A megmérgezett város
2003/01/20 00:00
1611 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Az indiai Bhopal városát világszerte ismerik az emberek. Azonban nem különleges értékeivel vívta ki ismertségét, hanem egy sok ezer ember halálát okozó balesettel. Az Union Carbide nevű multinacionális cég vegyi üzeméből 1984-ben több mint negyven tonna mérgező gáz szabadult ki. A katasztrófának napjainkig tartó hatásai vannak. A balesetért senkit nem vontak felelősségre, a cég pedig a károkhoz képest nevetséges összeget ajánlott fel kártérítésként. Az újév elején az áldozatok hozzátartozói és a Greenpeace tiltakozó akciót tartott Hollandiában.

Több mint 18 éve történt a világ egyik legsúlyosabb mérgezéses balesete. 1984. december 2-án éjjel az Indiában található Bhopal városában lévő, rovar- és gyomirtó szereket és egyéb vegyi anyagokat előállító gyárból mérgező gáz szabadult ki. A rendkívül súlyos üzemi baleset még napjainkban is nagy viharokat kavar. Az újév elején a Greenpeace támogatásával az áldozatok hozzátartozóit tömörítő szervezetek sokadjára emelték fel hangjukat a katasztrófa körülményeinek tisztázása és a felelősök kézre kerítésének elmaradása miatt. A tiltakozó akciót a hollandiai Terneuzen-ben, a Dow Chemical legnagyobb európai telephelye mellett rendezték meg. A Dow Chem. a jogutódja a balesetért felelős Union Carbide nevű vállalatnak.

Az 1984. december 2-ára virradó hajnal igazi horrort hozott a városnak. Először kitört a pánik, a bhopali lakosok igyekeztek menekülni, a rémült tömegben egymást taposták halálra az emberek. Az öregek és a gyermekek összeestek, a mérgező gáztól kivörösödött és szúrt a szemük, aztán görcsös hányás tört rájuk, végül vagy iszonyú kínok között meghaltak, vagy megvakultak.

Azon az éjjelen több mint negyven tonna halálos metil-izocianát (MIC) gáz szivárgott ki az Union Carbide peszticideket (mérgező hatásoktól nem mentes növényvédő szerek) gyártó üzeméből. A biztonsági rendszer meghibásodása vagy lekapcsolódása miatt egy negyven négyzetkilométeres terület csaknem félmillió helybéli lakosa került érintkezésbe a sűrű metil-izocianát gázfelhővel.

A baleset bekövetkeztekor 8.000 ember rövid időn belül meghalt, napjainkig pedig további 20.000 ember halálát okozta a MIC gáz. Minimum 120.000 helybéli szenvedett maradandó károsodást. A legújabb vizsgálatok bebizonyították, hogy 18 év elteltével még mindig nagyon magas a méreg koncentrációja Bhopal környékén a talaj- és ivóvízben, a növényekben, az állatokban és az emberek szervezetében. Bebizonyították azt is, hogy a levegőbe kerülő MIC idegrendszeri, máj- és vesekárosodást okozott akkor, és szörnyű hatását még napjainkban is kifejti. Bhopalban és környékén nagyon sok gyermek születik örökletes betegségekkel, ez szintén a gáz hatása.

Sok peszticid maga is, a szintézisükhöz szükséges anyagok közül pedig egyesek mérgező hatásúak. A szerves foszforszármazékokon alapuló rovarölő szereket 1940 elején kísérletezték ki a náci Németország vegyifegyver-laboratóriumaiban, eredetileg harci gázként alkalmazták. A Dimefox nevű, a trópusi növénykultúrákban igen gyakran alkalmazott rovarölő szer igen hasonló molekulaszerkezettel rendelkezik, mint a Sarin nevű harci gáz. A szigorú nemzetközi tiltó egyezmények ellenére a peszticidgyártó vegyipar napjainkban a vegyi fegyverek terjedésének egyik fő oka. Ez amiatt lehetséges, hogy a gyártás utolsó előtti fázisában lévő szintézis-köztestermék az utolsó lépésben egyaránt szolgáltathat kémiailag egymáshoz igen közel álló peszticidet, vagy gyilkos harci gázt, attól függően, hogy milyen irányban vezetik tovább a kémiai reakciót. Így a peszticidgyárakban számos országban állítanak elő egyúttal vegyi fegyvert is.

A talaj és a vizek szennyeződésében is szerepet játszanak a növényvédő szerek. Akár szárazföldi, akár vízi ökoszisztémába kerülnek bele, képesek a cirkulációra, azaz részt vesznek a körforgásban. Amikor egy növénykultúrát peszticiddel kezelnek, a vegyszer jelentős része nem is éri el a kezelendő területet, hanem valamely, többé-kevésbé távol eső ökoszisztémákban rakódik le. Egy részük szublimál (légneművé válik) a légkörben, amelynek mozgása az olyan eldugott helyekre is eljuttatja, mint az Északi-sark vidéke. Szárazföldi környezetbe kerülve pedig beépül a földi vagy vízi biomasszába. A helyzet ezen a téren olyannyira súlyos, hogy az 1990-es évek közepére az Egyesült Államokban a mezőgazdasági területek kútjaiból vett minták közel 60 százaléka volt peszticidekkel szennyezett.

Az Union Carbide peszticidgyárában történt balesetnek sokáig semmilyen következménye nem volt a cégre és vezetőire nézve. Az akkori elnököt, Warren Anderson-t, aki ellen 1992-ben nemzetközi elfogatóparancsot adtak ki, azóta sem találják. A vegyipari multinacionális cég 1989-ben felajánlott 490 millió dollár kártérítést, ám az összeg az áldozatok kórházi kezelésének költségeit sem fedezte volna, így nem fogadta el az indiai kormány. Az ügyben azóta nem történt előrelépés.

A mostani tiltakozó akcióban az áldozatok nőrokonai, az anyák és nagyanyák képviselői hat, a mérgezésbe belehalt áldozat óriásira kinagyított fotójával próbálják felrázni a közvéleményt. A Greenpeace környezetvédőivel karöltve követelik a Dow Chemical-tól a felelősség vállalását, Bhopal környékének megtisztítását a mérgektől, és az eddig titokban tartott orvosi jelentések nyilvánosságra hozását. Továbbá követelik Warren Anderson egykori Union Carbide elnök kézre kerítését és helyi bíróság elé állítását. Távlati céljuk, hogy az óriási pénzzel és hatalommal rendelkező multinacionális cégeket hasonló esetben, akár a világ legszegényebb országában is felelősségre lehessen vonni.