Az utak sója
2003/01/27 00:00
1025 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A kemény fagyokkal és a sok hóval beköszöntött az utak sózásának az időszaka is. Egy nap alatt országszerte több ezer köbméter nátrium-klorid került az utakra, ez pedig legalább annyit árt, mint használ. A sózás tönkreteszi az út menti növényeket és rongálja az utakat, hidakat, közműveket. Használata ellen régóta küzdenek a környezetvédők, annyit már elértek, hogy természetvédelmi területeken már csak homokot szórnak le.

December közepén és január elején régen nem látott hó mennyiség hullott az országra. A havazás természetesen fagyokkal is jár, a lefagyott utakon és járdákon sok veszély leselkedik a közlekedőkre. Ilyenkor sok a csonttöréses beteget látnak el a kórházakban. A balesetveszélyt hazánkban legtöbbször - bár léteznek természetkímélőbb megoldások is - a környezetre ártalmas sóval igyekeznek elhárítani.

A sót jégmentesítésre használják, ami mínusz 5 Celsius fokig jól működik, viszont ennél hidegebb időben már semmit sem ér. A só és homok keveréke, valamivel többet ér a csúszás ellen, minthogy mínusz 7 fok a határérték. Ezt az eljárást alkalmazzák például Hajdú-Bihar megyében. A harmadik elterjedt csúszásmentesítő a homok, ami sík terepen tökéletesen megfelel a követelményeknek. A sót inkább hegyes vidékeken alkalmazzák, mivel az ilyen helyeken a megolvadt hó és jég képes elfolyni, különben egy idő után visszafagyna.

A közlekedés szempontjából hasznos nátrium-klorid, az út menti növényekre közel sincs jó hatással, tönkreteszi a bokrokat, fákat. Ugyanis a sóban lévő kloridion, felszívódik a gyökérzeten keresztül és felhalmozódik a növény szöveteiben. A budapesti Andrássy utat szegélyező fák leveleiben a Levegő Munkacsoport munkatársai a természetes kloridion tartalom 8-10-szeresét mérték. Ez a többlet egyértelműen a sózásból ered. A fiatal facsemeték könnyen elpusztulnak ekkora terhelés mellet, de az idősebb fák is megsínylik - lelassul a növekedésük - a jégtől való mentesítést.

A sózás nemcsak a növényeket károsítja, rongálja az utak, hidak felületét és a közművezetékeket is. Önmagában nem lenne képes a kemény felületeket kikezdeni, de a gépjárművek kipufogóiból áradó nitrogén-dioxiddal keveredve sósav lesz belőle, aminek már nem képesek ellenállni a szóban forgó köztulajdonok. Enyhítené a helyzetet, hogy ha a sót jól tűrő cserjéket telepítenének az utak szélére. A cserjék védenék a fákat, és a kipufogógázok egy részét is képesek lennének felfogni.

Elvileg szigorúan szabályozzák a kiszórható mennyiséget, ám ennek némileg ellentmond az Andrássy úti fák fent említett esete. A takarékossági szempontok javítanak valamit a helyzeten, a közterület fenntartók arra törekednek, hogy az adott útviszonyok mellett csak a minimálisan szükséges mennyiséget szórják ki. Ez közönséges főutakon négyzetméterenként legfeljebb negyven gramm, a védett fasorokban húsz gramm, a hidakon pedig maximum tíz gramm. A budapesti közterület fenntartó társaság erre a télre 45500 köbméternyi szóróanyagot raktározott el. Egy hideg, de hómentes napon 300-600 köbmétert szórtak ki, havazáskor ennek a többszörösét, akár 1700 köbmétert is.

Az Európai Unió sok országában, bár erre nézve nincs egységes szabályozás, tilos a sózás. Ausztriában és a skandináv országokban - ahol jóval több hó esik, mint hazánkban - egyáltalán nem használják a sót. Általában őrölt salakot és kvarchomokot alkalmaznak, amelyek ugyan kevésbé hatékonyak, de nem tesznek kárt a környezetben.

Magyarországon is vannak helyek, ahol környezetkímélő módon teszik csúszásmentessé az utakat. Győrben például már hat éve a vinasz nevű szeszgyári mellékterméket használják a só helyett. A vinasz még mínusz 8-10 Celsius fokos hidegben is kifejti hatását. Azonban ennek a vegyületnek is van hátrányos tulajdonsága, a talajba kerülve, trágyaként növényburjánzást okoz.

Abban sokan egyetértenek, hogy valamilyen vegyszerrel és mechanikus hó eltakarítással kellene felváltani a sózást, de az anyagi keretek szűkössége miatt egyelőre ez a jövő zenéje. Annyi előrelépés történt a sómentesítés ügyében, hogy környezetvédelmi szempontból kiemelt jelentőségű vidékeken, például a Bükki Nemzeti Parkban vagy a Balaton-felvidék területén már nem használják a nátrium-kloridot.