Aszalt csemegék minden mennyiségben
2014/08/18 08:00
588 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Szilva, barack, alma, körte, és különböző gyógynövények. Mindezek nemcsak frissen érett állapotunkban hordozzák a szervezet számára szükséges vitaminokat, de aszalva is megőrzik mindazt, amiért fontos fogyasztani őket. A gyümölcstartósítás legjelentősebb és legősibb eljárása valaha a Szent István napi ünnepségek egyik fontos eseménye volt.

Aszalt gyümölcsök Tartósítás nyár végén

Az olcsó répacukor megjelenéséig a gyümölcstartósítás legjelentősebb eljárásának számított a parasztháztartásban a kert terményeinek tartósítása a napfény erejének segítségével. Az aszalás folyamatának megkezdése egybe esett a Szent István napi ünnepséggel, amikor örömtüzet gyújtottak, amely egyben azt is jelentette, hogy megérett az alma és a körte, s beköszöntött az aszalási munkálatok ideje. A kis mennyiségű aszalásra szánt terményeket alacsony peremű kerek kosárban vagy vesszőből, nádból készült aszalócserénybe tették, s a folyamatot rábízták a természetre, pontosabban a nap erejére.

De aszaltak sütőkemencében is, vagy egyszerűen csak annak a hamujába szórták az almát és körtét így tartósítva azt télire. A füstkonyhában történő aszalás a múlt század végén volt jellemző az Őrségben. Ahol nagy mennyiségben kerültek aszalásra a különböző gyümölcsök, ott aszalókemencét vagy földbe vájt aszalót építettek. A földbe vájt építmények szájába rakott tűznek csak mérsékelet melege jutott el egy alagútrendszeren át az aszalótérbe, így szárítva a csernyére helyezett gyümölcsöt. A tüzeléses aszalás állandó figyelmet és felügyelet kívánt, ezért ez ugyanolyan elfoglaltságnak számított, mint például a fonóban végzett tevékenységek.

Mindent szárítottak

Hazánkban a 16. és 17. században az aszalás és az ezzel járó munkafolyamatok különböző jobbágyszolgáltatások voltak. Jelentős kereskedelmi forgalom zajlott Lengyelországgal és Németországgal. Ezzel szemben a 20. század elején a Monarchia távolsági kereskedelméből hiányoztak az aszalt gyümölcsök. Pedig a magyar paraszti táplálkozás utolsó száz évében kiemelt jelentőséggel bírtak a szárított élelmiszerek, a gyümölcsök mellett a szárított zöldségekből készült ételek egyaránt. A gombát például levegőn szárítva tartósították, a böjti és ünnepi ételek alkalmával számtalan formában fogyasztották.

Tápanyagok

A mai fagyasztók, hűtőszekrények és modern aszalóberendezések korában az aszalás során továbbra is az a cél, hogy minél több értékes tápanyag maradjon az aszalványban, éppen ezért pl. a napkollektoros aszaló nem ad le kemencehőt, az aszalás ideje elnyúlik, így biztosítva a  gyümölcsök vitaminokban gazdag tartosítást. Jóformán mindenféle gyümölcs alkalmas az aszalásra, a legédesebb és a legkevesebb lével, de rostban gazdag fajták esetében érhető el leginkább, hogy a legfinomabb aszalt gyümölcs készülhessen belőle.

A szilva például kb. harminc óra alatt aszalódik meg, míg az alma az eredeti tömegének mintegy 12-18 százalékára zsugorodik össze az aszalás folyamat során. A körtét érdemes 1 százalékos sós vízben meggőzölni az aszalás előtt, hogy megőrízve annak, zamatát cukor és egyéb tartósítószer nélkül fogyaszthassuk nassolnivalónak vagy édességként.