Baiji, a Jangce delfine
2003/01/13 00:00
3133 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A tengerekben élő számtalan delfinfaj mellett a Föld élővilágában elenyésző számban találhatók meg az édesvízi delfinek. Összesen négy fajt különböztetnek meg: az amazonasi folyami delfint, a gangeszi folyami delfint, a kínai folyami delfint, valamint a parti delfint. Mind közül a kínai, a baiji a világ legritkább és legkevésbé ismert fogascete.

Világszerte kedvelt és közismert állatok a delfinek. A tengerek, óceánok sós vizében élő fajaik - például a kardszárnyú, palackorrú, disznó-, fehér- vagy a gömöbölyűfejű delfinek - széles körben népszerűségnek örvendenek, gondoljunk csak a számtalan filmre - Szabadítsátok ki Willyt! Flipper stb. - amelyeket róluk készítettek. Bizonyára sokan tudják azt is, hogy édesvizekben, tavakban és folyókban is élnek delfinfajok. Azonban ezek az állatok jóval rejtőzködőbb életmódot folytatnak, mint tengeri társaik, emiatt és jóval kisebb számuk következtében kevésbé széles ismeretségre tettek szert.

Az édesvízi delfinek

Az édesvízi delfinek csupán a világ néhány pontján találhatók meg: az Amazonasban, Indiában és Kínában. A folyókban és tavakban élő delfineket összefoglaló névvel folyami delfineknek szokás nevezni. Mind a tengeri, mind a folyami delfinek ugyanabba a csoportba, a fogascetek csoportjába tartoznak. Többségük közepes termetű - bár az ámbráscet 18 méteresre is megnő - és a sziláscetekkel ellentétben szájukban fogak találhatók. Az is megkülönbözteti őket a szilás társaiktól, hogy csak egyetlen légzőnyílással rendelkeznek, amely a koponyatetőn található - a már említett ámbráscet ebben is kivétel, minthogy nála a légzőnyílás a koponya elején helyezkedik el.

Sok fogascetre jellemző az áramvonalas fej, amely a legtöbb fajnál hosszú, keskeny rostrumot ("csőrt") alkot. Míg a sziláscetek tömegben ejtik csapdába zsákmányukat, a fogascetek egyesével fogják el azt. A rájuk jellemző egyforma, kúpos fogak tökéletesek a legtöbb faj étrendjét alkotó síkos halak elfogásához. Az összes faj az úgynevezett echokolációt (az általuk kibocsátott és visszaverődött ultrahang "visszhangját") használja a préda megtalálására és tájékozódásra. Ezen állatok többsége csoportokban él, amelyek mérete lehet tíznél kevesebb, de egyes delfinfajoknál az ezret is meghaladhatja. Ezeknek a társulásoknak a pontos szerkezete nemigen ismert, noha úgy vélik, hogy a különböző feladatok végrehajtásához - például táplálkozáshoz - alcsoportok alakulnak.

Az édesvízi delfinek közül négy fajt ismerhetett meg a tudomány, régen valószínűleg több is élt a Földön, amelyek kipusztultak, mielőtt felfedezésre kerültek volna. A négy ismert faj a következő: az amazonasi folyami delfin, a gangeszi folyami delfin, a kínai folyami delfin valamint a parti delfin, amelynek létezik tengeri változata is, az előző három kizárólag édesvizekben található meg.

A baiji

A baiji néven is emlegetett kínai folyami delfin a világ legkevésbé ismert delfine. A Jangce folyóban és a hozzá kapcsolódó tavakban és más vizekben él. Akárcsak a többi folyami fajnak, neki is hosszú, vékony arcorra és hajlékony nyaka van, amely arra szolgál, hogy megkönnyítse az iszapban való turkálást. A felső és az alsó álkapcsában is 30-35 pecekszerű fog ül. Apró szeme nem fejlődött ki teljesen, így ez a delfin is tapintással és echolokációval navigál. Rendkívül félénk és rejtőzködő lény, 2-6 fős kis csoportokban él.

Magáról a baiji létezéséről csak viszonylag későn szereztek tudomást. A helyi halászok tudtak róluk régóta, ám a tudomány számára csak 1914-ben lett ismert. A Dong Ting-tóban fedezték fel, amikor egy idelátogató amerikai megölt egyet és magával vitte. Ezután legközelebb az ötvenes években foglalkoztak velük, amikor egy másik tóban is találtak példányokat, ekkora sajnos a Dong Ting-tóból már kipusztultak a kínai folyami delfinek.

A baijikre sokféle veszély leselkedik, amelyet kizárólag az ember okoz nekik. Az egyik legnagyobb problémát a zaj okozza. Minthogy a delfinek félig vakok - a Jangce vize annyira zavaros, hogy 1-2 centiméter a látótávolság -, a hangokkal "látnak". A baiji szemei akármilyen gyengék is, elég magasan helyezkednek el a fején, hogy a lehető legtöbbet lássák abból a kis fényből, ami elér hozzájuk. A legtöbb delfinnek sokkal lejjebb van a szeme a feje oldalán, a fiatal baiji magzatok szeme is itt található eredetileg. Azonban a magzat növekedése folyamán a szem fokozatosan felvándorol a fej oldalán. Az egészben nyomon követhetjük a baiji evolúcióját. A gyengén látó állatnak nagyon éles hallása fejlődött ki. Amióta azonban megjelentek a Sárga-folyón a motoros hajók, a delfinek élete valóságos pokol lett.

Képzeljük el, hogy süketek vagyunk és egy diszkóban kell élnünk, stroboszkóp, fénycsóvák, tükrök és lézerek között. Folytonos zavaró tényezők miatt, egy-két nap alatt biztosan becsavarodnánk és elveszítenénk tájékozódó képességünket. A baijik hasonlóképpen jártak, folyton beleütköznek a hajókba, bedarálják őket a propellerek, vagy belegabalyodnak a halászhálókba. A delfinek akusztikus helymeghatározása általában annyira fejlett, hogy képesek egy gyűrűre rábukkanni a tengerfenéken, ehhez képest a baijik egy hajócsavart képtelenek észrevenni az őrületes kakofóniában, amely körülveszi őket a vízben.

A gyilkos zajártalom mellett persze ott van a sok szennyvíz, műtrágya, a vegyi és ipari hulladékok, amelyek mérgezik a vizet és az élőlényeket. Továbbá a halászat okoz nagy pusztítást a baijik között, egyrészt a táplálékforrásukat folyamatosan csökkenti, másrészt a halászatnak itt egy olyan változatát művelik, amely a hálók mellett több száz fémkampót is használ. Jaj annak a delfinnek, amelyik egy ilyen hálóba kerül. Mindezek mellé még ott vannak a Jangcét átalakító építkezések és gigantikus beruházások.

Kész csoda és óriási szerencse, hogy nem tűntek el teljesen a Föld színéről és egy pici bizakodásra ad okot sorsukkal kapcsolatban, hogy elkezdték őket "vízi pandaként" emlegetni, ami azt mutatja, hogy megmentésükre irányul akarat Kínában.