Azbeszthorror
2003/11/18 08:00
1380 megtekintés
A cikk már legalább egy éve nem frissült, az akkor még aktuális információk lehet, hogy mára elavultak.
Az építőiparban nagyon sokáig alkalmazták az azbesztet szigetelőanyagként, egészen addig, amíg ki nem derült róla, hogy milyen súlyos betegségeket képes okozni. Magyarországon ma már nem engedélyezett a használata, de a fejlődő országokban még sok helyen alkalmazzák. Az Egészségügyi Világszervezet (WHO) a harmadik legveszélyesebb rákkeltő anyagnak nyilvánította.

Életveszélyes olyan lakásban lakni, amelyet azbeszttel szigeteltek, akár halálos betegségek kialakulásához is vezethet egy ilyen lakókörnyezetben élni. Magyarországon az 1970-es évektől kezdve körülbelül 20 ezer otthon és közintézmény építésénél használták a veszélyes anyagot. "Az elmúlt évtizedekben ugrásszerűen megnövekedett a rákos megbetegedések és elhalálozások száma. A szervezetbe jutó azbeszt, formaldehid, aromás szénhidrogének és egyéb rákkeltő anyagok gyakran csak 15-20 év elteltével okoznak rosszindulatú daganatos megbetegedéseket, tehát a mostani megbetegedések a jelenleginél lényegesen kevésbé szennyezett környezet hatásának eredményei. Ennek ismeretében igen sötét jövő jósolható országunknak." Ezeket a sötét gondolatokat orvosok fogalmazták meg nyílt levél formájában az országgyűlésnek címezve több mint tíz évvel ezelőtt. A levelet 250 orvos és egészségügyi dolgozó írta alá.

Az azbeszttermékek a világon gyakorlatilag mindenütt előfordulnak. Mivel az ásványi azbeszt porlódásra amúgy is rendkívül hajlamos, az azbesztszálak jelenlétével a környezetben mindenütt számolni kell. Városi környezetben a gépkocsik fékbetétéről, épületek szigeteléséről leváló rostok a levegőben kimutathatók. Levegőbe kerülhet az emberi tevékenységtől függetlenül is; a természetes azbesztásványok kopása, eróziója során, de a levegőben az azbesztszálak fő forrását az azbeszt bányászata, feldolgozása és felhasználása jelenti. Az azbeszt a légkörben gyakorlatilag mindenütt előfordul - olvasható a www.dashofer.hu oldalon.

Az azbeszt előállítása és feldolgozása Magyarországon ma már nem engedélyezett. Ennek legfőbb oka a súlyos egészségkárosító hatása, amelynek négy fő megjelenési formája van. Az első a tüdőfibózis, amelyben a belélegzett azbeszttűk a légutak legszűkebb helyein akadnak meg, de lejuthatnak a léghólyagocskákba is. A tüdőben az azbesztpor és -tű hatására a középső és alsó lebenyben rostos kötőszövet képződik, ami később elfoglalja az ép tüdőszövet helyét. Az azbesztrostok belégzés után évekkel is kimutathatók a tüdőben, hosszú és keskeny alakjuk miatt a falósejtek (makrophagok) nem tudják őket bekebelezni. A betegség következtében keringési zavarok, szívbántalom és tüdőrák léphet fel.

Komoly mellhártya-elváltozások szintén kialakulhatnak az azbeszt miatt. Ennek formái: mellhártya-megvastagodás, gócos, körülírtan kiemelkedő folt a mellhártyán és meszesedés. A harmadik betegség a savósburok daganat, ami rendkívül rosszindulatú betegség. Tünetei a fokozódó hátfájás és nehéz légzés. Sok esetben akár 30 év is eltelik, amíg kialakul a betegség, de gyógyítani nem lehet, a diagnózis után 8-10 hónap alatt elviszi az embert.

A kutatások során nyilvánvalóvá vált, hogy a tüdőrák keletkezésében a dohányzás mellett a második leggyakoribb kóroki tényező a foglalkozási eredetű azbesztexpozíció. Az azbeszttel dolgozók 20 százaléka tüdőrákban hal meg. Ha erős dohányos az azbesztexponált, akkor a rizikó 50-90-szeres. Itt is jellemző a hosszú latenciaidő.

A fejlődő országok nagy részében az azbesztet továbbra is használják olcsó építőanyagként, annak ellenére, hogy az Egészségügyi Világszervezet már évekkel ezelőtt a harmadik legveszélyesebb rákkeltő anyagnak minősítette. A következő harminc évben világszerte több mint egymillió ember halálát okozhatja. A nyolcvanas évek elején először a skandináv országokban tiltották be teljesen az azbeszttartalmú termékek gyártását. Ám az EU néhány tagországában szigorú korlátok között még engedélyezik bizonyos típusú azbesztszálak ipari felhasználását.

Azbeszt

Az ásványi eredetű, különböző magnézium-szilikát összetételű, 100-200 mm vastagságú tűszerű kristályokból felépülő azbeszt amfibol (ide tartozik: a krokidolit vagy kékazbeszt, az amosit, az aktinolit, az intifillit és a tremolit) és krizotil típusú formái különböztethetők meg. A hosszú, vékony azbesztkristályok (rostok formájában) belélegezve a légutak legszűkebb szakaszaiban elakadnak, de lejutnak a tüdő mélyebb rétegeibe is.