Bálnamennyország
2002/11/05 00:00
1126 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A szürkebálnák legfőbb menedékévé vált mára a Vizcaíno Bioszféra Rezervátum. A Mexikó nyugati partjai mentén kialakított állatvédelmi övezet sekély, langyos vizű lagúnái ideális párzási hely a cetek számára, olyannyira, hogy kicsinyeiket is itt szülik meg. A több magyarországnyi terület a hatalmas tengeri emlősök mellett még számos veszélyeztetett fajnak és vándormadárnak nyújt védelmet.

Mexikó partjainál

A XX. század második felében a bálnák száma világszerte drasztikusan lecsökkent vadászatuk miatt. Kiemelkedő természettudósok és kutatók emelték föl a hangjukat védelmük érdekében, s ennek eredményeként számos országban betiltották a bálnák vadászatát. A Vizcaíno Bioszféra Rezervátumot 1988-ban, Mexikó nyugati részén, a Csendes-óceán partján hozták létre és 1993-ban vették fel a Világörökség listájára. Ez fontos lépés volt a bálnák megmentéséért vívott küzdelemben.

Az itt található lagúnákat télen előszeretettel keresik fel a cetek, bolygónk legnagyobb emlősei. Emlősállatok lévén légköri levegővel lélegeznek, orrlyukaik a fejtetőn találhatók. A kilégzéskor kibocsátott jellegzetes párafelhő alapján helyük pontosan meghatározható. Szájpadlásukról erős szarulemezek, szilák lógnak le, ezek segítségével szűrik ki a vízből, apró lebegő gerinctelen állatokból álló táplálékukat.

A Vizcaíno-t elsősorban a szürkebálnák megóvása miatt hozták létre, de előfordul ezekben a vizekben óriásbálna és kardszárnyú delfin is. A szürkebálnák novemberben érkeznek Alaszkából a Kaliforniai-félszigethez. Fő úti céljuk az Ojo de Liebre és a San Ignacio-lagúna. Ezek sekély, langyos vize ideális párzási hely számukra olyannyira, hogy kicsinyeiket is itt szülik meg, mivel a hideg északi vizekben a fiatal állatok elpusztulnának. A hím szürkebálnák a nyílt vízen maradnak, hogy vigyázzanak a nőstényekre és a kicsinyekre és megvédjék őket a kardszárnyú delfinek esetleges támadásaitól. A tavasz közeledtével elsőként a hímek indulnak vissza északra, a nőstények márciusban követik őket a kellőképpen megerősödött borjakkal.

Becslések szerint a szürkebálnák száma 17 000-re tehető. Vadászatukat ugyan betiltották, napjainkban azonban újfajta veszély fenyegeti az állatokat: a megállíthatatlan turista-áradat. Míg az 1980-as években évente alig ezer látogató érkezett ide, mostanára egy-egy évadban több mint 30 000 ember kíváncsi a békés cetek életére. Félő, hogy a sok kíváncsiskodó megzavarja a bálnák életét.

A Kaliforniai-öböl lagúnái Észak-Amerika más területein veszélybe került tengeri emlősöknek is menedékül szolgálnak. Közéjük tartozik többek között a kaliforniai oroszlánfóka, az elefántfóka és az óriásbálna. A területnek négy kihalófélben lévő teknősfaj is lakója.

A csendes-óceáni vizekre nyíló öbölben sok vándormadár telel át. Több mint 71 000 vadlúd, a mexikói területre érkezőknek csaknem a kétharmada itt vészeli át a hideg évszakot. Az ornitológusok nagy örömére novembertől márciusig tartó időszakban sirályok, gázlómadarak, kócsagok, fregattmadarak, barna pelikánok, csérek, récék és kormoránok népesítik be az öblöt. A hollókeselyűk és az apró szigeteken letelepedett halász sasok egész évben itt tanyáznak.

A Vizcaíno Bálnarezervátum teljes területe 255 000 négyzetkilométer, ami magába foglalja a szárazföldet is, ahol egész évben alig esik az eső és a nyári hónapokban nem ritka a 40-45°C sem. A növényzet tökéletesen alkalmazkodott a mostoha körülményekhez. Az állatok is akklimatizálódtak a sivatagi környezethez. Gyakori errefelé a villásszarvú antilop és a prérifarkas, valamivel ritkábban fordul elő a puma és a kaliforniai szamárnyúl. A tengerpart sós, mocsaras, lagúnás területeinek vízi élővilága a belső területekhez képest igen gazdag.