Az ózonlyuk bűnei
2006/03/05 00:00
902 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Bolygónk 1,5 milliárd éves történetében a kutatóknak eddig öt nagy kihalási hullámot sikerült felfedezniük. Úgy néz ki a hatodik éppen napjainkban zajlik. A környezetszennyezés hatására fajok százai tűnnek el évente a Föld színéről. Holland tudósok szerint az ózonlyuk miatt 250 millió évvel ezelőtt már volt egy tömeges pusztulás, az ultraibolya sugárzás számos fajnál szaporodási rendellenességet okozó génmutációt idézett elő.

Az evolúció természetes velejárója, hogy egyes növény- vagy állatfajok eltűnnek olykor a Föld színéről, vannak sikeres és sikertelen létformák. A természetes kihalásnak évente egy, maximum tíz fajt kellene érintenie, napjainkban ez az arány azonban a százszorosára nőtt, azaz évi ezer faj pusztul ki. Ezt már nyugodtan nevezhetjük a fajok tömeges pusztulásának. A jelenség nem egyedi, a Föld története során több alkalommal lejátszódott. Viszont eddig soha nem az emberi tevékenység okozta. A környezet elszennyezése olyan folyamatokat indít be, amelyet az ember nem képes kontrollálni, ékes példűája ennek az ózonlyuk, ami már kaszált egy nagyot az élőlények között 250 millió évvel ezelőtt.

Akkoriban a Szibériában található vulkánok sorozatos kitörése folytán a levegőbe kerülő nagy mennyiségű klórgáz és brómgőz idézte elő az ózonpajzs vészes elvékonyodását. Holland kutatók olyan grönlandi jégmintákat elemeztek, melyekben 250 millió éves spóramaradványokat találtak. Azt tapasztalták, hogy a spórák mindegyike fejlődésük egy bizonyos fázisában megállt, ami a szaporodási képesség elvesztésével járt együtt. Arra a következtetésre jutottak, hogy a Napból származó ultraibolya sugárzás okozta a fejlődési rendellenességet.

A Földön talált kövületeket tanulmányozó őslénykutatók öt, korábbi tömeges kipusztulással járó időszakot mutattak ki az evolúció 1,5 milliárd éves történetében. Ezek közül a legutóbbi mintegy 65 millió évvel ezelőtt következett be, amikor a krétakor végén a dinoszauruszok eltűntek. Nem lehet tudni, hogy a jelenleg zajló kihalási hullámban milyen fajok fognak eltűnni, de valószínűsíthető, hogy a kétéltűek sínylik meg ezt a leginkább. A kétéltűek többsége nehezen viseli a hőmérséklet nagy fokú ingadozását, ami a globális klímaváltozás korában könnyen előfordulhat olyan területeken is, ahol eddig változatlan volt a klíma. Mindemellett az elvékonyodott ózonpajzson átszűrődő káros sugárzások sokukat képtelenné teszi a szaporodásra. Ugyanilyen szörnyű hatással van az ózonlyuk a tengeri tápláléklánc alapját képező planktonra.

Az ózonlyukat a légkör elszennyezésének köszönhetjük. A légkör felső rétegében egy vékony ózonréteg található, ami megszűri a világűrből érkező, a Nap által kibocsátott, ibolyántúli (UV-B) sugárzást, ami túlzott mértékben minden élőlény egészségére veszélyes. A tudósok az 1970-es években észlelték először, hogy a légkör ózonrétege vékonyodik. Elkezdték vizsgálni, mi lehet az oka ennek, és hamar rájöttek, hogy a jelenség összefüggésbe hozható az ember gyártotta kémiai anyagokkal.

A hűtőberendezésekhez, kozmetikai és háztartási spray-k hajtógázához, neoncsövekhez használt gázokról van szó. Ezek különféle klór és brómvegyületek, amelyek a levegőbe, majd onnan a sztratoszférába jutva megbontják az ózonmolekulákat. A tavasszal felerősödő napsugárzás hatására a sarkvidék feletti jeges felhőkben található a jégszemcsékhez tapadó klór- és brómvegyületek és az ózon reakcióba lépnek egymással, ezzel elpusztítva azt. A jelenség minden évben körülbelül négy hónapig tart.

A holland kutatók szerint a grönlandi jégben talált spórák szaporodási képességének hiányát a spóraképződésért felelős gének károsodásával magyarázható. Az ózonpajzs gyengülésével erősödő erős ultraibolya sugárzás hatására az idők folyamán számos génmutáció, génhiba halmozódott fel az egyes fajoknál, amely végül a szárazföldi ökoszisztémák összeomlásához vezetett. A kihalási hullám a perm és a triász időszakok határán körülbelül 20 millió évig tartott. Az élővilág eddigi legnagyobb katasztrófája volt, amely során a tízmillió növény- és állatfaj 75-90 százaléka pusztult el.