Bolgár madárparadicsom
2003/04/02 00:00
2151 megtekintés
A cikk lejárt! Valószínű, hogy már nem aktuális információkat tartalmaz!
A Szrebarna-tó és egyedülálló madárvilága már a XIX. században felkeltette néhány természettudós-kutató figyelmét. Bulgária madarainak körülbelül a fele ezen a helyen talált élőhelyre. Legalább száz különböző madárfaj fészkel itt, közöttük számos számít veszélyeztetettnek.


Ivan Yanchev légifelvétele (Biosphere Reserve os Srebarna)

Bulgária északkeleti részén található egy bekerített, nem látogatható természetvédelmi terület. A bolgár és román határt is jelentő Duna vízgyűjtő területéhez tartozó Szrebarna Bioszféra-rezervátumot 1983-ban vették fel a Világörökség listájára, minthogy sok veszélyeztetett madárfaj fontos európai költőhelye és több mint 80 féle költöző madárfaj telelőhelye.

A rezervátum területének kétharmadát nádasok borítják, amelyek sűrű körgyűrűt alkotnak a Szrebarna-tó körül. A nád magassága helyenként eléri a hat méteres magasságot, ez a hely a madarak számára igazi paradicsom. A tó különleges víz alatti flóráját nagyrészt mételyfűfélék teszik ki, valamint mocsári nefelejcs és csomorika színesíti a képet, közöttük csukák és sügérek úszkálnak zsákmányra lesve.

A Szrebarna-tó és egyedülálló madárvilága már a XIX. században felkeltette néhány természettudós kutató figyelmét. Bulgária madarainak körülbelül a fele ezen a helyen talált élőhelyre. Legalább száz különböző madárfaj fészkel itt, közöttük számos számít veszélyeztetettnek. A tél közeledtekor sok észak-európai szárnyas jön ide, hogy átmenetileg biztos menedékre találjanak. Az egyik legkülönlegesebb itt található madár a borzas pelikán, amelynek kicsiny kolóniája a nádtenger északi részén lévő úszó szigeteken tölti idejét, itt költi ki utódait is. Ebből a madárfajból az egész világon mintegy ezer pár él, ebből néhány tucat a Szrebarna Bioszféra-rezervátumban tölti a nyarat. A borzas pelikánok március elején érkeznek ide, és kora ősszel távoznak a Nílus menti telelőhelyeikre. Az utóbbi években egyre kevesebb pelikán költi ki utódait Szrebarnában.

A leglátványosabb produkciót a tó ősszel kínálja, ilyenkor a gólyák nagy csapatokban, hangosan kelepelve köröznek a víz felett. Éles szemű réti sasok magasból vizslatják fáradhatatlanul eleség után a tájat. Nagy lilikek vonulnak elképesztően hosszú sorokban, nemes kócsagok vigyáznak kicsinyeikre. A nád között jól elrejtőzve fészkelnek a vörös gémek és kis kócsagok, megosztva területüket az üstökös gémekkel. Továbbá itt költik tojásaikat a kárókatonák és az elegáns tollruhájukhoz zöld kalapot viselő barna íbiszek. Télen vörösnyakú ludak, kékbegyek és barkós cinegék is fészket raknak itt.

Az emlősvilágot a vidrák és a pézsmapockok képviselik a legnagyobb számban. Ők előszeretettel fogyasztják a pirosszemű keszegeket, compókat, de nem haboznak akkor sem, ha egy kecskebékát vagy egy folyami rákot kell megenniük. A nádasban otthonra leltek a vízisiklók és a mocsári teknősök is. A természetvédelmi területen több mint 180 féle madárfaj él, köztük a már említett kis létszámú borzas pelikán populáció, valamint 10-15 nemes kócsag pár kizárólagos bulgáriai költőhelye Szrebarna. Öt további gémféle mintegy ezer fészekkel, legfeljebb tíz pár kanalas gém és még számos faj: kis kárókatona, bukó- és üstökös réce, szerkő és fattyúszerkő költ itt.

A rezervátumot az erősen veszélyeztetett madarak miatt kerítették körbe, mivel a sok látogató csak további zavaró tényező lenne életükben, amelyből pedig egyre több van. A víz minősége erősen megromlott a tóba ömlő tisztítatlan szennyvíz, a környék mezőgazdasági művelése miatt a talajvízbe onnan pedig a tó vizébe jutó műtrágyák, illetve az elégtelen mennyiségű friss víz utánpótlásának akadályozása miatt. Régebben, mielőtt a tereprendezések megtörténtek itt, a Duna évenként kétszeri áradása biztosította a tó három méteres mélységét, és a szükséges friss víz mennyiségét. 1978 óta azonban mindössze egy csatorna biztosítja a kapcsolatot a Dunával, ami sajnos nem képes elegendő vizet biztosítani a tónak. Szemmel látható Szrebarna-tó feltöltődése, ami tovább súlyosbítja a helyzetet. Egyre több helyen növekednek meg a nádszigetek, annyira, hogy a rókák most már minden különösebb erőfeszítés nélkül hozzáférnek a tojásokat vagy fiókákat rejtő fészkekhez, nagy kárt okozva ezzel a madárpopulációkban.