A labda művészei: Puskás Ferenc
2003/06/01 08:00
1048 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Puskás Ferenc, a kivételes lövőkészségű ballábas futballista 1927. április 2-án született Kispesten, ahol 1942-től a Kispesti Ac-ben futballozott, ahonnan 1949-ben került át az akkori Budapesti Honvédhez. Legnagyobb sikereit válogatottként érte el, csatárként meghatározó egyénisége volt az ötvenes évek legendás aranycsapatának.
Egy másik naggyal, di Stefanoval, Real mezben

Puskás 1945. augusztus 20-án az Ausztria elleni 5-2-es magyar győzelmet hozó találkozón mutatkozott be a válogatottban. A nemzeti tizenegyben, 1956. október 14-én (2-0) szintén az osztrákok ellen találkozón húzta magára utoljára a magyar címeres mezt, amikor akárcsak az első találkozón szintén szerzett egy gólt. Az Aranycsapat tagjaként érte el legnagyobb sikereit, 1952-ben vezetésével nyert olimpiai bajnoki címet a magyar válogatottunk a helsinki ötkarikás játékokon.

Részt vett az 1954-es svájci világbajnokságon is, ahol az akkor legesélyesebbnek tartott magyar válogatott döntőt játszott a Német Szövetségi Köztársasággal. A várakozás ellenére a Bernben rendezett találkozón csapatunk 3-2 arányban kikapott a németektől. Nyolcvannégyszeres válogatottsága alatt 83 gólt szerzett magyar színekben.
Rendkívül technikás, egyedülálló cselező készséggel rendelkező játékos volt. Az elmúlt évszázad mérkőzésén, az Anglia elleni 6-3-as összecsapáson legendássá vált visszahúzós csele után lőtt gólja szinte valamennyi, a futballról szóló dokumentumfilmben látható.

1956-ban, forradalom idején éppen külföldön turnézó Honvéd számos játékosa nem tért haza. Ekkor Puskás új, a világ számára még látványosabb karrierje vette kezdetét. 1957-ben ugyan előszerződést kötött a Wiener Sportclubbal, de végül a Real Madrid ajánlatát fogadta el. Tíz évet futballozott a világ legjobb csapatának számító Real Madridban, sőt az 1962-es világbajnokságon a spanyol válogatottban is játszott. Ontotta a gólokat, cseleivel elkápráztatta a nézőket, úgyhogy népszerűsége új hazájában sem volt kisebb, mint itthon - ott is becenevet kapott, így lett Puskás "Öcsi"-ből Canicetto Bum-Bum, azaz Dörgő Ágyú.
Pályafutásának befejezése után edzőként is sikeres volt a világ több országában; Görögországban, Chilében, Egyiptomban, Szaúd-Arábiában és Paraguayban dolgozott, kis és nagy csapatokkal egyaránt. 1993-ban rövid ideig a magyar válogatott szövetségi kapitánya is volt. Szakvezetőként legnagyobb sikerét a görög Panathinaikosszal érte el, mely irányításával bajnokságot nyert, és bejutott a BEK-döntőbe.

1997-ben a Nemzetközi Olimpiai Bizottság Olimpiai Érdemrenddel tüntette ki. 1997 elején Münchenben az "Évszázad Labdarúgó Gáláján" a labdarúgás történetével és statisztikájával foglalkozó német szervezet adatai alapján kitüntették, mert - a Kispest, a Bp. Honvéd és a Real Madrid színeiben - első osztályú bajnoki mérkőzéseken ő szerezte a legtöbb gólt a világon: 489-et.

1999-ben megkapta A magyar sport tiszteletbeli nagykövete címet. 2001-ben a Magyar Olimpiai Bizottság védnökségével a Nemzeti Sport által rendezett szavazáson a XX. század legjobb magyar férfi sportolójává választották. A ma is élő futball legenda idén volt 75 éves, többek között ebből az apropóból is róla nevezték el a Népstadiont, mely 2002 áprilisától Puskás Ferenc Stadion.