Ánizs (Pimpinella anisum)
2003/01/23 08:00
706 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Igen régi kultúrnövényünk. Vad állományait nem ismerjük, valószínűleg ázsiai eredetű.

anizs Ez a finoman molyhos, aromás illatú egyéves növény 10-50 cm magasra nő meg, szára barázdált, felül elágazó. Alsó levelei vese alakúak, a középtájiak szárnyasak, 3-5 levélkével, a legfelsők szálasan hasogatottak. Összetett ernyőben álló, apró fehér virágai nyáron és ősszel nyílnak. Termése 3-5 mm hosszú, tojásdad vagy enyhén körte alakú, szürkésbarna.

Felhasznált részek

Termése (Anisi fructus) és illóolaja (Aetheroleum anisi).

Hatásai

Magjai köptető (expectorans), hurutoldó/váladékoldó, görcsoldó (antispasmodicus), tejelválasztást fokozó (laktagóg) és szélhajtó (karminatív) hatásúak. Az illóolaj a felsoroltak mellett antibakteriális és antifungális hatásokkal is rendelkezik.

Alkalmazásai

A népi gyógyászatban leggyakrabban a csecsemők és kisgyermekek (de felnőttek is) gyomor és bélgörcsök megszüntetésére isszák az ánizsmagokból készült gyógyteát. Gyári készítmények formájában köhögéssel járó légúti bántalmak és húgyúti fertőzések kezelésére, valamint felpuffadással járó emésztési zavarok és görcsös székrekedés (chronicus obstipatio) megszüntetésére ajánlják.

Figyelmeztetés

Ritkán allergiás reakciók fordulhatnak elő. Az illóolaj alkalmazása csecsemők, kisgyermekek és várandósok számára nem javasolt.

Vissza