Az ókori utazás – Hellasz és Róma
2014/09/16 11:51
1358 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.

Az utazás ókori funkciói nem különböztek a maiaktól, noha a társadalmi berendezkedésből adódóan a lakosságnak jóval kisebb hányada vehetett ebben részt. A domináns cél a kereskedelem, zarándoklat, a hadsereg mozgósítása és az állami ellenőrzés éppúgy lehet, legfeljebb országonként eltérő hangsúllyal. A második részben a görögök és a rómaiak ókori utazási szokásait tekintjük át.

450px-PazyrikHorseman

Hellasz

A görögök utazáshoz, útépítéshez kapcsolódó ismereteinek jelentős része föníciai előzményekre vezethető vissza. A hajózás a távolsági személy- és áruszállításokban, a kereskedelemben játszott jelentős szerepet.

800px-Greek_Bireme_500BC

A görög mondák azonban gyakran tartalmaznak utalást a hősök kocsihajtó versenyen elért kiváló teljesítményére is. E tényből arra lehet következtetni, hogy ezekhez a versenyekhez használható utakkal rendelkeztek, s ezek az utak és kocsik nem csupán egy kisebb közösség versengésére, hanem a népesség nagyobb része számára utazásra is rendelkezésre álltak. A görögök elsősorban az istenek szentélyeihez, templomaihoz, szent ligeteihez építettek utakat, emellett azonban számos kereskedelmi út is rendelkezésre állt a tengerparti kikötőkből a városokba igyekvő kereskedők számára. A görög utazók számára a legnagyobb kellemetlenség abból adódott, hogy útjaik speciális technikával készültek. A kocsikerekek részére pontos útpályát készítettek, ezek a sziklás altalajba vágott nyomcsatornák a mai sínpályák ősei lehetnek. Az utak szélessége azonban nem mindig tette lehetővé, hogy két kocsi számára készítsenek ilyen nyomcsatornát, ezért bizonyos távolságokra kitérőket kellett építeni, és itt várták meg a másik kocsi elhaladását. Ezek a kitérők olyan gócpontok voltak, ahol vendégfogadók is működtek, itt pihenhették ki az utazók fáradalmaikat. Az egymással szembejövő kocsik közötti viszálykodás egy mitológiai alapú drámában is központi szerepet kapott, hiszen Laiosz királyt, az apját nem ismerő fia, Oidipus egy ilyen vita folyamán ölte meg.

A görög utazók, számunkra szokatlan módon, olykor azt érezhették, hogy sírkerten haladnak át, hiszen Hellaszban szokás volt, hogy a lakosság a szent, a templomokba vezető utak mellé temetkezett. Hitük szerint tudniillik ezeket az utakat nem csupán az emberek, hanem az istenek is használták, így védelmet, oltalmat nyújthattak az elhunytak számára is. Ezeket a sírhelyeket az államtól lehetett megvenni, és az állam által engedélyezett formájú, elhelyezésű síremlékek épülhettek csak meg. Ezeket ráccsal, kerítéssel választották el magától az úttól, de az utazók nem a csupasz, kopár felületet látták, hanem a virágokkal, díszfákkal beültetett falban gyönyörködhettek.

C+B-Geography-Map1-StrabosMap Ókori térkép

Az utazók, a kereskedők egyik kedvelt célpontja Athén volt. Ezt a központi szerepet jól kifejezte a város úthálózata, hiszen a városközpontból Hellasz minden vidékére széles utak vezettek, valamint nyilvántartották a jelentősebb városok és Athén távolságát is.

Római Birodalom

A Birodalom létrejöttével a Földközi-tengeren történő áru- és személyszállítás szerepe mind volumenében, mind jelentőségében megnőtt. A szárazföldi közlekedés lassabb volt ugyan, és kisebb mennyiségű áru mozgatására volt alkalmas, de a Birodalom minden területének megközelítése lehetetlen volt vízi úton.

A rómaiak útépítését kezdetben és elsősorban a hadicélok határozták meg, maguk a katonák, a légiók is részt vettek ezek építésében illetve karbantartásában. Olykor fel is lázadtak a számukra megalázó munka ellen.

450px-Via_appia

Az ókori útépítés igazi mestereinek a rómaiakat tartották, a császárság korában már 80000 kilométer kiváló minőségű út állt az utasok rendelkezésére. E tény jelentőségét nem csupán a történelem, hanem a nyelvészet is bizonyítja, hiszen a latin stratum, kövezett utat jelentő szóból származik a mai modern nyelvekben használt sztráda, a street és a Strasse kifejezés is.

A rómaiak számára adott utazási feltételeket törvények szabályozták, így léteztek hadi utak, és a közönséges, hadiaknál keskenyebb, civilek számára készültek is.
Habár nem a civil utazókra gondolt Julius Caesar akkor, amikor elrendelte a birodalom útjainak felmérését (35 év alatt készültek el a munkával), a térképeket mindenki számára hozzáférhetővé tették a Pantheonban. Ezek a térképek nem csak magukat az utakat jelölték, hanem feltüntették a távolságokat, a pihenőket és vendégfogadókat is. A történeti források tanúsága szerint a II. századtól ezek a térképek a római polgárok széles rétegei számára jelentettek biztos tájékozódási lehetőséget.

Az úthálózat építésével párhuzamosan alakították ki a postaszolgálatot is, ezt azonban (elvileg) csak az államérdek szolgálatában lehetett használni.

További érdekes oldalak:

Farkas Judit cikke