A Lélekbúvár válaszol. Az éjszakai "költözködések"
2003/02/03 08:00
608 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
A legtöbb kisgyermek időről időre megteszi, hogy éjszaka kellős közepén fogja cókmókját, takaróját, párnáját, és átmegy szülei ágyába. Mit tegyünk ilyenkor? Hagyjuk, vagy szóljunk rá, hogy menjen vissza a szobájába? Egyáltalán: miért teszi ezt? Ezen a héten egy apuka fordult hozzánk e problémával.

Kedves Lélekbúvár!

Kisebbik fiúnk (4 és fél éves) több reggelen is bebújik anyukája ágyába.
Hány éves korig teheti ezt "büntetlenül" és mit jelenthet?

Köszönöm, hogy meghallgatott.

W. Gábor

Kedves Gábor!

Ebben az életkorban a lefekvés és az éjszaka átalvása egy külön szobában a legtöbb gyermek számára még nehéz, sok szorongással járó feladat. Van, aki fél a sötéttől, és csak egy kislámpa fényénél érzi magát biztonságban. Mások felébrednek az éjszaka folyamán, fogják a kispárnájukat és szüleik biztonságos közelségét keresve, az ő ágyukban kötnek ki. Bár kétségtelen, hogy akár problémák is adódhatnak abból, ha a kicsik rászoknak arra, hogy nem a saját ágyukban töltik az éjszakát, én mégis alapvetően rugalmas, toleráns lennék ebben a kérdésben. A nappal már oly önállónak és érettnek látszó óvodás félálomban, sötétben, furcsa neszek és árnyak közt egyedül még olyan védtelennek érezheti magát, mint egy kis csecsemő, akinek, ha bármi baja volt, járt az anyai test melege, közelsége.
Úgy tűnik, Önök szerencsés helyzetben vannak, hiszen fiúk csak reggel jelenik meg a felnőttek ágyában egy kicsit feltankolni a mama közelségéből, így az éjszakájuk zavartalanul telhet. Szerencsések azért is, mert erre jut egy kis idő reggel; a mama még ágyban van, ráér, nem kell rohanni, hogy elérjék a buszt, el ne késsenek a munkából. Mindenkinek jót tesz, - gyereknek, felnőttnek egyaránt, - ha a napja egy kis lustálkodással, dögönyözéssel, beszélgetéssel kezdődik. Nincs tehát ebben semmi büntetendő. Abban az életkorban pedig, amikorra ezt a viselkedést kultúránk normái szerint már valóban helytelennek, "büntetendőnek" éreznénk, fia már biztosan nem fog a mama ágyába bújni. Lehet, hogy már egy puszit is csak vonakodva ad majd szüleinek, nehogy túlságosan kisbabásnak tűnjön.

Üdvözlettel,

Győrfi Anna