Arany színű majomcsoda
2003/05/29 00:00
783 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Dél-Amerika számos különleges állatfaja között van egy fajtársai között is kivételnek számító faj, az arany oroszlánmajom. Tetszetős külseje és barátságos természete miatt nagyon közkedvelt állatnak számít, így az illegális állatkereskedelem egyik célpontja. Kritikus helyzetük az erdőirtás szimbólumává vált, megmentésükre az 1960-as évektől tesznek erőfeszítéseket.

Az arany oroszlánmajmok testhossza 20-25 centiméter, ehhez jön még 32-37 centiméteres farok. Testtömegük kétszer akkora, mint a többi oroszlánmajomé, 400-800 gramm körül mozog. Arca általában csupasz és barnás hússzínű, nagy fülének széleit barnás szőr fedi. A pofán és a fej közepe felé a hegyes szögben hajló homlokon rövid sárgásbarna szőre van. Keze és lába belül szintén sárgásbarna, az utóbbi viszonylag sok sárgával keveredik. A fejtetőn lévő hosszú szőrzet kétoldalt sörényszerűen hullik alá, amelyet veszély esetén úgy fel tud borzolni, hogy tényleg oroszlánra emlékeztet a kinézete. Egyébként az egész állat alapszíne vöröses-sárga és élénk aranyfényben csillog.

Az állat kezén található ujjak és karmok meglehetősen hosszúak és vékonyak, azt a célt szolgálják, hogy a fakéregben és repedésekben megbúvó rovarokhoz könnyen hozzájussanak. Étrendjét nagy részét - körülbelül négyötödét - azonban inkább gyümölcsök teszik ki, némi mézgával és nektárral kiegészítve. Nappal táplálkozik, éjjel alszik a buja növényzetbe vagy egy faodúba visszahúzódva. Kisebb 4-11 fős csoportokban él, amelyekben csak egy hím-nőstény pár képes szaporodni. A domináns pár nem nyomja el a többiek nemi aktivitását, ám azok csak akkor tudnak szaporodni, ha saját családot alakítanak maguknak. Általában két kölyköt hoznak a világra.

Élőhelyük kizárólag Dél-Amerika keleti partvidékére korlátozódik, azon belül is a déli szélesség 22. és 23. fokának környékére. Számuk nagy mértékű fogyatkozásának az élőhelyéül szolgáló erdők kiirtása mellett, az illegális álatkereskedelem az oka. Tetszetős külseje és barátságos természete miatt nagyon közkedvelt állatnak számít. Annak ellenére, hogy könnyen szaporodik fogságban sorsuk meglehetősen bizonytalan. Az 1980-as évek során több száz fogságban szaporított példányt telepítettek vissza Brazília délkeleti részébe, a populáció azonban így sem tekinthető stabilnak, a mai napig fokozottan veszélyeztetett.