti a közös vacsorákat, átformálja a családi szokásokat, lazítja az együvé tartozás érzését. Szintén egy felmérés bizonyította, hogy bizonyos körülmények között, ahol a tévé hiányzott, különös varázzsal hatott: a tagoknak bensőséges együttélésben volt részük.

De persze azért a tévének igenis vannak erényei, ráadásul a gyerekeket mindig is vonzotta a kaland, amelyben a jó, akár erőszakos eszközökkel, győzedelmeskedhet a rossz fölött. Az erőszakmentes tévé a mai világban illúziónak tűnik.

Ranschburg Jenő állítása szerint: "Az olyan gyermek személyiségére, aki szülei szerető és okos gondoskodásának biztonságában él, szívesen jár iskolába, ahol jól teljesít, és barátaival hasznos és egészséges programokban vesz részt, a képernyőről sugárzó erőszak semmiféle maradandó hatást nem gyakorol."

Igazán fontos célkitűzése a szülőknek az volna, ha megtalálnák maguk is az egészséges egyensúlyt a televíziózás és egyéb hasznos tevékenységek között, és gyerekeiket ezen értékek szerint próbálnák nevelni.