Batmentés
2004/11/30 00:00
1606 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
Mit tegyünk, ha fura kinézetű lények repülnek be az ablakon? Hogyan kerültek a redőnytokba a korai denevérek? Mi a közös az emberekben és a denevérekben? Kik mentettek meg 45 denevért Békásmegyeren? Egyáltalán hogyan nyúljunk egy szárnyas egérhez? Ezekre a lelket kínzó kérdésekre keressük a válaszokat.

Több nagytekintélyű, országos sajtóorgánum beszámolt az Állatkert és a Duna-Ipoly Nemzeti Park Igazgatóság szakembereinek denevérmentő akciójáról, amikor a békásmegyeri lakótelepen 45 korai denevért (Nyctalus noctula) szedtek ki egy redőnytokból. De mit keres 45 darab korai denevér a redőnytokban Békásmegyeren?

Minden bizonnyal nem egy árnyékolástechnikai cég alkalmazottai voltak a srácok. Természetesen élőhelyet szerettek volna, egy kis zugot télre, ahol összebújhatnak, és nem fúj annyira a szél. A denevérek ugyanis télre félrevonulnak és idejük nagy részét - mivel ennivaló rovar úgysincsen, meg vékony bőrlebernyegük is könnyen lefagyna - átalusszák. Ha csak aludnának azzal nem is lenne nagy probléma, azonban az álomba szenderülés előtti társadalmi élet zajjal jár. Az állandó neszezés, kaparászás, az ürülékük szaga miatt az ember hamar kitessékeli a hívatlan bőregér csapatot. Szerencse, hogy egyre többen tudják: védett állatokról van szó, és nem elpusztítani kell őket, hanem segíteni nekik. Így került a békásmegyeri denevér kompánia a redőnytokból az Állatkertbe.

Nem kell nagyon csodálkozni azon, hogy a denevérek a panelrengetegben kerestek menedéket. Ötven éve még az ember sem élt panelházakban, mindenkinek változhatnak lakhatási szokásai, a kényszer meg mindig nagy úr.
A paneles építkezés az 1960-as évek elején kezdődött Magyarországon, és hamar elterjedt a városokban. Az új lakótelepek építése során sok beépítetlen terület urbanizálódott, s ezzel számos állatfaj elvesztette természetes élőhelyét. Valószínűleg ez is közrejátszott abban, hogy néhány állat megtelepedett az ember alkotta mesterséges környezetben. Eltűntek az öreg erdők, megfogyatkoztak az odvas fák, s így egy-két denevérfaj is felbukkant az ember közelében, és megtanulta hasznosítani az épületelemek szerkezeti hézagait.

Korai denevérből különösen sok költözött a városokba, rajtuk kívül nem ritka a törpedenevér (Pipistrellus pipistrellus) és a kései denevér (Eptesicus serotinus) sem. A korai denevér remekül érzi magát a panelépületek homlokzati elemei mögötti üregekben. Alkalmazkodását jelzi, hogy eredetileg szinte kizárólag erdőkben élt, és csak elvétve fordult elő épületekben. Mára közönségessé vált a nagyvárosokban, egy-egy lakótelepen denevérek ezrei élnek. Hazánkban gyakorinak mondható, de Európa más országaiban nem fordul elő ilyen nagy számban.

Időnként előfordul, hogy panellakó polgártársunk egy szép nyári este éppen leül televíziója elé, vége a hőségnek, bár a falak még ontják magukból a meleget, a fúrást is abbahagyták öt emelettel lejjebb, a szomszéd fia sem hallgatja már a Panterát, kezdődik a fábrisó és akkor, akkor elő a semmiből, hangtalanul berepül az ablakon át egy lény. A TV előtt sötét árny suhan el, egyenesen neki a faliórának. Ilyenkor szoktak az emberek megőrülni, a férjek seprű után nyúlnak és teljesen önkéntesen kipókhálózzák a szobák sarkait, miközben a denevért hajkurásszák. Ez pedig kérem szépen mind pszichológusi, mind állatvédő szemmel nézve teljesen helytelen viselkedés.

A helyes viselkedés effajta kiélezett szituációban a következő: elsőként figyeljük meg légzésünket, ha szapora és szaggatott, akkor azonnal kezdjünk nyugodtan, szépen, lassan lélegezni. Tárjuk szélesebbre ablakainkat, hogy a friss levegő lehűtse homlokunkat, várjuk meg, amíg a halántékunkon kidagadó ér visszahúzódik és már nem érzékeljük lüktetését. A kitárt ablakon a hívatlan vendég is hamarabb kitalál. Miután érezzük a testünkben szétáradó nyugalmat, sokkal jobban leszünk és ezalatt az idő alatt, ha még nem talált ki az ablakon, a denevér is megnyugszik, valahová letelepszik. Óvatosan közelítsünk hozzá, puha ronggyal fogjuk meg, hogy ne tegyünk kárt az állatban és az se bennünk, majd tegyük ki a szűrét.

Mindez maximum tíz percet fog elrabolni az esti show-ból, legfeljebb soha nem fogjuk már megtudni, hogy a híres művésznő-modell műsorvezető (a sorrend tetszőlegesen cserélhető), akinek soha nem jut eszembe a neve, mit vett Bécsben tavaly télen. Ha a helyzet bonyolultabb a fent vázoltaknál, akkor vegyük fel a kapcsolatot az Állatkerttel. A denevérmentő gárda biztosan segíteni fog újra.

Kurucz Ferenc