A metró levegője
Varga Gábor
2007/12/01 08:00
477 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Nagyvárosok lakosai idejük mintegy 8 százalékát töltik átlagosan közlekedéssel. A közlekedési mikrokörnyezetekben a levegő szennyezettsége gyakran nagyobb, mint más belvárosi vagy városi háttérhelyeken. Közülük a metró különleges és kiemelt helyet foglal el zárt jellege, korlátozott szellőzése, sajátos emissziós forrásai és környezeti viszonyai, valamint az utasok nagy száma miatt.

Az metró levegőjében található aeroszol (gáznemű közeg, amely egyenletes elosztásban nem ülepedő részecskéket tartalmaz) kémiai elemzésével megállapították, hogy az aeroszol 42%-át vas alkotja, a korom, kalcium és szilícium tömegjáruléka egyenként 2,5% körüli, a kén 1,6%-kal járul hozzá a tömeghez, amelyet a réz, alumínium, mangán, kálium és magnézium elemek követnek egyenként mintegy 0,5% körüli tömegkoncentrációkkal. Az aeroszol részecskékben kimutattak olyan elemeket is, amelyek ugyan kis koncentrációban vannak jelen, de egészségügyi hatásuk miatt mégsem hanyagolhatók el. Ilyen például a króm és a nikkel. Az állomástérben lévő aeroszol részecskék nagyobbak, és nehezebbek a belvárosi aeroszolhoz viszonyítva. A aeroszol 72%-át durva részecskék alkotják, szemben a belvárosi aeroszollal, amelyre vonatkozó érték 59%.

Mindez azt jelenti, hogy az állomástérben különös, a külső aeroszol részecskéktől kémiai összetételben és méretben is eltérő részecskék vannak. A sajátosságok miatt, ennek az aeroszolnak a megszokottól eltérő környezeti és egészségügyi hatásai lehetnek. Az aeroszol részecskék akut és krónikus egészségkárosító hatást fejthetnek ki: asztmát, krónikus légúti megbetegedéseket (pl. légcsőgyulladást, tüdőhegesedést, krónikus légúti betegséget), daganatos légzőszervi betegségeket és koszorúér betegségeket okozhatnak. Az aeroszolra vonatkozó jelenlegi közegészségi szabályozás elsősorban az aeroszol tömeg, valamint az egyes policiklusos aromás szénhidrogének, a benzol és néhány fém koncentrációja alapján történik nemzetközileg is. Az aeroszol részecskékben található átmeneti fémek és néhány szerves vegyület, valamint a légköri nanorészecskék (korom) különleges közegészségügyi jelentőséggel bírnak.

A budapesti metró a világ legelső földalatti vasútjai közé tartozik. A Millenniumi Földalatti Vasutat (a kis földalattit, M1 metróvonalat) 1896-ban helyezték forgalomba (London és Chicago után harmadikként a világon), és 2002-től az UNESCO Világörökségi Listán szerepel az Andrássy út és történelmi környezete néven. Az M2 metróvonal 1970-től, míg az M3 metróvonal 1976-tól üzemel. A rendszer jelenlegi hossza 33 km, amelynek 84 százaléka alagútban helyezkedik el. A metróvonalakhoz 39 állomás és 1 csomóponti állomás tartozik. A földalatti vasúton elektromos szerelvények közlekednek 4:30 és mintegy 23:40 óra között előírt menetrend szerint 2 és 15 perc közötti járatsűrűséggel. A földalatti vasút a városi közlekedés fontos részét képezi; a közösségi utazások 22 százalékát bonyolítja, ami munkanapokon körülbelül 1 millió utazást jelent. Egy átlagos utazás 8-10 percig tart a metróban.