A Lélekbúvár válaszol: babaalvás
2004/06/08 08:00
551 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Mi a jobb az újszülött babának és szüleinek? Ha együtt alszanak vagy ha külön szobában? Mindkét vélemény mellett szólnak érvek és ellenérvek, e kérdésben nincs egyértelmű válasz. Hogyan vélekedik erről pszichológusunk: Győrfi Anna?

Kedves Anna!

Első babánkat várjuk júliusban.
Ön szerint mikortól ideális a babát külön szobában altatni?

Üdvözlettel,
Mariann


Kedves Mariann!

Gratulálok a babához! Az eddig csak elképzelt, vagy ultrahangképen nézegetett piciből nemsokára valódi, nyöszörgő-mocorgó csecsemő lesz, Önökből pedig igazi anyuka és apuka.
A terhesség hónapjaiban, de talán már előbb is, amikor még csak tervezgették a gyereket, sokat gondolkodtak azon, mi volna a leghelyesebb, legegészségesebb, az "ideális" gondozás-nevelés a kicsinek, milyen az igazán jó szülő. Ez természetes, hiszen nem tudunk mindenben szülői ösztöneinkre hallgatni, kénytelenek vagyunk emlékeinkre, mások tapasztalataira és szakemberekre, szakkönyvekre is hagyatkozni. És persze sok kéretlen, egymásnak többnyire ellentmondó jó tanácsot is meg kell hallgatnia minden fiatal szülőpárnak.

A "Hol altassuk az újszülöttet?" témában sógornők, anyósok és játszótéri "kolleginák" többnyire olyan érveket hoznak fel, miszerint A.) aludjunk egy szobában, hogy meghalljuk, ha valami baja van, hogy könnyebben magunk mellé vehessük és megszoptathassuk éjjel, hogy ne zavarja fel a testvért vagy a pihenésre vágyó apukát, stb. B.) Ne aludjunk együtt, mert akkor mi, felnőttek zavarjuk az ő nyugalmát, a kicsi nem tanulja meg, hogyan tudja egyedül is álomba ringatni magát, a szülők magánélete lehetetlenné válik, stb. Ezekben az érvekben mind van igazság, nehezen tudnék tehát a kérdésére egyértelmű választ adni, - és különben is, az is csak egy vélemény lenne a sok közül. Ennek ellenére szívesen megosztom Önnel saját tapasztalataimat.

Első gyermekünket kb. 6-8 hetes koráig magunkkal egy szobában, de külön ágyban altattuk, ezután külön szobában, de nyitott ajtók mellett. Ezt éreztük a legbiztonságosabbnak és legkényelmesebbnek is egyben. Második gyermekünk szintén a szülői hálóban aludt az első pár hónapban, de ekkor férjem a közös őrködés helyett már inkább az éjszakai nyugalmat választotta, így ő erre a néhány hétre a nappaliba költözött. (Volt olyan éjszaka is, hogy a csecsemő mellettem aludt,- talán két szoptatás között a fáradtságtól ottfelejtettem, - és azt sem éreztem tragédiának.) Kezdő szülőként eleinte mi is igyekeztünk azt szem előtt tartani, hogy "Mi volna a helyes és ideális?", később inkább a praktikusság és a kényelem szempontjai domináltak.

Néhány hónap után azonban minden bizonnyal Önök is rá fognak jönni, hogy semmilyen jó tanács vagy szakvélemény nem ér annyit gyermekgondozási ügyekben, mint a saját tapasztalataik. Meg fogják érezni, hogy Önöknek mi a kényelmes, a biztonságérzetet adó, mi az, amit a pici szeret, mi az, ami működik, és mi az, ami nem. A kezdeti tanácstalanság és feszült izgalom elmúlik, lassanként laza, rugalmas és magabiztos szülőkké válnak, és ez az, ami igazán "ideális" egy gyereknek.

A babázáshoz sok türelmet, kitartást, nyugalmat és még több örömöt kívánok!

Győrfi Anna

Kép:www.nd.edu