Bioüzemanyagot a tankba
2006/01/02 00:00
653 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A közlekedésből származó légszennyezés csökkentésére sokféle elképzelés alakult ki, az egyik a bioüzemanyagok alkalmazása. Ezeket a hajtóanyagokat növényekből állítják elő. A biodízel és bioetanol használatával jelentősen csökkenthető a gépjárművek károsanyag-kibocsátása, előállításuk viszont sokba kerül és környezetszennyező. Az életciklus-elemzések mégis azt mutatják, hogy érdemes használni őket.

A kőolajkészletek kimerülésétől való félelem és a környezetszennyezés elharapódzása miatt az utóbbi évtizedekben az alternatív energiaforrások felé fordult a kutatók figyelme. A levegő szennyezettségének napjainkban tapasztalható mértékének kialakulásában döntő szerepük volt a közlekedésben részt vevő gépjárműveknek. A probléma megoldását sokan sokféleképpen képzelik el, az egyik sikerrel kecsegtető megoldás a bioüzemanyagok alkalmazása lehet. Előállításukra és hasznosításukra már léteznek kidolgozott technológiák, amely mellett érvek és ellenérvek egyaránt felsorakoztathatók.

Abban egyetértenek a bioüzemanyagokat támogatók és ellenzők is, hogy a kőolajszármazékokból előállított üzemanyagokat le kell cserélni. Egyértelműen azonban nem lehet környezetvédelmi okokra hivatkozni a biobenzin, biodízel vagy bioetanol alkalmazásakor. Az Európai Környezetvédelmi Iroda ugyanis megerősítette, hogy az olajos magvakból, kukoricából vagy gabonából előállított üzemanyagok alkalmazása nem feltétlenül környezetbarát. Azonban a széndioxid-kibocsátás csökkentése kulcsfontosságú tényező lehet az üvegházhatású gázok visszaszorításában és függetlenítik a nemzeti gazdaságokat az import olajtól.

Az alternatív motorikus üzemanyagok elterjedése elsősorban annak köszönhető, hogy a korszerű mezőgazdasági technológiák kialakulása, a magas hozamú fajták elterjedése és a termelés egyre magasabb szintre emelése napjainkra oda vezetetett, hogy Európában és az Egyesült Államokban a mezőgazdaság jóval többet tud termelni annál, mint amennyit a piacok képesek felvenni. Vannak olyan elképzelések is, hogy a hagyományos benzint, dízelolajat a jövőben genetikailag módosított növényekből készített anyagokkal cserélik fel.

A hajtóanyagok előállításához alapvetően két növénytípus jöhet számításba: az olajnövények és azok a magas cukor- és keményítőtartalmú haszonnövények, amelyek erjesztéséből alkohol állítható elő. Az olaj tartalmú növények közül Európában az éghajlati viszonyokból adódóan a napraforgó és a repce termeszthető magas terméshozammal. Ezen növényekből kinyert olaj a triglicerid, használható a hagyományos üzemanyagokba keverve, de tisztán a motorba adagolva is, ám ez bizonyos hátrányokkal is együtt jár. Alkalmazásához át kell alakítani a motorokat, a dízelhez képest magas az üzemanyag viszkozitása (belső súrlódása), megnő a motorok fogyasztása, valamint égett olajszagot bocsátanak ki, ezért szokták "guruló lángossütőknek" is nevezni a biodízellel meghajtott járműveket. Ezek a hátrányok azonban kisebb átalakításokkal és viszonylag egyszerű eljárásokkal kiküszöbölhetők. A hagyományos dízelt és a biodízelt felváltva is lehet tankolni. A tapasztalatok azt mutatják, hogy a vegyes használat semmiféle műszaki problémát nem okoz. A biodízel, akárcsak a többi forgalomban lévő üzemanyag, megfelel a szabványoknak. Az Európai Unióban az a gyakorlat, hogy a benzinkutaknál külön kútfejnél lehet bioüzemanyagot vásárolni. Több nyugati országban jelentős gyártási kapacitás alakult ki, Németországban például évi 340 ezer tonna biodízelt állítanak elő.

Az alkoholt a XX. század folyamán gyakran alkalmazták a hagyományos hajtóanyagok helyettesítőjeként. Az 1960-as évekig viszonylag ritkán, kísérleti jelleggel, illetve válsághelyzetekben, háborúkban és energiahiány kezelése céljából került sor felhasználásukra. Magyarországon a II. világháború előtt alkalmanként eredményesen használták a benzin helyett. A nyolcvanas években a világ több országában volt megfigyelhető a motoralkoholok elterjedése, amelyet az energetikai szempontok mellett a környezetvédelmi szempontok előtérbe kerülésének lehet tulajdonítani. A bioetanol - víztelenített alkohol - a környezetbarát üzemanyagok közül a legelterjedtebb a világon. Használhatják a kőolaj alapú üzemanyag helyettesítőjeként, vagy a benzinbe keverve. A keverés történhet közvetlenül, illetve a kőolaj-finomítás során keletkező melléktermék, az izobutilén hozzáadásával. Gyártása és felhasználása különösen jelentős Kanadában és az EU országai közül Franciaországban, Spanyolországban, Svédországban és Hollandiában, míg az Egyesült Államokban és Brazíliában az etanolt közvetlenül alkalmazzák. Az USA-ban évente mintegy 5 milliárd liter bioetanolt állítanak elő, ennek egy részét az úgynevezett rugalmas üzemű motorokban használják fel, ezekben a hajtóanyag 85 százaléka etanol, 15 százaléka benzin. A bioetanol előállításához használt vízmentes alkohol, a bioetanol alapanyaga alapvetően kétféle típusú lehet. Egyrészt készülhet keményítő és cukor alapanyagú mezőgazdasági terményekből (búza, kukorica, cukorrépa, burgonya, manióka, cukornád), másrészt alapulhat a gyártás cellulóz tartalmú biomasszán (növényi eredetű szálak, rostok) is.

Önmagukban a bioüzemanyagok környezeti hatása nagyon kedvezőnek mondható, ám az előállításuk olyan nagy mennyiségű fosszilis energiahordozó felhasználását igényli, hogy az ebből adódó környezetszennyezés mértéke szinte ugyanakkora, mint ami a hagyományos motorokból származik. Ehhez járulnak még hozzá a növények termesztésekor esetlegesen felhasznált műtrágyák, amelyek szintén megterhelést jelentenek a környezetre. A szennyezett levegőjű városokban mégis nagy előrelépést jelentene használatuk. A biodízel és bioetanol elégetésekor annyi szén-dioxid szabadul fel, mint amennyit a növény azt megelőzően megkötött. A motorokban felhasznált biodízel kedvező kipufogógáz értékei is sokat enyhíthetnének a légszennyezésen. Németországban végzett vizsgálatok azt mutatták, hogy a korom, lebegőanyag és kén-dioxid - ként egyáltalán nem tartalmaz a biodízel - kibocsátás jelentősen csökkent. A bioetanol alkalmazása hasonló mértékben csökkenő értékeket mutat a szénhidrogének, a szén-monoxid és a többi szennyezőanyag vonatkozásában.

A bioüzemanyagok használatát az Európai Unió több országában szorgalmazzák, annak ellenére, hogy előállítási költsége egyelőre jóval meghaladja a kőolajszármazékokból nyert üzemanyagokét. A környezetbarát hajtóanyagok termelését adókedvezményekkel és állami támogatásokkal segítik. A támogatások mértékét mindig úgy alakítják, hogy a bioüzemanyag versenyképessé váljon a benzinnel és a dízelolajjal. Magyarországon a természeti adottságok elsősorban repcéből és napraforgóból előállított biodízel gyártását teszik gazdaságossá, a bioetanol termelésére cukorrépát és kukoricát lehet felhasználni. A bioüzemanyagokon végzett életciklus-elemzések, amelyek a környezetre gyakorolt hatásukat vizsgálták a növények termesztésétől egészen kipufogógázzá válásukig, azt mutatták, hogy minden tekintetben jobbak a hagyományos üzemanyagoknál.