Bivalyok és tigrisek hazája
2003/09/23 00:00
1085 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A Manas Vad- rezervátumot 1907-ben alapították, elsődlegesen azzal a céllal, hogy az akkorra már igen megcsappant tigrisállománynak védelmet nyújtson. Az észak-kelet indiai természetvédelmi területen él a világ vadon élő vízibivaly populációjának 75 százaléka is.

Assam állam India északkeleti sarkában húzódik és csupán egy igen keskeny folyosó csatolja az országhoz, amelyet Bhután, Banglades és Nepál határol, délen pedig Burmával érintkezik. Bambuszligetekkel borított dombjai, sűrű erdei, gyönyörű rhododendronokkal, azáleákkal, vadrózsákkal borított vidéke arany, narancs, vörös és zöld színekben pompázik. Monszun idején a rengeteg eső által kimosott hordalék a Brahmaputra folyó vizét is vörösre festi.

Az állam területén áthaladó Manas-folyó mentén 1907-ben alapították meg a Bhutánnal határos vadrezevátumot, amelyet később, 1973-ban kibővítettek és Manasi Tigrisrezervátum így 2837 négyzetkilométert ölel fel. A Manas Vadrezervátumot - amely a tigrisrezervátum szíve - 1985-ben a felvették a Világörökség listájára, területe 391 négyzetkilométer.

A viszonylag sík, alacsony tengerszint feletti magasságban fekvő területet északon a Himalája határolja, ahonnan és a közeli Siwalik-hegységből folyók és patakok egész garmadája ered. Az áradások idején nagy mennyiségű üledéket és sziklatörmeléket hoznak magukkal a vízfolyások. A rezervátum sík területére érve azonban a folyók veszítenek sebességükből és szétterítik a magukkal hozott szilárd anyagokat, hordalékzátonyokat hozva létre.


Tigris rezervátumok Indiában

A folyók és patakok természetalakító folyamatának köszönhetően a Manas vidékén négy nagy tájegység alakult ki. Ezek közül a legmeghatározóbb a homokos és meszes összetételű, porózus talajú szavanna, melyet délebbre trópusi esőerdők váltanak fel. A rezervátum belsejében az áradásoktól gyakran átmosott talajú füves terület, a folyóvizek mentén pedig a hordalékból kialakult mocsár és tórendszer található.

A Manas Vadrezervátum napjainkban elsősorban a tigrisek védelmére szolgál. Ezekről az állatokról szóló irodalom szerint vadászatuk régmúlt időkre tekint vissza. Vadászták gyönyörű bundájáért, gyógyító erejűnek hitt csontjaiért és azért is, mert az emberre is veszélyes ragadozó válhat belőle. Korabeli feljegyzés szerint egy a középkorban uralkodó kínai császár hatalmas hajtóvadászatot rendezett a tigrisek kiirtására, amelyen 60 ezer gyalogos és 10 ezer lovas vett részt. Egy indiai herceg pedig teljes hadseregét bevetette a tigrisek ellen. A nagyszabású irtóhadjáratnak az lett az eredménye, hogy 1970-re mindössze 1800 tigris maradt Indiában. A megmentésükre beindított programban nagy szerepet vállal a Manas Vadrezervátum.

De a meseszép tájat nem csupán tigrisek lakják, a területen élő másik nagy ragadozó macskaféle a rendkívül fürge és ügyes leopárd. A karcsú testű, rövid lábú és igen hosszú farkú leopárdnak jól fejlett szemfoga igen félelmetes külsőt kölcsönöz.

A rezervátum legmagasabban fekvő részeit sűrű erdők borítják, ahol az ajakos medve talál magának biztos menedéket. Ez a ritka állat leginkább alkonyatkor és éjszaka aktív. A hangyászokhoz hasonlóan az ajakos medve termeszekkel is táplálkozik, emellett bogyókat és gyümölcsöket is szívesen fogyaszt. Rajta kívül még 55 emlősfaj él Manasban, többek között az indiai elefánt, az orrszarvú, törpedisznó és a vízibivaly.

Az egy tonna súlyt is elérő vízibivaly az ártéri síkságokon él, és a déli rovarinváziót nyakig a sárba merülve próbálja átvészelni. A bivalyok nagy részét háziasították és marhapestis is tizedelte őket, napjainkra a szabadon élő egyedek száma körülbelül 2000 tehető, amelyből legalább 1500 a Manas Vadrezervátum területén él. Ez a populáció azért nagyon fontos, mert az itteni példányok vérvonala tiszta, azaz nem keveredtek a házilag tartott állatokkal.