Articsóka (Cynara scolymus)
2003/01/23 08:00
583 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Olaszparúj - ahogy a bölcs öregek nevezik ezt az évelő növényt, ami a Földközi-tenger környékéről származik.

articsoka A 1,5-2 méter magasra is megnövő, elágazó szárú articsóka a vetés évében rendszerint szárnyasan tagolt, húsos nyelű, ezüstös fonákú tőleveleket növeszt, miknek elágazásainál találhatók a sokszor 10 cm-es átmérőjű fészekvirágzatok. A fészekpikkelyek vastagok, húsosak, a virágok színe lila.

Az árticsóka értékes zöldség-, dísz-, és gyógynövény. Még fel nem nyílt virágzatkezdeményei és levelei ehetők, akár salátának elkészítve, akár citromos vízben puhára főzve és valamilyen mártással leöntve. Az árticsókát zöldségnövényként főként Franciaországban és Spanyolországban termesztik nagy mennyiségben. Színe élénk, virágzatának formája szép, dekoratív levelei miatt dísznövényként is jelentős. Ma már gyógynövényként is egyre nagyobb népszerűségnek örvend. Termesztése hazánkban is megoldható, de sok odafigyelést és gondoskodást igényel.

Hatásai

Fokozza az epe termelését, az epeutak összehúzódását és a májsejtek regenerálódását. Elősegíti a vér zsírtartalmának csökkenését, vizelethajtó, sóürítést fokozó és antibiotikus.

Alkalmazásai

Mi, magyarok csak mostanában kezdjük felismerni gyógyító hatásait, de az olaszok már régóta használják levelét, szárát és a gyökerét. Szerintük a levelek nyersen vagy forrázatként elkészítve vizelethajtó hatásúak, de reuma és köszvényes fájdalmak enyhítésére is alkalmas. A reszelt vagy aprított gyökerekből reuma kezelésére készítenek pakolást.

Ajánlott napi adagja

6-9 gramm levél, ill. ezzel egyenértékű kivonat.

Figyelmeztetés

Az árticsókalevél-kivonatok és készítmények káros mellékhatást nem idéznek elő, azonban néhány esetben (heveny epeúti bántalmak, heveny májgyulladás és veseelégtelenség) nem ajánlják alkalmazásukat.

Vissza