Az ipar már nem, a közlekedés egyre inkább
2004/07/09 00:00
641 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A légszennyezés egyik nagy alkotó elemének - kén-dioxid - mennyisége az elmúlt években a nehézipar leépülésével párhuzamosan csökkent, ami örömteli esemény. De ünneplésre nincs ok, mivel a levegő nitrogén-oxid tartalma növekedett, ami azt jelenti, hogy az ipar után a közlekedés vált a fő szennyező-forrássá. Ez pedig a különféle légúti megbetegedések növekedését vonta maga után.

Hazánkban évek óta emelkedő tendenciát mutat az asztmások és más légúti rendellenességben szenvedő betegek száma. Ennek okát többek között a légszennyezés alakulásában látják a szakemberek. A környezet-egészségügyi felmérések az emberek egészségének megóvását és a levegő minőségének megóvását szolgálják. Az egészségügyi határértékekhez közeli vagy azt meghaladó terhelés esetén ennek alapján különféle korlátozásokat, ami az autók részleges kitiltását, egyes üzemek leállítása stb. jelenti, léptethetnek életbe - olvasható a Magyar Hírlapban megjelent írásban.

Az elmúlt években a nehézipar leépülésével és a hőerőművek átalakításával a korábban kiugróan magas kén-dioxid-értékek csökkentek. A nitrogén-dioxid-kibocsátásban viszont ellenkező tendencia tapasztalható, a porterhelés országos átlagban stagnál. Az adatok azt bizonyítják, hogy ma már nem az ipar, hanem a közúti közlekedés az elsőszámú szennyezőforrás.

A levegő szennyezésének ügyét igencsak a szívén viselő Lélegzet (www.lelegzet.hu) internetes havilapban olvasható információk szerint a hatvanas évektől kezdtek a környezetvédelmi előírások a gépjárműmotorok fejlesztésében is szemponttá válni. Kaliforniában azonosították először a légkörben a fotokémiai füstködöt (szmogot), melynek létrejöttében a gépjárművek kipufogógáz alkotói játsszák a meghatározó szerepet. A további vizsgálatok feltárták a kipufogógáz emberi szervezetre káros részeit; ezek sorában olyanokat is találtak, melyekről addig tudomásunk sem volt. Ez késztette arra a törvényalkotókat, hogy a belsőégésű motorokkal szemben támasztott követelményrendszer első elemévé tegyék a környezetvédelmi előírásokat.

A legnagyobb ellenség sokáig az ólom volt, amelyet káros és jól dokumentált egészségügyi hatása miatt az ólmozott benzint világszerte fokozatosan vonják ki a forgalomból. Magyarországon 1999. április 1-jén történt meg az ólmozott benzin teljes kivonása a kereskedelmi forgalomból, ami jelentősen javította városaink levegőminőségét. Budapest belvárosában például az ólom légköri koncentrációja rövid idő alatt a harmadára-negyedére csökkent, míg a Várhegy alatti alagútban már néhány hónap után egy nagyságrendet tett ki a csökkenés. Az ólom kopogásgátló és kenőanyagként volt jelen a benzinben.

A mérgező nehézfém eltűnt ugyan, ám maradt helyette épp elég olyan anyag a kipufogógázban, aminek egészségünk látja kárát. A teljesség igénye nélkül továbbra is szívhatjuk a dízelüzemű autókból származó kormot, valamint a benzines autókból származó nitrogén-oxidokat, aromás szén-hidrogéneket és szén-monoxidot. Az imént említett anyagok egytől-egyig mérhető mennyiségben, a nagyvárosokban sokszor az egészségügyi határértékhez közel vannak jelen a levegőben.

A mérésnek több változata lehetséges, egyrészt automata és mobil mérőállomásokkal, illetve különböző növények vizsgálatával. A mérőállomások csak telepítésük helyszínének légszennyezési adatait képesek rögzíteni. A teljes terület levegő minőségének alakulásáról a biomonitoringból, azaz különféle növények állapotának változásaiból következtethetnek. Öt kelet-magyarországi városban (Békéscsabán, Debrecenben, Miskolcon, Nyíregyházán, Szegeden) tavaly óta az ózonterhelést egy erre érzékeny dohánynövény telepítésével és megfigyelésével mérik. A szálló por károsanyag- (nehézfém- és szénhidrogén-) tartalmát pedig az út menti fák leveleinek kémiai analízisével állapítják meg. A légszennyezettség mértékének ismerete létfontosságú: e nélkül aligha lehet megakadályozni a környezeti eredetű légúti megbetegedések terjedését.