Aki a könyvet szereti...
2004/05/07 08:00
924 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Hermann János negyven éve könyvkötő. Rutinjának, szakértelmének és szakma iránti elhivatottságának köszönheti, hogy az általa bekötött könyvek, sokszor már-már igazi műalkotásnak tűnnek, elismerést, és biztos megélhetést szerezve ezzel az ügyes kezű mesterembernek.

Ötödikes koromtól, politechnikát kellett tanulnom. Dolgoztunk papírral, fával, fémmel. A fémet egy idő után megutáltam, és az asztalosság sem nagyon tetszett. Érdekelt még a kertészkedés, de itt Budapesten, a városban föld nélkül, kicsit problematikusnak tűnt a dolog. Maradt a papír és a könyvkötés. Apámnak volt egy ismerőse, aki a szakmában dolgozott, bementem hozzá a műhelybe, néztem, mit csinál, és megtetszett. Azóta is ezzel foglalkozom. A könyvkötő szakmának sok ága van: van a tömegkönyvgyártás, van az úgynevezett szortiment, azaz az egyedi munka, vannak díszmunkák, például albumok, oklevéltartók stb. készítése. Létezik olyan is, hogy könyvrestaurálás. Az olyan képzést igényel, amihez könyvkötői alapképzés szükséges.

Úgy tudom, a Széchenyi Könyvtárnak van könyvrestaurátor műhelye: ők képezik többek között azokat, akik könyvrestaurátorként akarnak dolgozni. Én szortiment kötéssel és díszmunkákkal foglalkozom. Illetve, ez attól is függ, hogy mit rendel a megrendelő. Általában folyóiratkötésre, könyvkötésre és oklevéltartó készítésre van szükség. A kép csak illusztráció Hadd ejtsek szót a munkafolyamatokról is: ha valaki behoz mondjuk egy szótárt, akkor azt szét kell szedni, ki kell javítani, fel kell fűzni (a fűzésnél is többféle eljárás van), utána rögzíteni kell, le kell vágni, gömbölyíteni, táblát készíteni hozzá, amire rá kell tenni a szöveget. Ha ezzel mind kész vagyunk, akkor a könyv úgy néz ki, mint mondjuk egy ember, aki felvesz egy szép öltönyt, de vagy a nyakkendő, vagy a cipő hiányzik.

Ugyanis ezután következik a szakma legszebb és egyik legnehezebb része: az aranyozás. Aranyszínű motívumok, betűk, szövegek rátétele a borítóra. A kézi aranyozáshoz sok gyakorlás szükséges. Ez a cég húsz éves, én negyven éve vagyok a szakmában, úgyhogy sok minden átment a kezemen és állíthatom, hogy ez a tevékenység nagy kitartást igényel. Mindenképpen olyan fiataloknak ajánlom ezt a szakmát, akiknek jó kézügyességük van, lelkük van ahhoz, amit csinálnak, és szeretik a könyvet. Fontos még az anyagismeret is, tehát ha valaki ez iránt a szakma iránt érdeklődik, az ne sajnálja az időt a különböző anyagok megismerésére. Nem mindegy, hogy mit milyen anyagból készítünk. Van kartonkötés, félkemény kötés, keménykötés, ezen belül félvászon, egészvászon. A borítók elkészítésénél bizony többféle anyag is alkalmazható, például: selyem, bársony, plüss vagybőr.

Mint már említettem régóta űzöm ezt a szakmát és még mindig tanulom. Azoknak a fiataloknak, akik szortimentesek akarnak lenni, azt ajánlom, menjenek el először könyvtári kötészetbe dolgozni, ott tanulják meg igazán, hogyan lehet egyedi munkát tömegben csinálni. Ha valaki iparos akar lenni, akkor ez nagyon fontos. Sok olyan apró fogás van, amiben jó, ha az ember rutinra tesz szert.