A kiotói klímaegyezmény
2001/04/17 00:00
775 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Csaknem három és fél évvel ezelőtt egy japán városban, Kiotóban 160 ország képviselői gyűltek össze azért, hogy megvitassák, mit tehetnének a földi életet védő ózonréteget egyre jobban fenyegető üvegházhatás és a globális felmelegedés ellen. Tíz napon át vitáztak a miniszterek és más magas rangú tisztviselők, míg végül 1997. december 11-én délelőtt sikerült megállapodniuk.


A cél, hogy az 1990-es szinthez viszonyítva összességében 5,2%-kal csökkentsék az üvegházhatást okozó három legveszélyesebb gáz, a széndioxid, a metán és a nitrogéndioxid kibocsátát

A nagy nehezen megszülető közös akarat értelmében a fejlett ipari országok mindent elkövetnek, hogy visszaszorítsák károsanyag-kibocsátásukat. A cél, hogy az 1990-es szinthez viszonyítva összességében 5,2%-kal csökkentsék az üvegházhatást okozó három legveszélyesebb gáz, a széndioxid, a metán és a nitrogéndioxid kibocsátásukat. A kiotói protokoll névre keresztelt megállapodás egyben jelzés volt a cégek számára, hogy itt az idő minél több környezetbarát termékkel és szolgáltatással előrukkolni.

A megállapodás ugyan nehezen született meg, mégis mindenki elégedett volt vele. "Az egyezmény valóban segítséget jelent az üvegházhatás problémájának megoldásában. Ezt a napot a légkör napjává kellene nyilvánítani"- örvendezett az argentin küldött, de Kofi Annan, az Egyesült Nemzetek Szervezetének (ENSZ) főtitkára sem titkolta örömét. "Jelentős lépést tettünk az üvegházhatás csökkentése felé, ami nagyszerű lehetőséget kínál a kormányzati és a magánszektor együttműködésére. Arra kérem az országok kormányait, hogy minél gyorsabban ratifikálják ezt a történelmi megállapodást" - mondta Kofi Annan.

Az országok 1998. március 16-ától kezdődően egy évük volt az egyezmény ünnepélyes aláírására, amely azonban csak az első lépés az úton. Ennél sokkal fontosabb, hogy az aláírást követően az országos parlamentjeinek ratifikálniuk kellett az egyezményt, be kellett építeniük annak előírásait és elvárásait a saját jogrendjükbe. De a legfontosabb, hogy mindezt meg is kell valósítani.

Az Európai Unió képviseletében az Európai Bizottság környezetvédelemért felelős biztosa, a dán Ritt Bjerregaard látta el kézjegyével a kiotói protokollt 1998. április 29-én. A tagországok közül utolsóként Nagy-Britannia és Írország is aznap írta alá a megállapodást. Mindez egyértelmű jele volt annak, hogy az unió elkötelezett a természet védelme iránt. A neheze azonban még hátravolt, és ezt mindenki tudta. A szóbeli elkötelezettség ugyanis nem elég, tettekkel kell bizonyítani, ha nem akarnak hiteltelennek látszani.

"Meg kell őriznünk világunkat a gyermekeink gyermekei számára és mindent meg kell tennünk, hogy megoldjuk a globális felmelegedés problémáját. Az Európai Unió magához ragadta a kezdeményezést és így fog tenni a jövőben is. Reméljük, hogy hamarosan az Egyesült Államok törvényhozása is ratifikálja a megállapodást" - mondta Ritt Bjerregaard.


Az 1990-ben kibocsátott széndioxid-mennyiség több, mint 45%-a az USA és Oroszország nevéhez fűződik

A dán biztos nem véletlenül említette az Egyesült Államokat. Ahhoz ugyanis, hogy a kiotói megállapodás hatályba lépjen, 55 ország aláírására volt szükség, köztük az USA és Oroszországé is. A világ összes országa által 1990-ben kibocsátott széndioxid-mennyiség több, mint 45%-a ugyanis eme két ország nevéhez fűződik. A Clinton-kormány ígéretet tett, hogy 2012-ig a '90-es szint 7%-ával csökkenti a károsanyag-kibocsátást, a Bush-kabinet viszont néhány héttel hivatalba lépése után úgy döntött: kilép a kiotói protokollból.

A magyarázat roppant egyszerű. George W. Bush kampányát jelentős pénzösszegekkel támogatták a legnagyobb olajvállalatok, amelyek emellett erőteljes kampányt folytattak az országban a kiotói megállapodás ellen, azzal érvelve, hogy akkor mindenkinek "gyalog kell munkába mennie". Az unió jelenlegi környezetvédelmi biztosa, Margot Wallström válaszából kiderült: az unió nem fogja hagyni az USA kihátrálását, amelyet a nem uniós tagállam, Svájc is támogat. A svájci törvényhozás még a ratifikációt megelőzően tavaly olyan törvényt fogadott el, amely 2010-re előírja az alpesi ország gázkibocsátásának az 1990-es szinthez viszonyított 10%-os csökkentését, az eredetileg vállalt 8% helyett.
(Kőszegi Adrienn)