A gyerekek és a média Olaszországban
2001/04/19 08:00
759 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Olaszországban egy felmérés kimutatta, hogy a gyerekek kevesebb időt töltenek iskolapadban, mint a tv előtt, ahol a személyiségük kialakulásának legfontosabb időszakában az óvoda és a középiskola között több mint 18 ezer gyilkosságot látnak.

Száz gyerekből csak kettő nem néz tv-t, míg 4 millióan naponta átlag két óra negyven percet. Ebből 20 százalékuk négy órát, és 8 százalékuk több mint öt órát. És nemcsak gyerekműsorokat, hanem vegyesen mindent. A tv mellett nagy szerepet játszik a gyerekek életében a számítógép is. Az általános iskolások 65 százaléka használja rendszeresen. Ebből 15,5 százalék navigál a kínálatok között, 56,7 százalék játszik és 27 százalék tanul.

Szülők, tanárok, szakemberek értenek egyet abban, hogy nem a régi és az új médiákkal van a baj, hanem a tartalmukkal. Egyrészt a már évek óta erősen bírált tendenciával, amely a nézettség növelése érdekében egyre naturálisabban mutat be erőszakot és szexet, másrészt a reklámmal, amely a gyereket, mint fogyasztót célozza meg. Az előbbi veszélye abban van, hogy banalizálja az erőszakot és közömbössé tesz iránta, az utóbbié pedig abban, hogy "erősíti a féktelen konzumizmus etikáját".

A bírálat után ideje gyorsan cselekedni - állapítják meg egyöntetűen. A rádió és a tv felügyelő bizottságának elnöke, Mario Landolfi szerint az a baj, hogy nincs célzott stratégia, hatékony ellenőrzési rendszer és nincsenek szankciók sem. Javasolja, hogy hozzanak létre egy, a gyerekek védelmével foglalkozó bizottságot, amely kidolgozza és betartatja a megfelelő szabályokat, mind a tv-re, mind az Internetre vonatkozóan, ahol az erőszakos játékok és pedofil kínálatok veszélyeztetik a gyerekeket. Giovanni Bollea neuropszichiáter keményen fogalmaz. "Ha az emberiség saját magát akarja megsemmisíteni, akkor ezen az úton kell folytatnia." - mondja. Konkrét javaslatait megküldte a RAI elnökének. Ezek között szerepel, hogy a szülők ne engedjék meg hat éven aluli gyermekeiknek, hogy egyedül nézzék a tv-t.

Ők válasszák ki, mit nézhet a kicsi, és magyarázzák meg neki a látottakat. És hogy a szülők jobban el tudjanak igazodni a műsorokban, ajánlja az újságoknak, hogy ne csak már a sugárzott műsort minősítsék, hanem a programoknál jelöljék meg csillagokkal, melyik korosztálynak valók. (Egy csillag a 2-5 éveseknek, két csillag az 5-11 éveseknek, és három csillag a 11-16 éveseknek). Javasolja, hogy a híradókat a nagyobbakkal is nézzék meg a szülők, és elképzelhetőnek tartaná, hogy az egyes csatornák önmérsékletből úgy állítsák össze a déli és a koraesti híradókat, hogy azokat a gyerekek is megnézhessék, vagyis, a sokkoló képeket a későbbi adásokban mutassák be. Mivel, megítélése szerint a tv olyan kommunikációs eszköz, amelyet jobban ki lehetne használni az iskolai oktatás céljaira is, a pedagógusok házi feladatként feladhatnák egy-egy műsor megnézését, amelyet aztán közösen megbeszélnének.

A reklámokat illetően úgy véli, csak elhatározás kérdése, hogy a tv a gyerekműsorokat ne szakítsa meg "fogyasztásra ingerlő" hirdetésekkel. És akkor még marad az a probléma, hogy a gyerek sokat ül a képernyő előtt. Ezen a téren az iskola és a szülő teheti a legtöbbet. Mivel a felmérés során megkérdezett gyerekek 58 százaléka vallotta, hogy unalomból nézi a tv-t, mást, a fejlődése szempontjából egészségesebb elfoglaltságot kell kínálni neki. Például az iskolai sportot, amit feltétlenül fejleszteni kell, különböző családi programokat, közös kirándulásokat, játékokat, beszélgetéseket.

"Azt fogják mondani, hogy Giovanni Bollea utópista - nyilatkozta a neuropszichiáter - De utópistának kell lenni, ha meg akarjuk változtatni a jövőt. És én bizakodó vagyok, mert ezekről a problémákról sokat beszélnek a lapokban. Az újságok egy szükségletet fejeznek ki és előbb-utóbb válaszokat kell kapniuk."
(gnl)