Az alpesi gőte
2003/10/21 00:00
1674 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Világszerte tapasztalható, aggasztó jelenség a kétéltűek számának csökkenése. Magyarországon a legnagyobb veszély a nálunk egyébként is ritka alpesi gőtét fenyegeti. A foltszerűen előforduló alpesi gőtéket a vegyszeres környezetszennyezésen kívül élőhelyeik eltűnése veszélyezteti leginkább.

A kétéltűek a törzsfejlődés során először alkalmazkodtak a szárazföldi életformához, egyedfejlődésük kezdeti szakasza azonban még mindig a vízhez kötődik. Petéből kikelő lárváik különféle állóvizekben fejlődnek és kopoltyúval lélegeznek. Az utóbbi évtizedekben világszerte megfigyelhető a kétéltűek állományának fokozatos csökkenése, amely egyértelműen a környezeti ártalmaknak - vegyszerek, felmelegedés, ózonlyuk, stb… - tudható be. A világon több mint 4000 kétéltű faj él, nagy többségük a trópusokon. Magyarországon három rendjük közül, kettő képviselteti magát. A lábatlan kétéltűek csak a forró égöv alatt fordulnak elő, de a békák és a farkos kétéltűek (gőték és szalamandrák) jónéhány faja megél nálunk.

Hazánk egyik legritkább és legértékesebb kétéltűje egy gőtefaj, nevezetesen az alpesi gőte. Fajtársaival ellentétben a magasabb fekvésű helyeket kedveli. Csak az Északi-középhegységből - Mátra, Bükk, Zemplén - ismeretes, illetve még a Bakonyban és az Őrség egyes pontjain találták meg. Mindenhol a hűvösebb, rejtett és időszakos állóvizeket keresi.

Az alpesi gőte egyik legszebb színezetű gőtefajunk. Egyébként kis barátunk közepes tesméretű, a hím általában 8, a nőstény 12 centiméter hosszú. Kissé zömök testalkatú, amihez képest meglehtősen széles feje van. A nőstény és a hím nem csupán a testméretükben különböznek egymástól. A nőstény színe kékesszürke és barnászölddel márványozott, hasa narancs vagy világosabb sárga. A hím alapszíne hasonló ehhez, de teste oldalán sárgásfehér alapon fekete foltokkal tarkított szegély húzódik, ami a hasi oldal határán azúrkék csíkkal szegélyezett. A nászidőszakban a has egyszínű tűzpiros. Ilyenkor 1-2 milliméteres tarajt is növesztenek a hímek, ami a nász végén visszahúzódik.

Általában csak 600 méter feletti magasságokban fordul elő. Az ősz beköszöntével szeptember vége felé telelni vonul, fagymentes helyet - üregeket, vastag avart - választ magának. Március végén bújik elő rejtekhelyéről és azonnal párzóhelyére vonul. A szaporodás vízben történik, a hím a fenékre rakja az ondótokokat, amiket a nőstény magába szippant, majd testükben termékenyítik meg a petéket. Ezután nem sokkal lerakja petéit, melyeket kövekre vagy vízinövényekre tapaszt. A lárvák 12-15 nap alatt kelnek ki, ekkor még az egy centiméteres nagyságot sem érik le. A nyár végére alakulnak át, de az sem ritka, hogy lárvaállapotban vészelik át a telet. Akárcsak a többi gőtefaj, ragadozó állat. Tápláléka elsősorban vízi rovarokból, lárvákból, csigákból és pókokból áll. Lárvakorukban alsóbbrendű rákokkal és szúnyoglárvákkal táplálkoznak.

Hazánkban csak foltszerűen fordul elő, tőlünk keletebbre nem él meg, már ezért is komoly védelmet érdemel. Azonban számos veszélyeztető tényező is fenyegeti őket. Általános probléma, hogy a még megmaradt szaporodóhelyeik kis kiterjedésűek és időszakosak, sokszor hamarabb kiszáradnak, mint ahogy a lárvák kialakulnának. Magyarországon minden gőtefaj védett, az alpesi gőte természetvédelmi értéke 50 ezer forint.